Örülök, hogy rátaláltam az oldalra, ugyanakkor elszomorítanak az enyémhez hasonló történetek. Nagyon sok van, és még több ember szaladgál az utcákon, akik még nemhogy másnak, de maguknak sem merik felidézni, hogy mi történt velük. 11 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, és 13, amikor anyám először hazahozta a mostohaapámat. Én jól fogadtam, hiszen anyu végre boldog volt, és végre újra igazi család lehettünk.

Az én történetemnél, amit nem tudok, nem akarok részletezni, sokkal-sokkal borzalmasabb esetek vannak. Hálát adok az Égnek, hogy én csak töredékét kaptam. Ha már kapnom kellett. Én is voltam szexuálisan bántalmazott. 4-5 éves lehettem. Senki nem tudott róla, a családom sem.

Megpróbálok csak a tényekre szorítkozni, de nem ígérem, hogy tartom is magam ehhez. Szeretném elmesélni azokat a történeteket, amelyekről évekig nem beszéltem, mert szégyelltem. Mert vannak dolgok, amikről nem illik beszélni. 

Aki felnőtt, miért marad gyerek? 

- Gyere Andika, nézzük meg a kertet! Milyen szépek ezek a ribizlibokrok. Nézzük meg ott beljebb is. Ha leguggolsz, látod azokat a nagy fürtöket is. Milyen szép kis szoknyád van. Nagyon csinos ez a kis rózsaszín bugyi. Ugye megengeded, hogy Rezső bácsi kicsit megsimogassa?

Nem várt gyermekként születtem meg. Apám csak 3 éves korom után vette el anyámat. A házasságuk 12 éves koromban felbomlott. 15 éves koromban elküldtek nyaralni egy felnőtt üdülőbe a Balatonra. Fogalmam nem volt a szexuális életről. Az üdülőben egy 28 éves férfi "felkarolt" leitatott nem sok kellett hozzá /sosem ittam alkoholt addig/ és elvette a szüzességemet.

Ez egy 11-12 éves, 6. osztályos kislány története. Egy több, mint harminc éves történet. Az én történetem. Hetekig, hónapokig tartott? Nem tudom. Nekem akkor egy örökkévalóságnak tűnt. Egy pokoli örökkévalóságnak!

13 éves koromig duci kislány voltam. Hetedik után nyáron viszont egy varázsütésre megváltoztam. Karcsú, állítólag feltűnően csinos lánnyá váltam, aranyszőke , dús hajjal, kék szemekkel. Értelmiségi, hívő szüleim szerénynek neveltek, így sohasem feltűnősködtem és tudtam, a szépség nem az én érdemem.

Álltam a lakásával szemben a dombon, és arra gondoltam, hogy mást ugye nem bántott azóta. Volt egy rendőr ismerősöm, tiszt, gondoltam megkérdezem, mi van ilyenkor. Nagyon előzékeny volt és kedves. Azt mondta, feljelentést kell tenni. Akár név nélkül. A helyi kapitányságon.

14 éves voltam. Jó iskolába jártam, jól tanultam, értelmiségi szülők gyerekeként. A baráti köröm - ha lehet annak nevezni - ugyanilyen tagokból állt. Rengeteget ittunk és cigiztünk, miközben mindenkinek jók voltak a jegyei. Azt hiszem a szüleim nem vették komolyan a dolgot, még ha sok balhé is volt belőle.

Sok vallomást olvastam az oldalon és szeretném megosztani az én történetemet. Alapiskolában kezdődött, ahol az egyik osztálytársam több lányt is molesztált, köztük voltam én is. Ez nem volt rendszeres, de előfordult, hogy a szoknyánk alá nyúlt vagy megfogdosott.

13 éves voltam, a szüleim váltak. Anyám sokszor nem volt itthon. Nem tudtam, merre jár, mikor jön, és meddig marad. Apám inni kezdett. Gondolom, így tudta elviselni a konfliktusokat. Lett egy 5 évvel idősebb "barátom", Norbi. Nagyon szerettem. Ő volt az egyedüli fix szeretetkapcsolatom. Valaki, aki elérhető.

A történetem közel sem olyan durva mint sok másunké, mégis most tudok róla beszélni és reménykedem hogy ezek után megkönnyebbülök. Az időben vissza térve kb ovis lehettem. Egy kis faluban éltünk. A szüleim gondoskodók és fiatalok voltak még, én nagyon sok időt a nagyszüleimmel töltöttem.

Nem emlékszem, mikor kezdődött, de azt tudom, hogy már a kisdobos avatáson bepisiltem, aztán később is kisiskolásként, amíg az anyám egyszer rám ripakodva meg nem fenyegetett, hogy ha holnap reggelre is bepisilek, akkor megyünk az orvoshoz. Onnantól kezdve már nem pisiltem be, de a szorongás és a vissza-visszatérő rémálmok 40-en túl is elkísértek. 

Nem használok álneveket, aki rám ismer, vagy a bántalmazómra, legalább megtudja, hogy min mentem keresztül, és ki az elkövető. Nem szégyenlem magam, nincs rá okom! 

Az én történetem körülbelül 7-8 éves koromban kezdődött. Falun éltünk, szigorú erkölcsű nagy családban. Egy nagyobb városból le szoktak járni nyaralni a falunkba pár évvel idősebb unokatestvéreim. Az egyik egyszer azt mondta nekem: gyere, mutatok valamit! Követtem egy félreeső helyre.