Az én történetem 5 éves koromban, vagy akörül kezdődött. Az az egyik legszomorúbb, hogy arra sem emlékszem, mikor vesztettem el a szüzességem. A bátyám molesztált folyamatosan, hetente többször is, éveken át.

Kábé egy éve, hogy rátaláltam erre az oldalra, azóta folyton olvasgatok az enyémhez hasonló történetek közt és néha úgy érzem, az én történetem nem olyan szörnyű, de leírni még sosem tudtam. Bár sok személynek elmondtam, akiben megbíztam, a szokásos "Lépj túl rajta!" meg a "csak az a baj, hogy nem akarod eléggé" dumákon nem kaptam sok segítséget.

Kapcsolatban voltam, azóta feleség. Kollégáimmal elmentem pizzázni, ezt követően iszogatni. Tudni kell, hogy gyermekkori abúzus áldozata vagyok... Arra viszont csak tartós kapcsolatom során jöttem rá, milyen erős hatással is volt rám.

Kicsi, egészen kicsi voltam. Mindig is tudtam, hogy "ez" történt velem. Semmire sem emlékszem, csak tudom. Fájt, féltem, sírtam, könyörögtem, de én voltam a kis királylánya. 

Szeretném én is megosztani a történetemet, hátha így könnyebb lesz folytatnom az életemet. 12 éve élek együtt a párommal, 8 éve házasok vagyunk és van 2 gyönyörű gyermekünk. Én azt hittem, boldogok vagyunk, van egy szép házunk, autónk, nincsenek anyagi gondjaink, de a férjemtől mindig azt kaptam, hogy ő nem boldog.

Azt, hogy mikor éltem át ezeket a dolgokat, csak onnan tudom visszaidézni, hogy fontos események is történtek közben, amiknek a dátuma viszont tény. Pl. amikor a féltestvérem megszületett, én 10 éves voltam. Akkor már tartott. Az, hogy mikor kezdődött, pontosan nem tudnám meghatározni. 

Az én tudatra ébredésem része volt a molesztálás is. Ezért egészen kicsi gyerek koromtól tudtam, hogy nem szabad senkinek mondani. Nem tudom, apám pontosan mikor kezdte, mert egyszerűen mindig is volt. Egészen 14 éves koromig, amikor el mertem hajtani. Addig viszont folyamatosan.

Nem tudom, mikor kezdődött. Ötödikes koromban vagy csak hatodikban? Esetleg korábban? Nem tudom. De arra emlékszem, hogy senki sem védett meg. Én pedig úgy gondoltam, túlreagálom a dolgot.

Apám soha nem nyúlt hozzám szexuális szándékkal! Csak fizikailag, és lelkileg akart megtörni. Amit a nővéremnek megtudtam, igaz csak felnőtt fejjel bocsátani, azt apámnak soha, a mai napig sem. 8 évvel volt fiatalabb édesanyámnál, és fényévvel volt lemaradva szellemileg, viszont édesanyám szerint egy nagyon szép ember volt.

Ekezetek nelkul, mivel kulfoldrol irok, es igy joval egyszerubb. Anyam annak idejen sokat sutott, majdnem minden hetvegen. Volt egy 90 koruli idos szomszedunk, Cs. bacsi. Gyerek-, majd tinikoromban eveken at anyam gyakran atkuldott hozza egy adag sutivel.

Próbálom elmondani, hogy milyen az, amikor egy tizenkét éves fiú úgy érzi, hogy egy felnőtt felnőtt számba veszi. Hogy milyen bizalmat ad, hogy egyenrangúként beszélnek vele, bármilyen témáról. Még a lányokról, a szexről is.

14 éves voltam, első gimnazista. Az egyik nap, suli után mentem haza a 6-os villamoson iszonyú tömegben utazva. Éreztem, hogy egy férfi dörgölőzik hozzám, amennyire a tömeg engedte arrébb húzódtam tőle, de csak jött utánam. Akkor még nem a hátizsák, hanem a kézbe fogott táska volt a divat, és nekem is ilyen volt. Az egyik kezembe fogtam a táskát, és a másikkal próbáltam kapaszkodni.

Megpróbálom leírni, mert elmondani nem tudtam senkinek. Olyan sokáig őriztem magamban a titkot, hogy nem tudom kimondani. Az első alakalom, amire tisztán emlékszem, egy filmet néztünk az ő szobájában, én az ágy mellet voltam lekuporodva ő pedig az ágyon feküdt. Lassan a kezét a lábam közé engedte, észre se vettem.

10 éve jártam először terápiára, és akkor írtam róla először. Ahogy újraolvastam a saját írásomat a ti történeteitek után, talán még hálás is voltam, hogy apám nem vert meg soha, egy pofon kivételével, amit előre beígért, így számítottam rá. De az olyan volt, hogy azt hittem, leszakad a fejem a helyéról. Mert el mertem menni a barátnőmmel a városba fagyizni a szigorú tiltása ellenére is.

Napokon keresztül a ti történeteiteket olvastam. És most is csak ülök a gép előtt és azon gondolkozom, hogy is írhatnám le. Én sokszor elmeséltem már a történetemet. Voltam pszichológusnál (jelenleg én is annak tanulok), elmondtam néhány barátomnak, az aktuális páromnak... Mindenkinek, akiről azt gondoltam, nem fogják elmondani a családomnak.