Hát eljött az idő. 30 évet betöltve érzem magamban azt az erőt, hogy leírjam mi történt velem. Jártam kezelésekre és szedtem gyógyszert is, hogy az ideget, a remegést és a pánikot le tudjam győzni. De sosem sikerült. Mert a rettegést nem tudja eloszlatni semmi gyógyszer sem.  Ahogy emlékszem, talán 4es, 5es lehettem általános suliban. A szomszédom felettem járt 2 évvel. Nagyon népszerű volt és mindenki kedvelte.

Azzal kezdeném, hogy nem mindig az Apa a mumus ilyen esetekben talán az én 2 történetem ezt igazolni tudja. 1983. nyarán elváltak a szüleim a válás után is még sokáig 1 lakásban éltünk 5-en. Én Édesapámmal maradtam mindig nagyon apás voltam Anyámmal a kapcsolat nagyon rossz volt folyton brutálisan lelkileg és sokszor testileg is bántalmazott többed magával (a 2. férjével is!) a környezetemből. Anyám elég buja életet élt a testvérem mégis vele akart maradni meg Anyánk 2. férjével. Én meg Apához ragaszkodtam.

Nem is tudom, hogyan kezdjek neki, de megpróbálok írni nektek az én történetemről.Igazából nem emlékszem egy csomó jelentre, nagyon kicsi voltam és sebezhető, de ezek az emlékképek beleégtek a fejembe. Nem tudtam miről van szó csak tudtam hogy én nem akarom, de hiába volt minden mert gyenge voltam és ezt kihasználták. Első gyermek voltam a családba, szüleim fiatalok voltak 19 évesek mikor én világra jöttem.

Sziasztok, az én történetem elég hosszú lesz, viszont érdemes elolvasnotok!! Nem az elejétöl kezdeném viszont annyit elmondanék h 8éves koromtól 15éves koromig a saját édasapám zaklatott szexszuálisan... Nehéz erröl beszélni még most is ennyi év után, 15 éves voltam mikor ténylegesen megeröszakolt (addig csak probálkozott) a könyeim is folynak miközbe irom h a saját édesapám vette el a szüzeségem, igen még szűz voltam.

Már négy éve történt, és még mindig fojtogat a gondolat... Megerőszakoltak! Borzasztó érzés ezt leírni, de úgy érzem, hogy könnyítenem kell magamon, mert különben felemészt. Épp a 18. születésnapomat ünnepeltük a családommal, mikor "meglepetésből" megjelent az akkori párom (a szüleim tudtak róla, hogy jön). Nagyon örültem neki, hiszen még egészen friss, kb. 5 hónapos kapcsolat volt.

Elolvastam minden egyes történetet az oldalon, az elejétől a végéig. Nagyon nehéz volt olvasni, és mint sokan mások előttem, tűnődtem megírjam-e a saját tapasztalataimat. Ugyan azok a dolgok, amik velem történtek nem olyan súlyosak, mint sok áldozaté/túlélőé az oldalon, de úgy vélem korántsem normális, hogy ilyen dolgok történhetnek akár családon belül, akár ismerős vagy idegen keze által.

Amikor 11 éves voltam, anyám pár évvel azelőtt vált el az édesapámtól és össze jött egy másik férfival. Ő és a testvérei is közös vállalkozásba kezdtek anyámmal egy nyári táborban. Iskola után illetve nyáron is gyakran ott maradtam délután, hogy segítsek a tábor körül és a programokban.

11 éves voltam, amikor a szomszédba költözött egy család. A lány velem egykorú, a fiú 2 évvel idősebb volt nálunk. A lánnyal nagyon jó barátságba kerültünk, egy osztályba jártunk. Szabad bejárásunk volt egymáshoz, de inkább ő járt át hozzánk, nagyon szeretett ott lenni. Mindig is vonzódtam a fiúhoz, de nem mertem volna közeledni hozzá, ő meg ránk se nézett, kis taknyosokra.

Reggel csipás pillákkal, de gyorsan pattantam ki az ágyból, hisz tudtam aznap van az a nap, amikor az egyik ovis kis barátommal és a szüleivel elmegyünk és megnézzük a Macskafogót a moziban. A szüleim elengedtek, de mivel nyár volt és nekik menni kellett a telekre, a fiatalabbik bátyámmal- aki már igazi 17 éves nagyfiú volt-, otthon hagytak, míg elindulok a moziba. Hatéves voltam, szüleim kései gyereke, az egyetlen kislány. Igazi tündér-királykisasszony.

Házavató bulit tartottunk a kertünkben. Ott volt egy fiú aki segített építeni a lakásunkat. Én ekkor 10 éves voltam. Kint ültünk, beszélgettünk. A srác megszólalt, hogy menjek ki vele mert telefonálnia kell. Mindig is cserfes nagyszájú lány voltam de ez nem is lehetett volna másképp hiszen a családom nagyrésze fiú de sosem tartottam egyiktől sem.

24 éves vagyok, történetem 12 éves koromban kezdődött. Nyaralni mentem az apai nagyszüleimhez két hétre, velük élt apám mostohatestvére, aki akkor 22 éves volt. A szobájában volt egy számítógép, amin játszani szoktam, és ott volt a tv is. Hozzáteszem, abban az időben rajongtam a mostohanagybátyámért, felnéztem rá. Egyik nap, mikor nem volt otthon senki (ez gyakran előfordult, mert nagyszüleim kinn dolgoztak) odajött hozzám, és megkérdezte, hogy megtanítson-e csókolózni.

30 éves nő vagyok. Olyan ez,mint az árnyék,mindig mindenhol ott van.Nem szabadulhatsz! Ami történt körül vesz.Minden nap és minden gondolatban ott van a titok,a fájdalom.És a kérdés: kiben bízzak meg?Kinek merjem felfedni ezt a 25éves terhet? Talán,ez most egy jó alkalom. Nagyon kicsi voltam,mikor szüleim összebarátkoztak a szomszéd idősebb házaspárral.

Csodálatos gyermekkor. Vidéki nagyszülők. Csend és nyugalom. Napsugár, gyümölcs cica, minden, ami egy boldog vakációhoz kell. És egy kedves szomszéd. Akivel évtizedek óta jóban vagyunk. Akihez rendszeresen átmegyünk látogatóba. Miért hisztizel? Mi bajod lenne? Félsz a kutyától? Ugyan már! A bácsitól?? Na, ne hülyéskedj. Szeret az téged, nem bánt... 

Itt egy csomó nő akit molesztáltak, és a férfiak? Nem hiszem hogy mi kevesebben lennénk, csak talán jobban szégyeljük. Én leírom velem mi történt. A szüleim megcsalták egymást és elválltak, még 12 éves koromban. Anyámmal maradtam aki férjez is ment gyorsan. A férjről kiderült a boldogító igen után, hogy egy verekedős piás barom. Anyám aztán elküldte és egy darabig egyedül éltünk.

Néhány hónapja foglalkoztat a kérdés igazán, azóta, amióta rájöttem: nekem is van egy gyermekem és nagyon kell vigyáznom rá. Barátok, pedagógusok, családtagok világosítottak fel arra, hogy nem szabad hagynom a volt férjem túlzott szeretetét, „gondoskodását”, kíváncsiságát (és még ki tudja mit) a gyerekünk iránt, mert később komoly gondjai lehetnek az emberi kapcsolatok terén, a magánéletben úgy, hogy ő minderről nem is tud. Ekkor jöttem rá arra, hogy én több mint harminc éve élek ezekkel a gondokkal és eddig nem tudtam az okait.