Anyám kb. 20 éves kora óta paranoid skizofréniában szenved. Húszas évei elején volt egy öngyilkossági kísérlete (bevette az anyja összes gyógyszerét), de szerencsémre a húga észrevette, és kimosták a gyomrát. Fél évre kómába került, jó, hogy felébredt, de egy kicsit még mindig "alszik". Az anyja nem volt jó anya, az apja részeges volt és szexuálisan zaklatta az anyámat. A húga és ő sokszor voltak intézetben. Azért vele kezdtem a leírást, mert azt hiszem, minden innen indult, hogy egy apa vétkezett.

Egy cikk olvasásán bukkantam erre az oldalra. (Life.hu) Szeretném ha más felismerné a helyzetet az én káromból. Jobb megelőzni a dolgokat. Hozzáteszem én még idejében felismertem a helyzetet, hogy ez nem normális ! Még akkor, 12-13 évesen. Akkor 1x fordult ilyen elő, később nem... mert soha többet nem mentem még a tájára sem!  Az apai nagyapámról van szó.

Egy film néhány sora jut eszembe-Végy mély lélegzetet drágám, most kell megharcolnod a jövődért -Szóval megteszem. A harmincadik szülinapomon. 7 éve ért véget, réges rég kezdődött. Az anyám húga volt. Skizofrén. Egy házban éltünk,a nagyanyám, a nagynéném, a szüleim,a nővérem és én.

Egy vadidegen tette. Végig két dolog járt a fejemben: az egyik - a megdöbbenés hatására -, hogy nem tudom felfogni, hogy ez velem épp megtörténik; a másik, hogy ha ez nem ér véget nyomban, bele fogok halni - rettegtem. S sosem érzetem ilyen fájdalmat korábban.

Nem is tudom hol kezdjem... Hallottam, olvastam, tanultam sok történetet. Sokáig kellemetlenül éreztem magam, mert az enyém annyira nem durva, de valahol aztán mégis... De vegyük az elejétől. Sokáig nem tudtam, mi is történik velem, vagy történt. Kiskoromban az anyai nagyapám nyúlt hozzám úgy, ahogy nem kellene...

Az én történetem nem olyan durva, mint néhány történet itt, mégis hatalmas nyomokat hagyott bennem. Sokáig nem értettem, hogy miért undorodom a férfiaktól, miért lesz hányingerem, ha valaki szeretettel közelít felém. A kapcsolat ismerkedés részével túl nagy bajom nincs, de amint közeledik a férfi (nem testileg, hanem lelkileg) rosszul leszek az undortól.

Üdv Mindenkinek! Új vagyok itt,még nemigazán ismerem ki magam a bejegyzések között.Most találtam meg ezt az oldalt,és úgy gondoltam,már dolgoztam ezen annyit hogy leírjam, túlélő vagyok!Több éve dolgozom azon,hogy feldolgozzam a szexuális bántalmazást.Kb. 5-6 éves lehettem amikor a nevelőapám molesztálni kezdett,azt sem tudtam mi történik velem.

Kedves Anya!

[…] Messziről kell kezdenem egészen a gyermekkoromtól vagy akár majd ahogy később írni is fogom, a te gyerekkorodtól. Sokáig azt hittem, hogy szép és boldog családi életünk volt, hogy az a természetes, hogy egy gyereket hamar felnőtté tesznek, felnőtti döntésekkel ruházzák fel, mint ahogy tettétek ti is ezt velem. Ahelyett, hogy játszottam volna felhőtlenül és szabadon, felnőtt dolgokat intéztem kicsi koromtól.

Az én történetem 9-10 évesen kezdődött, igaz magam sem tudom, hogy volt az első alkalom, mert fel sem tudtam fogni mi is történik velem. Az apám szeretett akkoriban simogatni, intim testrészeimet is, benyúlni a bugyimba és a csiklómat izgatni. Nem is értettem ezt miért teszi, hogy mire jó ez, de azt valahol mélyen éreztem ez nem helyes és gyűlöltem magam, amiért nem tudtam ebből kiszakadni.

13 évesen szüleim beírattak egy karate csoportba, hogy még annyit se kelljen velem foglalkozniuk, mint eddig. Otthon megszólalni, viccelődni, magánéletet élni nem lehetett, ha leültem a szobámban olvasni vagy tanulni, anyám azonnal ordított hogy csináljam a házimunkát (helyette), igazi lelki terrorban tartott minket, apám meg hagyta.

Már az információk megadásánál is elbizonytalanodtam, 27 éves nő. Nem tudom, hogy mikor lettem lányból nő, az vagyok-e már, az leszek-e valaha, vagy mindig is az voltam. Életemben a legmegrázóbb emlék a mai napig az a pár év, talán 6 éves koromtól.

2015 május elején a városomhoz közeli nagyvárosban voltam (egyébként ott is tanultam), az egyik nagyobb bevásárlóközpontba mentem gyalog. Fél órás az út oda és fél óra vissza a központba az út gyalog. Félúton járhattam a bevásárlóközpont és a távolsági buszmegálló között, mikor megéreztem, hogy valaki figyel.

Az en tortenetem meglehetosen bonyolult es kodos. Azert hasznalom a kodos szot, mert rengeteg mindent blokkolt, es a mai napog blokkol az agyam. Nehez gyerekkorom volt....nem is volt. Olelesben, szuloi pusziban, szeretlek szo elhangzasaban sosem volt reszem.

4-6 éves lehettem, nem tudom pontosan. Nagyszüleimnél voltam, nagyapám felment a padlásra valamiért, kértem, hogy hagy menjek vele én is. Nem akarta, de többször is kértem, így felvitt magával. Arra emlékszem, hogy állok a padláson ő pedig megkérdezi, hogy megpuszilhatja e a puncimat. Nem emlékszem, hogy mit mondtam, mondtam e egyáltalán valamit, de megtörtént.

Nem tudom, hogy hány éves lehettem és azt sem, hogy mikor kezdtem el észrevenni, hogy mi folyik otthon. De tisztán emlékszem mindenre azóta is. Van egy nővérem, aki 4 évvel idősebb nálam. Én akkor lehettem 9-10 éves. Feltűnt, hogy a nővérem az apámmal sokszor bezárkózik a szobába, mintha tévéznének vagy aludnának, amíg én a másik szobában játszok és anyukám dolgozik.