2015 május elején a városomhoz közeli nagyvárosban voltam (egyébként ott is tanultam), az egyik nagyobb bevásárlóközpontba mentem gyalog. Fél órás az út oda és fél óra vissza a központba az út gyalog. Félúton járhattam a bevásárlóközpont és a távolsági buszmegálló között, mikor megéreztem, hogy valaki figyel.

Nem gondoltam semmi rosszra, hisz hónapok óta jártam arra, addig sosem volt problémám az arra járókkal. Meghallottam a lihegést a hátam mögött, de nem gondoltam, hogy baj lesz belőle. Egy erős kéz a nyakamnál fogva a földre rántott (szerencsére évekig judoztam, így a fejemet nem vertem be), majd dulakodni kezdtem a tőlem kb. fél fejjel magasabb férfivel. Nem sokáig bírtam a küzdelmet, nagyon gyorsan kimerültem. Éreztem, ahogy a nadrágot és a bugyit lerángatja ( de azért ügyelt rá, hogy ne szakítsa el), majd megéreztem a fájdalmat "ott" (szűz voltam), mintha ezer tűt szúrtak volna fel, vagy mintha egy vastag karóra ültem volna... Rettenetes érzés volt.

A férfi elég gyorsan ott hagyott a földön, kb. 10 percet ültem alul meztelenül, majd magamon erőt véve felálltam, a buszmegállóba visszamentem, és a legelső busszal hazamentem. Az első dolgom a lefürdés volt. Mikor megláttam a vért, tudtam, éreztem, hogy akár teherbe is eshettem. Mikor két hétre rá megjött a vérzésem, szinre és időtartamra nem olyan volt. A terhességi teszt negatív lett.

Másfél éve pszichológus kezel, mert az iskolában sem találtam a helyem. Mikor nagy sírás közepette elmeséltem neki mi történt, tudatosította bennem, hogy túl fogom élni. Ez erőt adott, és rájöttem, nincs értelme, hogy beszedjem az összes orvosságomat, amit szedek. Lassan másfél hónapja, hogy megtörtént velem, és még mindig úgy érzem, hogy hiába van udvarlóm, nem tudnék vele szexuális kapcsolatot létesíteni. Nem azért mert nem szeretjük egymást, hanem azért mert úgy érzem nem állok még rá készen.