Hat-hét éves lehettem, a szomszéd néni vigyázott rám, volt egy 16 éves fia. Egyszer bevitt a szobájába, és arra kényszerített, hogy szopjam le. Nem tudom másképp mondani. Még most is elönt a szégyen, de akkor nem fogtam fel, hogy mit kér. Néha arra gondolok, hogy nem is történt meg, hogy csak képzelődöm, de minél jobban próbálom tagadni, annál jobban emlékszem rá. Aztán köhögni kezdtem, a szomszéd néni átkiabált, hogy jól vagyok-e, és én nem szaladtam ki, a fia fejbe is vágott, nehogy eláruljam, úgyhogy nem mondtam semmit. Utána annyira szégyelltem az egészet, hogy nem beszéltem róla senkinek.
9 éves voltam, amikor elkezdődött és 13, amikor véget ért. A mindenki által imádott bátyám éveken át kihasznált, ahányszor csak egyedül voltunk. Folyton fenyegetőzött, hogy hagyjam, hogy fogdosson. Pornót is nézetett velem, hogy „kedvet csináljon hozzá”. Szájon csókolt, simogatta a mellemet, egyszer orális szexre kényszerített. Soha nem éreztem magam olyan piszkosnak. Próbálok együtt élni a gyerekkori emlékekkel. Azóta férjhez mentem, van egy kisfiam, de érzem, hogy egyre nehezebb eltitkolni ezt. De hogyan beszélhetnék róla? Mindenkit megbántanék, és nincs is hozzá elég bátorságom. Örülök, hogy legalább itt elmondhatom.
Az egész hatéves koromban kezdődött. Csak azért tudom ilyen pontosan, mert akkor költöztünk új lakásba. Bárcsak azt is tudnám, mennyi ideig tartott. Hónapokig, évekig? Erre már sosem fogok rájönni. Az unokatestvérem hat évvel volt idősebb nálam, nagyon zűrös kamasz volt. Ő avatott be a felnőttek világába, ő mondta el, hogyan lesznek a kisbabák.