15 éve történt. Azt hittem, már rég hidegen hagy, hogy feldolgoztam. Annak idején ugyanabban a faluban laktunk. Azóta többször is lakhelyet, sőt, országot váltottam, viszont néhány hónapja megtudtam, hogy itt lakik a szomszéd városban. Azóta folyamatosan előtörnek az emlékképek, álmomban látom őt, legutóbb az éjszaka és ez most eléggé felkavart.

Eddig a tudatom jótékony védőpajzsa nem engedte....de most már tudom,....meglett a hiányzó darab a puzzle-ből, most már értek mindent....

Ma találtam rá erre az oldalra, az első 30-40 történetet elolvastam, de nem az összeset... Előrebocsájtom, hogy lehet az én történetem kilóg egy kissé az eddig olvasottakéból.

Luca 2019. február 6 án este, lefekvéskor, akkor öt és fél évesen szólalt meg, hogy az apja fogdosta. Elmutogatta, elmondta a megfenyegetett kislány. Addigra Luca több mint fél éve nem volt szobatiszta.

Nem emlékszem pontosan, hány éves lehettem. Talán 5-6-7? Azt tudom - legalábbis dereng -, hogy még viszonylag kicsi gyerek. Van egy nálam nem valamivel idősebb fiú testvérem (direkt nem írom le, hogy pontosan hány évvel idősebb, de több, mint 5).

Minden, amire emlékszem, egy kicsi fekete szoba. Ott rejtőzkődtem. Főleg este húztam meg magam nagyon elővigyázatosan az ágyam melletti sarokban. Nem tudtam aludni. Remegtem, fura izgalom és félelem vegyes érzése tombolt bennem.

Sokáig azt mondogattam, hogy szerencsés vagyok, engem nem erőszakoltak meg, mit törődök én ezzel, csak felnagyítom ahelyett, hogy egyszerűen elfelejteném. Egy időre el is felejtettem, pontosabban 15 évig nagyon mélyre ástam, mert azt gondoltam, ha a szüleim nem hisznek nekem, akkor mégis ki hinne.

Mindig tudtam, hogy valami történt, ami mindent elrontott, mindent megváltoztatott. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem emlékeztem a konkrét eseményekre 30 évig.

Rengeteg önismereti munka és terápia után 38 évesen kezdtem emlékezni arra, hogy egészen pici koromtól 19 éves koromig molesztált, és erőszakolt az apám.

Tönkretett. Miatta nem bízok senkiben. Miatta élem meg az érintéseket égetően fájdalmasnak és rémálmok gyötörnek 4 év elteltével is... Pontosan emlékszem mindenre... Miatta próbáltam végezni magammal... De még itt vagyok és küzdök.

Nekem az idős szomszéd házaspár enyhe testi fogyatékkal élő fia ”jutott”. Hatéves koromig elég gyakran felügyeltek rám a szülei, ha anyámnak valami elintéznivalója akadt. Amennyire emlékszem, a fiuk szellemileg nagyjából ép volt, így vélhetően a testi adottságai akadályozták meg abban, hogy egészséges úton jusson hozzá a fizikai kielégüléshez.

Boldogtalan házasságba született, nem kívánt gyerek voltam. Édesanyám kötelességtudó nő, édesapám nagyvonalú férfi volt. Rossz gyerek voltam, nem ettem eleget, sokat sírtam. Még nem voltam másfél éves, amikor megszületett a húgom.

Nagyon sokáig eltemettem magamban ezeket az emlékeket. Viszont vannak érzések, amiket nem lehet kontrollálni... A félelem, a szorongás, a düh kapargatta a tudatom felszínét. De elnyomtam magamba, megkönnyebbülve vettem tudomásul, ha nem gondolok rá, nem fog fájni. Ostoba voltam, hogy ezt elhittem.

Az első abúzus azt hiszem, óvodás koromban lehetett, arra emlékszem, hogy nagyon kicsi voltam.

Az én történetem 4 évvel ezelőtt kezdődött egy álommal. Ez egy nyomozás története.