Az én történetem 9-10 évesen kezdődött, igaz magam sem tudom, hogy volt az első alkalom, mert fel sem tudtam fogni mi is történik velem. Az apám szeretett akkoriban simogatni, intim testrészeimet is, benyúlni a bugyimba és a csiklómat izgatni. Nem is értettem ezt miért teszi, hogy mire jó ez, de azt valahol mélyen éreztem ez nem helyes és gyűlöltem magam, amiért nem tudtam ebből kiszakadni.

Senkinek nem mertem ezt elmondani, féltem, hogy leszidnának ezért nem szóltam senkinek.

Ezek az alkalmak évek múlásával egyre gyakoribbak voltak és egyre több mindent takartak. Egyre többet kellett megengednem, már előfordult, hogy a nyelvével nyúlt a csiklómhoz, majd később kényszerített, hogy fogjam meg a nemi szervét és én is elégitsem ki őt. Előfordultak később olyanok is, hogy a péniszét a csiklómhoz dörzsölte. Az ilyen alkalmak éveken keresztül mentek, éreztem nem helyes, nyomatékosította bennem, hogy nem mondhatom el senkinek sem mit csinálunk. Sokszor volt olyan helyzet, mikor olyanokkal zsarolt amit már megígért, hogy például nem kaphatok új cipőt ha ezt nem teszem meg. Rengeteg ilyen alkalom előfordult 17 éves koromig. Nem mertem senkinek sem szólni, féltem nem hisznek nekem ezért inkább elnyomtam magamba és hallgattam, ahogy azt ő elvárta. Az évek alatt nagyon jól kifejlesztettem, hogyan nyomjam el az érzéseimet és a valódi önmagamhoz nem engedtem senkit. A valódi érzéseim mindig is lepleztem és senkinek sem mondtam el csak magamba leküzdöttem.

15 évesen rám talált a szerelem. A fiú velem egyidős volt csak nagyon távol, 200 kmre élt tőlem. Nagyon megkedveltem, majd teljesen bele is szerettem. 5 év után hozzánk költözött, de mindig éreztem egy félelmet, hogy beengedjem őt az igazi önmagamhoz. Nem tettem ezt meg és jött az életembe egy hasonló személy, mint az apám, aki csak használni akart. Én pedig engedtem, hogy használjon, mert nem vagyok elég erős, hogy nemet mondjak, csak engedtem, hogy ő tegye, amit akar. Nem tudok ebből a körből kiszakadni úgy érzem, pedig tudom nem helyes és nem tudtam megbecsülni a feltétel nélküli szeretetet, mert mindig úgy kaptam, hogy voltak feltételek. Sajnos a kapcsolatom, emiatt nagyon megromlott azzal a férfival, akit igen is szerettem és gyűlöltem magam, de csak a 6. évfordulónk után mondtuk ki, hogy vége pedig tudta, ahogy megtörtént az eset a másik férfival. Nem tudtam a szemébe nézni úgy, hogy ne érezzem magam felé a gyűlöletem.

Eltelt pár hónap a szakítás után és ismét beszélgetni kezdtünk. Én már mással voltam, de igazából őt szerettem. Szakítottam a férfival, mert tudtam így nem működtethet és megbeszéltük a férfival, akit szerettem, hogy újra kezdjük. Ám ennél az újrakezdésnél elárultam neki először életemben ezt a titkot, aki persze nagyon meglepődött. Azt hittem most más lesz, van végre valakim, akire számíthatok és közel áll hozzám, ahogy még senki. 2 hét elteltével közölte velem, hogy ő még sem tudja akar-e velem élni. Összetörtem és úgy érzem, hogy a világon már senki sem fog magamért szeretni, azért, aki vagyok. Gyűlölöm magam, hogy nem tudok kilépni ebből az életből és nyomasztanak az emlékek nap mint nap, úgy érzem megbolondulok és már soha nem tudok normális kapcsolatot kialakítani egy férfival sem. Nem tudok tükörbe sem nézni, mert úgy érzem az én hibám minden és hogy nem birok erős lenni.