Sziasztok, férjként írok Nektek. Nagyon sok történetet olvastam el itt, végül arra jutottam, hogy érdemes lehet megosztani néhány gondolatot egy kicsit más aspektusból is. Tisztában vagyok vele, hogy ezen a fórumon nagyon nagy többségben olyan nők állnak, akiket férfiak bántottak és tudnotok kell, hogy a legnagyobb tisztelettel vagyok a női nem iránt. Ezen felül azzal is tisztában vagyok, hogy olyan sorokat is olvashattok majd, ami elsőre ellenkezést vált majd ki Bennetek, de felvállalom, hogy férfi szemmel közelítek a témához.

Körülbelül fél éve találtam meg ezt az oldalt, és azóta gondolkozom leírjam-e a történetem. 18 éves vagyok, és 2 éve fejeződött be (kb. 7 évig tarthatott) az évekig tartó abúzus (nem vérszerinti) nagybátyám által. Úgy derült ki az egész, hogy Karácsonykor húgomnál is bepróbálkozott, és ő elmondta anyának, aki engem is megkérdezett, és én elmondtam, először csak azt hogy szóban, egy éve pedig, hogy simogatások, erőszakos csókok, megmutatta a nemiszervét, fogdosás is történt.

4-5 hónapos terhes lehettem, mikor felerősödtek a rémálmok, és egyik éjjel majdnem nekirohantam a szekrény sarkának. Álmomban vagy egy pók ereszkedik rám, vagy undorító bogarak jönnek az arcom felé, vagy valaki behatol a lakásunkban, vagy egy idegen a szobába jön, mellettem áll, én eszeveszetten kelek fel, és ordítok magamból kikelve, rúgkapálok, ami a mellettem alvó férjemnek sem a legkellemesebb élmény éjnek idején.

APUKA történetét olvastam. Nagyon elszomorított. Ugyan ezt a helyzetet élem át én is, mint nagyszülő. Akinél elhelyezik a gyermeket /felháborító már az is, hogy egyik szülőnél elhelyezik!!!!/ úgy él vissza a helyzetével a továbbiakban, ahogyan csak akar. Senkit nem érdekel. Azért helyezik el nála, mert már akkor is minden hazugságot, cselt "bevet" a másik szülő ellen, aki ugyan úgy szereti a gyermekét normális esetben.

Sok-sok vivodas kozott,elhataroztam,hogy leirom en is a tortenetemet.Megindulva olvastam a veletek tortenteket es kivanom,hogy mindenki talalja meg a vigasztalast,remenyseget minden, kilatastalannak tuno helyzetben is! Hogy megertsetek,min mentem keresztul eletem folyaman,kezdem egy nehany gondolattal gyermekkorombol...Szuleim zuros maganelete miatt,nagymamam nevelt 6 honapos koromtol.Kesobb szuleim elhunytak,mindketten,balesetben.

Kicsi gyerekkorom ota szorongasok es remalmok gyotortek, aminek a fo oka az agressziv es hatalommanias apam volt. Iszonyatosan feltem es egyben undorodtam is tole. Allando rettegesben tartott engem es a testveremet, egy-egy apro "hibaert" is buntetes jart, veres, uvoltozes, fenyegetes. Az anyam sosem lepett kozbe es vedett meg minket. Sosem ertettem, hogy hogyan szerethet egy ilyen embert, mert nyilvanvaloan imadta az apamat.

Kissé vonakodva írom meg történetem, mert végül is sokkal durvább megdöbbentőbb eseteket olvastam az enyémnél. Szerencsére rám más hatást tett, de ez sem éppen pozitív. Általános suliban én voltam az egyik legvékonyabb, csúfoltak is emiatt, de sokan mondták (családban) milyen szép vagyok szép a mosolyom stb. Kb 9 éves voltam mikor az egyik barátnőméknél voltam, a nővére aki akkor 13-14 lehetett bejött hozzánk a szobába becsukta az ajtót, én azt hittem otthon voltak barátnőm szülei is de mint kiderült nem.

Az első eset 10 éves koromban történt. Nagynéném apósa volt otthon és elvittem hozzá az unokáit. A gyerekek elaludtak (az idősebbik 1 - 1,5 éves, a kisebbik 6 hónapos volt). A "nagypapa" átölelt, ami jól esett nekem, de fogalmam se volt, hogy hátsó szándéka is van az öregnek.

Nagy megkönnyebbülés volt számomra, hogy létrejött, létrehozták ezt az oldalt, társaságot. Reményt ad. Többször gondolkodtam rajta, hogy megírom a "történetem", de valamiért még nem tudtam rászánni magam. Nem is tudom, hogy megteszem-e, de jó érzésé, hogy megtehetném bármikor.

Gyermekkoromban családi helyzetemből kifolyólag sok rokonnál, ismerősnél laktam. Így kerültem 11 évesen édesanyám barátnőjéhez, kinek férje és három gyermeke van, 2 idősebb fiú és egy lány. Fél év múlva az idősebbik fiú elkezdett közeledni felém az egyik éjjel. Elkezdett simogat. Először csak a kezemet (erre keltem fel), majd a takaró alatt a lábamat, majd a hálóing alatt tovább.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem.14 éves voltam, amikor ez a borzalom megtörtént. Még most is megfeszül bennem minden, ha erre gondolok. Becsapottnak, megalázottnak, hülyének, rossznak, ribancnak, hibásnak, megerőszakoltnak, megtaposottnak, meggyalázottnak éreztem,és érzem még sokszor magam. A mai napig kihatással van ez a dolog az életem különböző területeire.

Néhány történetet elolvasva talán még hálát is adhatok a Teremtőnek, hogy velem csak annyi történt, amennyi... Nem emlékszem rá pontosan, hogy mikor történt. Talán 4-6 éves koromban... 8 éves koromig a nagyszüleimmel éltünk egy házban, a közelünkben nem nagyon laktam korombeli gyerekek. Sokáig nem született testvérem sem, így gyakran jártam át nagymamámmal a szomszédokhoz, jól éreztem magam a felnőttek társasgában.

Elnézést érte, ha nem ide illő, de az érem másik oldalaként talán mégsem érdektelen ehelyt sem. Pedagógiai, sport és egyéb irányultságaim okán, szinte csak passzió-díjazásért, úgy tíz esztendőn át, minden évben, az ország legkülönbözőbb tájain táboroztattam egy széles munkahelyi közösség általános iskolás korosztályú gyermekeit. Természetemből következően és a számos pozitív visszajelzés szerint is sikeresnek érezve, nagyon szerettem ezt csinálni.

A kislányomról és rólam szól. Örökbe fogadtunk egy kislányt aki másfél éves volt, ő lett szemünk fénye. Az addigi családi, baráti kapcsolataink minősége komoly változásokon ment keresztül. Volt aki már nem látott szívesen minket kislányunkkal, volt akivel szorosabbra fűződött. Férjem családja közelebb került, míg édesanyámék távolodtak. Férjem szülei mindig nagy örömmel fogadták a kislányt. A látogatások mindennaposak lettek.

Az emberrel elkövetett legembertelenebb dolog amit el lehet követni!!!!!!Én pozitív okból gondoltam,hogy megosztom a történetem,mert igenis van kiút,tudom,mert nekem is át kellett élnem milyen is az, amikor egy ember kisgyerekként elveszi a nőiességemet,a gyermekkorom,és később majdnem az anyaságom!24 évig cipeltem ezt a terhet,bűntettem magam,rossznak,szennyesnek éreztem magam.