Néhány történetet elolvasva talán még hálát is adhatok a Teremtőnek, hogy velem csak annyi történt, amennyi... Nem emlékszem rá pontosan, hogy mikor történt. Talán 4-6 éves koromban... 8 éves koromig a nagyszüleimmel éltünk egy házban, a közelünkben nem nagyon laktam korombeli gyerekek. Sokáig nem született testvérem sem, így gyakran jártam át nagymamámmal a szomszédokhoz, jól éreztem magam a felnőttek társasgában.

Közben mindig régi történeteket meséltek és én tátott szájjal hallgattam őket. A harmadik szomszédban lakott egy nálam jóval idősebb, értelmileg némiképp elmaradt lány a szüleivel és nagymamájával. A lány volt az én barátnőm. Azért is nagyon szerettem náluk lenni, mert nekik már volt színes TV-jük, nekünk még nem. Legjobban a jégtánc revüt szerettem nézni. A szomszéd bácsi TV nézés közben mindig az ölébe vett. Nem tudom hál' Istennek pontosan, hogy ilyenkor mit csinált, de a bugyimba biztosan belenyúlt. Arra sem emlékszem, hogy ez meddig tartott. Az viszont biztos, hogy a két évvel idősebb unokanővéremmel a kis játékát szintén eljátszotta.

Elsős koromban megszületett várva várt kishúgom is, majd rövidesen elköltöztünk egy távolabbi utcába. Később, amikor már ráeszméltem arra, hogy amit tett a szomszéd, nem helyénvaló, undort éreztem minden alkalommal, amikor nagymamámat meglátogatva esetleg találkoztam vele. A legnagyobb gyűlöletet azonban mindig akkor éreztem, amikor a templom padjában ülve megpillantottam. Le tudtam volna köpni!

6-7 éves koromban a szomszéd fiú, aki nálam egy, két évvel idősebb volt, néha megkért, hogy vegyem a kezembe a péniszét, Volt olyan eset, amikor el kellett vele bújnom a kert végében a fák mögé. Arra nem emlékszem, hogy ő csinált e velem valamit.

Egész gimis korszakomat bő, férfias, lógó ruhákban éltem le. Rejtegettem nőiességemet, egyedül a hosszú hajam utalt rá valamelyest, hogy lány vagyok. Későn, 19 évesen veszítettem el a szüzességemet. Elmondtam a történetemet mindegyik komoly kapcsolatomban.

Sajnos a mai napig rányomja ennek a történetnek a súlya a szexuális életemre. 3 éve férjnél vagyok, van egy csodálatos két éves kislányom. Nemrég fedeztem fel egy betegségek lelki okait feltáró könyvben, hogy az állandóan, ok nélkül visszatérő nőgyógyászati jellegű fertőzéseim hátterében ez az eset állhat. Nem merem megélni a szexualitást, bűnnek érzem valahol mélyen a lelkemben. A mai napig nagyon rosszul érint, ha kellemetlen, "cikis" helyzetbe kerülök. Nem bírom, mert megalázva érzem magam.

A férjem nagyon megértő, de közösen eldöntöttük, hogy ideje felkeresnem egy jó pszichológust. Szüleim, húgom a mai napig semmit sem tudnak gyerekkorom sötét emlékeiről. Édesapám már 67 éves, hála az égnek jó egészségnek örvend, de tartok tőle, hogy belerokkanna a tehetetlenségbe. Abba a tudatba, hogy nem tudta megvédeni a lányát egy ilyen beteg alaktól. Ha nem lennének ilyen csodálatos szüleim, akik a csillagokat is lehoznák nekem, nekünk, valószínűleg már régen befordultam volna.

A szomszéd "bácsi" évekkel ezelőtt meghalt. Meghalt azelőtt, mielőtt erőm, merszem lett volna ahhoz, hogy elmondjam neki: "Hé, öreg! Emlékszem arra, amit tettél!"