"Ne add oda akárkinek a szüsséged, csak aki megérdemli!"

"Anyádnak nem kell tudnia róla, jó? Kint nálam nézegetheted, amikor dolgozom, de csak itt bent."
(Így kezdődött, amikor először mutatott nekem újságokat nemi szervekről és meztelen testekről a műhelyben. Azt akarta, hogy nevessek rajtuk. Hát nevettem.)

"De hát megígérted."
"Mindjárt vége, legközelebb már nem fog ennyire fájni."
(15 éves voltam. Nem akartam, nem ígértem.)

"Kerekded melleid között akarok lenni..."

"Kész vagyok, beveheted a Postinort!"
(14 éves voltam, ő 18. Azt hittem, szeret. Egy ideig tiltakoztam, aztán elájultam a fájdalomtól. A végén belém rúgott, majd ez volt az első mondat, amit hallottam. Az ágy előtt állt.)

"Mennyi gátlás van benned! Hogy tudsz így élni?"
(A srác nekiállt "lelkigondozni", miután megerőszakolt.)

"Adj rá egy puszit!"
(mondta apám, amikor kibukkant a fürdőhabból a farka)
"Fordulj meg, hogy rendesen megmosdassalak!" "Hozz egy tükröt, megmutatom, honnan jön ki a kisbaba!"
(szintén apám, kb. 6 és 10 éves korom közt)
"Szólj, ha fáj és figyeld, hogy mikor jön vissza az öcséd!"
(keresztapám, amikor felültetett az ablakpárkányra és betette)
"Nem fáj?"
(szintén ő pár pillanattal később csodálkozva, talán 8 lehettem)
"Erről senkinek nem szabad beszélni!"
(helyi plébános, miután megpuszilta a növésben lévő mellem hatodikban vagy hetedikben)
"Milyen szép melled van, de puhább, mint a mostohalányomé, erősíteni kell."
(barátnőm mostohaapja, miközben simogatta a mellem)
"Gyere, megtanítalak csókolózni, olyan bénák a fiúk!"
(másnap, még csak 15 voltam)

"Ugye, hogy nem fáj, még látom, hogy élvezed is!"
(A magyartanárom volt, 13 voltam, amikor a tanári asztalon erőszakolt meg. Közben persze zokogtam, és nagyon fájt.)

"Az sem történt meg, amit szerettél volna, hogy megtörténjen."
(Apám mondta nekem, miután én és a nővérem is eljutottunk arra a szintre, hogy a szemébe mondjuk, amit művelt velünk gyerekként. Anyánk pedig ennek tudta nélkül vagy tudatában nem állt ennek útjában.)

"Ez természetes, olyan mintha a kezedet simogatnám."
"Ez a szeretet."
(Nagypapám mondta. Nem tudom pontosan, mikor kezdődött, az ember arra a korra nemigen emlékszik. Nagyon fiatal.)

"Ma este tegyél úgy, mintha aludnál."
(tanácsolta nagyanyám, mikor elmondtam nieki, mit művelt a nagyapám előző éjjel)

A félelem csendje. Lihegés.
(12 voltam, rendszeresen abuzált a bátyám)
A hitetlenség csendje.
(17 voltam, amikor elmondtam a szüleimnek, akik nem hitték el)

"Ígérem, neked is jó lesz!"

"Túl fiú vagyok."
(apám magyarázata, mikor 13 évesen megkértem, hogy hagyja abba a gyerekkorom óta tartó molesztálásom)
"Anyunak ne mondd el, és nem csinálom többet."

"Nem fog fájni, hisz pár éven belül magadtól is csinálnád."
(mondta a bátyám, 8 éves voltam, ő 16)

"Gyere, mutatok neked valami nagyon érdekes játékot!"
(10 éves voltam)

"Segítek, hogy magabiztos nő legyél."

"Már két évesen is egy kis kurva voltál! Amikor velem aludtál, még csak fel sem ébredtél rá, hogy a kezedbe tettem a f.rkamat!"

"Ő ilyet nem tenne!" 
(Mondta anyám, miközben hátat fordított.)
"Majd beszélek vele." 
(Szintúgy anyu, miután világosan elmondtam hogy meg is fenyegetett.)

"Ez nem történt meg velem, csak álmodtam!"

"Te vagy a kedvenc unokám."

"Ez csak játék!"

"Gyere, ülj az ölembe!"
(mondta a magántanárom, és elkezdett remegve csókolgatni)

"Ez a SZERETET része. A legtisztább SZERETET velejárója. Érzed, milyen JÓ????"

"Most már elkezdtem, nem fogom abbahagyni!"

"Ha elmondod valakinek, anyuci és a testvéreid meghalnak!"

"Van egy meglepetésem! Tudod, hogy nagyon szeretlek?! Van nekem egy nyalókám. Nézd csak!"