Az első abúzus azt hiszem, óvodás koromban lehetett, arra emlékszem, hogy nagyon kicsi voltam.

A 7évvel idősebb bátyám elbújtatott és arra kért, hogy nyaljam meg neki, nagyon finom íze van, higgyem el neki.... hát nem volt az..... cserébe ő is megnyalta és feltűnően látszott, hogy neki sem ízlik a dolog, talán emiatt nem is történt több.... akkor ott.

A következő 8 évesen történt (ezt onnan tudom felidézni, hogy a másodikas könyvben lévő első verset tanultam éppen, amikor közben azon gondolkodtam hogy mi történt velem).

Az unoka bátyám és a nővérei rendszeresen nyaraltak nálunk. Azon a nyáron a fiú aki 4-5 évvel lehetett idősebb nálam, azt mondta hogy megtanít egy új játékra, vagy mutat egy új játékot, pontosan nem emlékszem.

Elvitt egy erdős helyre, én pedig gyerekként tényleg elhittem, hogy játszani fogunk. Oda nyomott egy fához és megpróbálta nekem betenni de nekem nagyon fájt és valószínűleg ettől megijedt és abbahagyta. Azt mondta, hogy nem szabad elmondanom senkinek. Én konkrétan azt sem tudtam, hogy mi történt.

A következő a másik bátyám volt, aki 9 évvel idősebb. Olyan 13-14 éves lehettem amikor elkezdtem nőiesedni, szexuálisan érni. Akkor kezdődött a pokol. Folyamatosan követett.

Próbáltam a wc-t és fürdést olyan gyorsan megejteni, amilyen gyorsan csak lehet mert egyfolytában benyitott utánam, direkt nézni akart, én pedig rettegtem ettől. Rendszerint letolta a nadrágját előttem, kezébe vette az álló f....át és lóbálta nekem. Látod mim van? Nem kéred?

Én meg mondtam neki hogy Fújj, meg hogy hagyjon már békén... csak kiröhögött. Talán az volt a legrosszabb, hogy fogdosni is akart. Volt hogy menekültem, elestem a betonon és van egy heg az ujjamon, ami azóta megvan és rá emlékeztet.

Nem bírtam tovább, szóltam anyunak, hogy zaklat. Szegény ő is akkora áldozat volt ebben a családban apám mellett. Volt, hogy nagyon megverte.

Ő hitt nekem, nagyon szeretett és azt mondta, hogy nagyon le fogja szúrni. Azt mondta neki ha egy ujjal hozzám ér, többet ide nem teszi be a lábát. Akkor egy rövid ideig nem mert csinálni semmit.

De mivel a szüleim borzalmas élete, házassága mindegyiket az ivásba küldte, volt olyan hogy apám és anyám is totál részegen feküdtek. Akkor újra áldozattá váltam. Éreztem hogy hiába szóltam, nincs aki megvédjen. És az a lenéző nézés a bátyám részéről: azt mondta a szeme: Úgyse tudsz ellenem tenni semmit.

Egyszer történt egy konkrét mell fogdosás meg nyalogatta. Engem az mentett meg tőle, hogy valami más miatt börtönbe került évekre.

Én közben felnőttem. De utáltam, hogy anyám is erőltette, hogy írjak neki levelet, meg el kellett kisérnem anyut látogatásra.

Aztán anyukám hirtelen meghalt. Én laktam már csak otthon apuval és főiskolára jártam csak hétvégén voltam otthon. Akkor történt hogy apám elolvasta a naplómat az engedélyem nélkül. Voltak benne fiú storyk. Erre felbuzdulva bejött teljesen meztelenül a szobámba, álló f...al, hogy ő most ki akar engem elégíteni.

Szerencsére volt bennem annyi hogy elkezdtem vele kiabálni, meg hogy nem normális. Akkor elkezdett panaszkodni, hogy neki milyen rossz mert mióta anyu meghalt, ő nem volt nővel. Mondtam neki, hogy keress magadnak.

Ezután naponta arra mentem ki, hogy ő fekszik a kanapén és erősen maszturbál. Egyáltalán nem zavartatta magát. Akkor úgy döntöttem, hogy elköltözök.

Legtöbbször hétvégén ott maradtam a kollégiumban, persze innentől kezdve egy forintot sem kaptam a tanulmányokra. Lett egy szerelmem akivel hosszú évekig éltem. Egyszer elmeséltem neki csak azt hogy apu mit akart velem tenni. Az volt a legrosszabb, hogy ő felmentette. Azt mondta, hogy szegény biztos nagyon meg volt zavarodva attól, hogy elveszítette anyut.

Szerintem semmi nem ad felmentő okot arra, hogy valaki ilyet tegyen. Hosszú évek után nagyon nehezen de szakítottam vele.

Azóta új párkapcsolatban élek, akinek a felesége lettem. Az első évek nagyon nehezek voltak. Egyáltalán nem bíztam, a szexualitás nehezen ment. Nagyon sokat veszekedtünk.

Érzelmileg kötődés helyett taszítottam magamtól amennyire csak tudtam. Próbáltam elmarni, hátha feladja. Egyszer osztottam meg vele is a történtekből részleteket. Azt kérdezte miért nem mondtam előbb.

Együtt sírtunk. Szegény magát hibáztatta, azért hogy velem nem minden olyan könnyű és felszabadult az ágyban. Azt hitte keveset nyújt.

Egyszer elküldtem, pedig nagyon szerettem és ő elment. Aztán rájöttem, hogy ezt nagyon rosszul csinálom. Akkor mentem el pszichológushoz. És ő volt az első, akinek mindent el tudtam mondani. Minden esetet.

Elkezdtem gyógyulni. Elkezdtünk újra randizni, majd újra össze költöztünk. Azóta őszintébb tudok lenni a férjemmel, minden szempontból jobb lett az életünk. Érzelmileg és testileg is.

Nemsokára kislányunk fog születni. És elhatároztam, hogy ha magamat nem tudtam megvédeni, a lányom miatt erős akarok lenni és meg akarom tanulni, hogyan tudom magunkat megvédeni. Hogy vele már ne történjen ilyen.