Az én történetem talán egy kicsivel más, mint a többieké, nekem nem a családban történt meg, habár apám sosem volt mintaapa, de nem zaklatott szexuálisan. Egy családi baráttal történt meg a dolog. A férfi felesége anyukámmal együtt dolgozott, ezért gyakran voltunk náluk, nem is tudom miért mentünk oda akkor, amikor ez megtörtént. Nem tudom, hogy mennyi idős lehettem, talán alsó tagozatos általános iskolában, arra emlékszem csak, hogy milyen volt a szoba.

Sziasztok. Nemrég találtam erre az oldalra, és ez egy kis vigaszt nyújt, mert mindig azt éreztem, hogy ami velem történt azt senki sem értheti meg… Mert nem élték át. Talán csak ti, akik valószínűleg hasonló cipőben jártok, mint én, érthetitek csak meg, hogy min mentem/megyek keresztül, épp ezért gondoltam, hogy megosztom veletek történetemet, akármennyire fáj is felidézni, akármennyit is fogok sírni és remegni e sorok írása közben.

Sziasztok! Végigolvastam minden egyes történetet (volt mikor sírva), s mélyen meg vagyok döbbenve hogy Isten ilyen "embernek" nevezett "állatot" enged élni hagyni ebben a világban köztük az én "édesapámat" !!!! A történeteteket elolvasva gondoltam meg magam s írom meg az enyémet is,igaz sokszor kezdetem neki,de hátha ezzel segíteni tudok így leírom...

Az én történetem elég régre nyúl vissza és még mindig elevenen él bennem. Szüleimmel és két testvéremmel elköltöztünk a nagyszülőktől egy családi házba. Minden olyan szépen indult, a szüleim a lakásunkkal szemben megismerkedtek a szomszédokkal egy 34 éves családapa (későbbiekben Kázmér) a 30 éves felesége, és két pici fiúk. Annyira jó barátság alakult ki a felnőttek között, hogy a szüleim gyakran mondták hogy közelebb állnak hozzájuk mint a saját testvéreik.

Sziasztok! Sajnálattal látom, hogy mennyien vagyunk akikkel szörnyű " események" történtek. Nem emlékszem mikor kezdődött, kicsi voltam , emlékeim az óvodai ballagasig vezethető vissza ahol mar addigra biztos sokszor estem át a molesztalason.

Anyám kb. 20 éves kora óta paranoid skizofréniában szenved. Húszas évei elején volt egy öngyilkossági kísérlete (bevette az anyja összes gyógyszerét), de szerencsémre a húga észrevette, és kimosták a gyomrát. Fél évre kómába került, jó, hogy felébredt, de egy kicsit még mindig "alszik". Az anyja nem volt jó anya, az apja részeges volt és szexuálisan zaklatta az anyámat. A húga és ő sokszor voltak intézetben. Azért vele kezdtem a leírást, mert azt hiszem, minden innen indult, hogy egy apa vétkezett.

Egy cikk olvasásán bukkantam erre az oldalra. (Life.hu) Szeretném ha más felismerné a helyzetet az én káromból. Jobb megelőzni a dolgokat. Hozzáteszem én még idejében felismertem a helyzetet, hogy ez nem normális ! Még akkor, 12-13 évesen. Akkor 1x fordult ilyen elő, később nem... mert soha többet nem mentem még a tájára sem!  Az apai nagyapámról van szó.

Egy film néhány sora jut eszembe-Végy mély lélegzetet drágám, most kell megharcolnod a jövődért -Szóval megteszem. A harmincadik szülinapomon. 7 éve ért véget, réges rég kezdődött. Az anyám húga volt. Skizofrén. Egy házban éltünk,a nagyanyám, a nagynéném, a szüleim,a nővérem és én.

Egy vadidegen tette. Végig két dolog járt a fejemben: az egyik - a megdöbbenés hatására -, hogy nem tudom felfogni, hogy ez velem épp megtörténik; a másik, hogy ha ez nem ér véget nyomban, bele fogok halni - rettegtem. S sosem érzetem ilyen fájdalmat korábban.

Nem is tudom hol kezdjem... Hallottam, olvastam, tanultam sok történetet. Sokáig kellemetlenül éreztem magam, mert az enyém annyira nem durva, de valahol aztán mégis... De vegyük az elejétől. Sokáig nem tudtam, mi is történik velem, vagy történt. Kiskoromban az anyai nagyapám nyúlt hozzám úgy, ahogy nem kellene...

Az én történetem nem olyan durva, mint néhány történet itt, mégis hatalmas nyomokat hagyott bennem. Sokáig nem értettem, hogy miért undorodom a férfiaktól, miért lesz hányingerem, ha valaki szeretettel közelít felém. A kapcsolat ismerkedés részével túl nagy bajom nincs, de amint közeledik a férfi (nem testileg, hanem lelkileg) rosszul leszek az undortól.

Üdv Mindenkinek! Új vagyok itt,még nemigazán ismerem ki magam a bejegyzések között.Most találtam meg ezt az oldalt,és úgy gondoltam,már dolgoztam ezen annyit hogy leírjam, túlélő vagyok!Több éve dolgozom azon,hogy feldolgozzam a szexuális bántalmazást.Kb. 5-6 éves lehettem amikor a nevelőapám molesztálni kezdett,azt sem tudtam mi történik velem.

Kedves Anya!

[…] Messziről kell kezdenem egészen a gyermekkoromtól vagy akár majd ahogy később írni is fogom, a te gyerekkorodtól. Sokáig azt hittem, hogy szép és boldog családi életünk volt, hogy az a természetes, hogy egy gyereket hamar felnőtté tesznek, felnőtti döntésekkel ruházzák fel, mint ahogy tettétek ti is ezt velem. Ahelyett, hogy játszottam volna felhőtlenül és szabadon, felnőtt dolgokat intéztem kicsi koromtól.

Az én történetem 9-10 évesen kezdődött, igaz magam sem tudom, hogy volt az első alkalom, mert fel sem tudtam fogni mi is történik velem. Az apám szeretett akkoriban simogatni, intim testrészeimet is, benyúlni a bugyimba és a csiklómat izgatni. Nem is értettem ezt miért teszi, hogy mire jó ez, de azt valahol mélyen éreztem ez nem helyes és gyűlöltem magam, amiért nem tudtam ebből kiszakadni.

13 évesen szüleim beírattak egy karate csoportba, hogy még annyit se kelljen velem foglalkozniuk, mint eddig. Otthon megszólalni, viccelődni, magánéletet élni nem lehetett, ha leültem a szobámban olvasni vagy tanulni, anyám azonnal ordított hogy csináljam a házimunkát (helyette), igazi lelki terrorban tartott minket, apám meg hagyta.