Egy vadidegen tette. Végig két dolog járt a fejemben: az egyik - a megdöbbenés hatására -, hogy nem tudom felfogni, hogy ez velem épp megtörténik; a másik, hogy ha ez nem ér véget nyomban, bele fogok halni - rettegtem. S sosem érzetem ilyen fájdalmat korábban.

Azt hittem, meghalok és semmit nem tudtam tenni, - moccanni sem tudtam - csak a falat láttam magam előtt.

Amikor véget ért, először csak megtörten zokogni tudtam, majd amikor láttam, hogy folyik belőlem a vér, dühös lettem - úgy éreztem, ez mérhetetlenül igazságtalan... Egész nap csak feküdtem és bámultam magam elé. Nem tudtam felfogni. - Máig sem. Ha az utcán egyedül vagyok és férfit látok közeledni, összeszorul a gyomrom. Máig nem tudok félelem nélkül férfira nézni és rémálmaim vannak.

Úgy érzem, tönkretettek. Valami nagyon elromlott: már sosem lesz semmi a régi. SOSEM!