Korulbelul 1 honapja lattam meg eloszor ezt az oldalt. Eppen nyaraltunk es alvas elott olvasgattam a neten amikor "veleltlenul" valaki FB-n posztolta az oldalt. Masnap elmeseltem a ferjemnek, hogy mit talaltam es lehet en is elmeselem a tortenetemet. Azota tepelodtem. Irjak? Ne irjak? Jobb lesz tole? Vagy csak feltepem a regi sebeket? Ma vegre (azota eloszor) raszantam magam. Megirom. Aztan megse... Aztan forumot olvastam, sirtam, aztan torteneteket olvastam, sirtam... Aztan most raszantam magam. Molesztalt az apam.

Sosem gondoltam volna, hogy lefogom írni, ami velem történt, ilyen formában biztosan nem. Ahogy olvasgatom a történetet, pár kis részlet összerakásával lesz egy kerek egész, ami onnantól már az enyém. Feltépődnek a sebek, akaratlanul, mindig van olyan élethelyzet, ami kihozza a rossz érzèst ès a gondolkodást. Azt hiszem, elfelejtem, de sosincs így, időről időre előjön.

Vártam, hogy értem jöjjenek, de nem jöttek. Vagy csak elkéstek, azóta se derült ki. Mint ahogy az se, hogy ki volt az az ismeretlen, aki hazaérve megszólított. Látta, hogy nem tudok bemenni. Zárva minden. Gondolta, segít. Átrakott a kerítésen és utánam mászott. Ott maradt, ne legyek egyedül, amíg hazaérnek.

Én nem igazán tudom, hogy ez mennyiben számít abúzusnak...Velem egy egészen más helyzet állt fenn, mint a többiekkel...Szóval régen volt egy nagyon jó barátnőm,még óvodás koromban...A családjával rendszeresen összejártunk,mondhatni nagyon jó kapcsolatot ápoltunk.

Olvasom a történeteket, és elborzadok, milyen sorsok vannak. Vettem a bátorságot, hogy megosszam veletek az én történetem. Engem édesapám molesztált gyerekkoromban, nagyon megviselt. Nem tudom, mikor kezdődött, de természetesnek tűnt gyerekként, hogy apa hozzám dörgölőzik. Egy idő után kezdett kialakulni bennem egy szégyen, zárkózott lettem, féltem tőle, sokat hisztiztem.

Nem emlékszem, mikor kezdődött és meddig tartott, kb. 3-6 éves koromban (hozzávetőlegesen a testvérem születése a viszonyítási pont). Amikor az óvodában szünetek voltak, én megőrzésre kerültem az apai nagymamámékhoz. Nem igazán szerettem ott lenni, de hát ez nem az én döntésem volt. Az emlékeket nagyon mélyre eltemettem, nem sokra emlékszem… Arra igen, hogy a nagymamám megkért, vigyek fel levest az egyik szomszéd bácsinak.

Nagyon sokáig eltemettem az emlékeket, néha ritkán felvillantak, aztán egyszer csak élesebben, talán csak úgy a semmiből előtörtek. 6-8 éves lehettem, legalábbis ha jól emlékszem, mintha iskolát kezdtem volna akkor már. Családi nyaralásra indultunk, együtt, annyi különbséggel, hogy ezúttal velünk jött a féltestvérem is. Természetesen a szülők és a három gyerek külön szobában aludtak mindig. A nyaralás utolsó estéjén kezdődött az egész.

Tulajdonképpen amit leírok nem velem történt.Azt sem tudom igaz-e,mindenesetre nem tudom túltenni magam rajta.Nem élünk jól a férjemmel, szexuális kapcsolatunk 10-12 éve nincs.Ennek oka,hogy megundorodtam tőle,egyrészt higiéniai szempontból másrészt volt hogy előttem önkielégítést végzett,borzasztó volt.

Olvasom a történeteket és nagyon felkavar. Az enyém ehhez képest csekélység, de meg szeretném osztani. Általános iskola első osztályos voltam. Napközibe jártam, a délutáni játék után be kellett menni tanulni. Aznap valahogy nagyon belemerültünk a barátnőmmel a játékba és nem vettük észre, hogy már a többiek bementek. Egy idősebb fiú jött, biciklivel és mi szóba elegyedtünk vele.

Amolyan csendes kislány voltam világ életemben, érzékeny, hamar a szívemre vettem mindent, de ennek ellenére sokat rosszalkodhattam, mert anyukám sokszor szidott meg. 7 éves koromban meghalt az apukám, anyukám nagyon összetört, még kórházban is kezelték elég hosszú ideig. Nagyobbik nővérem vigyázott rám sokat, aki már ekkor férjnél volt és volt egy kislánya.

Több órányi olvasás és tépelődés után, megpróbálom leírni az én történetemet. Minden tiszteletem a sorstársaimnak akik képesek voltak írásban megfogalmazni. Sajnos vagy nem sajnos nem sok mindenre emlékszem. Képek, hangok, szagok... simogatás nagyanyám által.

14 és voltam vagy 15, amikor az edzőm belökött az öltözőbe és rettenetesen vadul nekinyomott a falnak, erőszakosan csókolt meg, nem is ez a helyes kifejezés rá... falta a számat.. nekiszorított a falnak, fogdosott.. én akkor annyira megijedtem, féltem, riadt voltam, hogy semmit nem tudtam reagálni, megpróbáltam ellökni, de gyengébb voltam természetesen... egyszer csak elengedett, kiment.

Megdöbbenve olvasom a sok történetet. És ki tudja, hány van még a lelkek mélyén! Az én sztorim nem is az enyém... Mégis úgy érzem, le kell írnom, mert a zaklatók köztünk élnek, sok esetben igen magas pozíciókat töltenek be. Ha nem tesz semmit a felnőtt társadalom, ha összekacsintunk, félrenézünk, csak mert a haverom / gyerekem / ismerősöm gyereke tette, amit tett, akkor semmi nem fog változni!

Amikor 3 éves voltam a szüleim elváltak. A nagymamámhoz költöztünk anyuval és az akkor született húgommal. Apu elkezdett minket látogatni mikor 6-7 éves lettem. A tesóm beteges volt így többnyire kettesben mentem apámmal.

Ugy 8-9 eves lehettem, amikor a szuleim tartottak egy kisebb "barati" osszejovetelt. Emlekszem, hogy volt 1-2 ember aki tobbet ivott a kelletenel igy mi az ocsemmel felmentunk az emeletre aludni. Mar eleg keso lehetett amikor arra ebredtem, hogy valaki jon fel a lepcson, akkor meg azt hittem apu vagy anyu jon fel, mert vege a "bulinak" es megnezik mi a helyzet velunk.