Sziasztok, az én történetem elég hosszú lesz, viszont érdemes elolvasnotok!! Nem az elejétöl kezdeném viszont annyit elmondanék h 8éves koromtól 15éves koromig a saját édasapám zaklatott szexszuálisan... Nehéz erröl beszélni még most is ennyi év után, 15 éves voltam mikor ténylegesen megeröszakolt (addig csak probálkozott) a könyeim is folynak miközbe irom h a saját édesapám vette el a szüzeségem, igen még szűz voltam.

Utána egy utolso rongy darabnak éreztem magam, bele menekültem az alkoholba, a drogokba, bulikba, s bármilyen értehetetlen még számomra is a szexbe. Magamba folytottam mindent nem beszéltem senkinek, hogy mi történt velem.Szépen lassan felemésztett belüröl ez az egész egy élö halott voltam...

Nekünk se volt felhötlen családi életünk apám alkoholista volt,van még rajtam kivül két lány testvérem s valahol sejtettem h velük is gusztustalankodik az a féreg...! Minden naposak voltak a fizakai bántlmazások, töbnyire anyukámat bántotta... 18 éves voltam h elköltöztünk messzire töle egy anya otthonba.Anyukám megbocsátott apámnak ide költözött hozzánk.Szép is volt minden egy darabig....Egyszer egy nap arra jöttünk haza h az akkor 16éves hugomat probálta megeröszakolni...Persze anya azzonal feljelentést tett!!!

A rendörök bevitték s már ki sem engedték a tárgyalásig.Eljött a kihalgatások sorozatta... a növérem azzonal elmondta hogy vele is történt hasonlo esett nem is egyszer.Én tagadttam nagyon sokáig szégyeltem magam ugy érezttem h én tehettek rola hogy az én hibám minden... Aztán egy kihalgatás során a nyomozo (nagyon szimpatikus,türelmes, megértö) fel tette a kérdést h mondjam el nyugodtan ha velem is megtörtént...Mert hihetetlen a számára hogy a hugommal és növéremmel is meg esett akkor mért én maradtam volna ki. Nem tudtam válaszolni csak folyamatgosan sirtam ugy éreztem h meghalok legbelül... Aztán egy másik alkalommal meg nyiltan kicsit s annyit tudtam elmondani h igen velem is történt...Számtalan alkalommal sikerült csak jegyzökönyvet felvenni mert minden kihalgatás sorra sirásba torkolott!

Eljött a tárgyalás napja apám persze tagadott mindent, mondván igy akarunk meg szabadulni töle... elsö alkalommal mikor engem halgatak ki nem tudtam vissza fogni magam s a képébe orditottam az összes fájdalmamat, a biró egy szot sem szolt hogy hagyam abba üljek le végig halgatott mindenki. Persze a tárgyalásoknak itt még nem volt vége... Jött a pszihologusi vizsgálatok amin kiderült hogy igazat mondunk!! A doktornö közölte velem hogy nagyon gyorsan segitségre lenne szükségem mert ezt nem fogom tudni feldolgozni soha sem egyedül s keresem meg öt és nagyon szivesen segit nekem.Azota sem kerestem meg....Nem tudok egy idegenek megnyilni...

Apámnak is volt hasonlo vizsgálatok elmeorvos stb. s kiderült hogy hajlamos ilyes féle tettekre. Utolso tárgylás....Elitélték...Életfogytigra... Nem tudom sajnálni mert annyi szenvedést okozott nekünk hogy megérdemli a büntetését!! Elitélhet bárki ezért... Viszont még most sem nyugodott meg a lelkem még mindig üreség van bennem éjszakákat végig sirok nem tudom mi enyhithetne a fájdalmamon...

Szerelmes lettem,azt hittem hogy vele fogom leélni az életem annyira mese szerü volt annyira boldog voltam s boldogságom csucspontja hogy teherbe estem azota egy éves elmult a kisfiam ö minden boldogságom minden örömön forrása!! Persze a nagy szerelemnek csunya vége lett nagyon aljas modon hátba támadott azzal a mélyen örzött titkommal amit én elmeséltem neki...Megbiztam benne soha nem gondoltam volna hogy ezzel fog bántani... de megtette...

Azota senkiben nem tudok megbzni kerülöm az embereket a beszélgetéseket... S a kisfiam miatt gondolkozom azon hogy segitséget kérek.De nincs hozzá még lelki eröm...Egyszer talán összeszedem magam s minden jobbra fordul!!

Azért irtam le nektek az én kis történetemet hogy merjetek lépni,feljelentést tenni... Tudom hogy nehéz hisz nekem is az volt s nagyon sokáig elnyomtam magamba mint ahogy még most is...De az ilyen gusztustalan embereknek bünhödniük kell nem uszhatják meg!!!!

Fel a fejjel mindenki!! Köszönöm hogy elolvastátok.