Elolvastam minden egyes történetet az oldalon, az elejétől a végéig. Nagyon nehéz volt olvasni, és mint sokan mások előttem, tűnődtem megírjam-e a saját tapasztalataimat. Ugyan azok a dolgok, amik velem történtek nem olyan súlyosak, mint sok áldozaté/túlélőé az oldalon, de úgy vélem korántsem normális, hogy ilyen dolgok történhetnek akár családon belül, akár ismerős vagy idegen keze által.

Amikor 11 éves voltam, anyám pár évvel azelőtt vált el az édesapámtól és össze jött egy másik férfival. Ő és a testvérei is közös vállalkozásba kezdtek anyámmal egy nyári táborban. Iskola után illetve nyáron is gyakran ott maradtam délután, hogy segítsek a tábor körül és a programokban.

11 éves voltam, amikor a szomszédba költözött egy család. A lány velem egykorú, a fiú 2 évvel idősebb volt nálunk. A lánnyal nagyon jó barátságba kerültünk, egy osztályba jártunk. Szabad bejárásunk volt egymáshoz, de inkább ő járt át hozzánk, nagyon szeretett ott lenni. Mindig is vonzódtam a fiúhoz, de nem mertem volna közeledni hozzá, ő meg ránk se nézett, kis taknyosokra.

Reggel csipás pillákkal, de gyorsan pattantam ki az ágyból, hisz tudtam aznap van az a nap, amikor az egyik ovis kis barátommal és a szüleivel elmegyünk és megnézzük a Macskafogót a moziban. A szüleim elengedtek, de mivel nyár volt és nekik menni kellett a telekre, a fiatalabbik bátyámmal- aki már igazi 17 éves nagyfiú volt-, otthon hagytak, míg elindulok a moziba. Hatéves voltam, szüleim kései gyereke, az egyetlen kislány. Igazi tündér-királykisasszony.

Házavató bulit tartottunk a kertünkben. Ott volt egy fiú aki segített építeni a lakásunkat. Én ekkor 10 éves voltam. Kint ültünk, beszélgettünk. A srác megszólalt, hogy menjek ki vele mert telefonálnia kell. Mindig is cserfes nagyszájú lány voltam de ez nem is lehetett volna másképp hiszen a családom nagyrésze fiú de sosem tartottam egyiktől sem.

24 éves vagyok, történetem 12 éves koromban kezdődött. Nyaralni mentem az apai nagyszüleimhez két hétre, velük élt apám mostohatestvére, aki akkor 22 éves volt. A szobájában volt egy számítógép, amin játszani szoktam, és ott volt a tv is. Hozzáteszem, abban az időben rajongtam a mostohanagybátyámért, felnéztem rá. Egyik nap, mikor nem volt otthon senki (ez gyakran előfordult, mert nagyszüleim kinn dolgoztak) odajött hozzám, és megkérdezte, hogy megtanítson-e csókolózni.

30 éves nő vagyok. Olyan ez,mint az árnyék,mindig mindenhol ott van.Nem szabadulhatsz! Ami történt körül vesz.Minden nap és minden gondolatban ott van a titok,a fájdalom.És a kérdés: kiben bízzak meg?Kinek merjem felfedni ezt a 25éves terhet? Talán,ez most egy jó alkalom. Nagyon kicsi voltam,mikor szüleim összebarátkoztak a szomszéd idősebb házaspárral.

Csodálatos gyermekkor. Vidéki nagyszülők. Csend és nyugalom. Napsugár, gyümölcs cica, minden, ami egy boldog vakációhoz kell. És egy kedves szomszéd. Akivel évtizedek óta jóban vagyunk. Akihez rendszeresen átmegyünk látogatóba. Miért hisztizel? Mi bajod lenne? Félsz a kutyától? Ugyan már! A bácsitól?? Na, ne hülyéskedj. Szeret az téged, nem bánt... 

Itt egy csomó nő akit molesztáltak, és a férfiak? Nem hiszem hogy mi kevesebben lennénk, csak talán jobban szégyeljük. Én leírom velem mi történt. A szüleim megcsalták egymást és elválltak, még 12 éves koromban. Anyámmal maradtam aki férjez is ment gyorsan. A férjről kiderült a boldogító igen után, hogy egy verekedős piás barom. Anyám aztán elküldte és egy darabig egyedül éltünk.

Néhány hónapja foglalkoztat a kérdés igazán, azóta, amióta rájöttem: nekem is van egy gyermekem és nagyon kell vigyáznom rá. Barátok, pedagógusok, családtagok világosítottak fel arra, hogy nem szabad hagynom a volt férjem túlzott szeretetét, „gondoskodását”, kíváncsiságát (és még ki tudja mit) a gyerekünk iránt, mert később komoly gondjai lehetnek az emberi kapcsolatok terén, a magánéletben úgy, hogy ő minderről nem is tud. Ekkor jöttem rá arra, hogy én több mint harminc éve élek ezekkel a gondokkal és eddig nem tudtam az okait.

Nem tudom, hogyan kell egy ilyen vallomást elkezdeni, de mindig előtör egy érzés, hogy muszáj kiadnom magamból. Szexuálisan zaklattak kislánykoromban. Talán 10-11 éves koromban kezdődött, nem emlékszem már én sem pontosan, tarthatott 12-13 éves koromig. Sok dolog összemosódik ezzel kapcsolatban, de vannak „élmények” amik örökre be vannak vésődve az emlékezetembe, ezeket fogom leírni.

11 éves koromban történhetett, hogy a bátyám elkezdett "játszani" velem. Sokszor kérte mikor iskola után ketten voltunk otthon, hogy ő lefekszik meztelenül, én meg találjak ki valamit és csináljam meg rajta, vagy fordítva. Volt, hogy a nagyszüleinknél hívott be a szobába és bezárta kulccsal az ajtót. Azt mondta, vetkőzzünk le és feküdjünk be az ágyba egymás mellé.

11 évesen megerőszakoltak.Borzalmas ezt így leírva látni,de egész életemben nem beszéltem róla és nem tudom, hogyan lehetne végre esélyem normális életet élni, ha hallgatok erről.A részletek egyelőre még most bontakoznak ki az elmémben,de tudom, ha nem engedem,hogy fájjon,elmegy az idő,amit szép dolgokkal is eltölthetnék végre.

Annyira el akartam feledni, nem foglalkozni vele, bele sem gondolni mi miért történt. De életemet végigkísérte. 6-7 éves lehettem nyaralni vidékre vittek a keresztszüleimhez. Keresztapám szeretett biciklivel vinni, úgy, hogy a vázon ültem előtte, de a karja mindig a mellemet súrolta. Zavart, elhúzódtam, de rámszólt, hogy azért csinálja, hogy le ne essek. Szeretett este az ágyban lovacskásat játszani velem, háton feküdt én meg ugrálhattam rajta. Csikizett, nevetgéltünk játék volt.

Tegnap szó esett a terápia alatt, hogy miért nem írom meg a történetem ide. Aludtam rá egyet. Az egyik fő okom az volt, hogy talán nem érdemlem meg, hogy ide kiírjam, mit tett velem az apám, a másik, hogy nyáron nehéz lett volna egyedül maradni a kínzó emlékekkel. Rengeteg rémálommal, pánikrohammal, és emlékbetöréssel kezdődött a pokol kapujának kinyitása. Nem tudom, mikor zárhatom be és hagyhatom magam mögött.