Üdv Mindenkinek! Új vagyok itt,még nemigazán ismerem ki magam a bejegyzések között.Most találtam meg ezt az oldalt,és úgy gondoltam,már dolgoztam ezen annyit hogy leírjam, túlélő vagyok!Több éve dolgozom azon,hogy feldolgozzam a szexuális bántalmazást.Kb. 5-6 éves lehettem amikor a nevelőapám molesztálni kezdett,azt sem tudtam mi történik velem.

Eltartott a pubertáskorom kezdetéig kb.11-12 éves koromig.Féltem tőle,zsarolt,hogy elmondja mindenkinek,ettől persze én hibásnak,rossznak éreztem magam.több éve dolgozok ennek a traumának a  feldolgozásában, most is, remélem ezek már eredményesek lesznek,megszabadulni nem fogok az emlékektől,de ne gátoljanak az életben és ne legyenek rám ilyen hatással.Még a minapi kezelésen is megfogalmazódott bennem a szégyenérzet,bár ma már tudom,mindezért nem én vagyok a felelős,és nem én kell szégyelljem magam.De egy gyermek nem így látja,és sajnos ez rögzül amíg fel nem dolgozzuk.Sokáig mérhetetlen harag volt bennem,utáltam ezt az embert,meg tudtam volna....szóval,az oldások alkalmával ez a harag enyhült,mert megértettem,hogy a harag egy nagyon nagy blokk,és így nem tudok továbblépni,tovább dolgozni ezen,nem építhetem erre a haragra az életem.

Sokszor ha utazom a buszon,vagy megyek az utcán,azon veszem észre magam,hogy azt nézem ki az ránézésre,akiben valami aberáció van,kitől kell tartani.Sajnos többéve próbálkozunk a családalapítással sajnos sikertelenül,volt négy inszemünk,amiből az első sikerült,de sajnos a 9. héten elvesztettük.Azóta csak biokémiai terhességem van,persze az sem természetes módon,ami azt jelenti,hogy nem tud megtapadni.Nincs magyarázat,fizikailag mindketten rendben vagyunk.Mindenesetre érdekesnek találom,hogy a testem mindig úgy reagál,hogy nem lesz,vagy nem tud ottmaradni.Remélem ez hamarosan megváltozik,sokat dolgozok ezért,ha valóban emiatt nem sikerül.Igen,mindenki mondja el,és ne titkolja a történetét,mert amiről nem tudunk,az olyan,mintha nem létezne.Tudja csak meg a világ,hogy a gyermekek bántalmazása létezik,sokkal-sokkal több mint,gondolnak.Remélem legközelebb talán egy kicsivel több is kijön belőlem,mert ettől mindig egy kicsit könnyebb.Hát ennyit először rólam.