Hát eljött az idő. 30 évet betöltve érzem magamban azt az erőt, hogy leírjam mi történt velem. Jártam kezelésekre és szedtem gyógyszert is, hogy az ideget, a remegést és a pánikot le tudjam győzni. De sosem sikerült. Mert a rettegést nem tudja eloszlatni semmi gyógyszer sem.  Ahogy emlékszem, talán 4es, 5es lehettem általános suliban. A szomszédom felettem járt 2 évvel. Nagyon népszerű volt és mindenki kedvelte.

Én is mindig szerettem volna, ha barátkozik velem. Ez egy véletlennek köszönhetően meg is történt. Egy szombaton találkoztunk a boltban, mert pont akkor vettük meg egyszerre a Pókembert. Ezt sosem felejtem el. Együtt mentünk hazafelé és beszélgettünk, hogy de jó már, hogy ugyanaz érdekel minket.Na nagy reményekkel értem haza, hogy leállt velem M végre beszélgetni. Elég közel laktunk és sosem érdeklődtünk egymás iránt. Ő focizni és kosarazni járt, én meg tanulós voltam és horgászni. Azt követően, a suliban kis bunkó maradt velem és nem is köszönt, de hétvégenként, vagy hétköznap esténként mindig becsengetett és a szobámban képregényeket olvastunk. Ugye kis hülye lévén, azt hittem ez mekkora vagány már. Ő tanár családból jött, felvilágosult volt, én pedig egy senki lehettem szemében, anyám könyvelő, apám biztonsági őr, nálunk nem dívott a nagy felvilágosítás. Mindig tátott szájjal hallgattam mindenről. Nálunk tabu volt a szex, szóval jóformán tőle tanultam. Néztünk katalógusokat, Bravot, jó volt. Volt egy iskolai drámapedagógiai csoport és kisebb darabokat adtunk elő. Mindketten nagyon jó kis cuccokat adtunk elő és jó volt az összhang is. Ugye kis ált suliban játszik a gyerek női-, és férfi szerepeket is. Gyerekként nem olyan nagy szám. Mint egy farsangi bál... csak most ez tönkre tette az életem.

Egyszer volt valami jótékonysági bál és felléptünk. Ünnepeltek minket, nagy volt a siker. A felnőttek, köztük a szüleink is maradtak bálozni, míg mi hazamentünk. Feljött hozzánk és vett sört, arra emlékszem. Megitta és olyan bunkó lett.... Mondta, hogy milyen jó volt a jelenet és olyan kis kurvás voltam nőnek öltözve. Megsimította a lábam egy rövid időre. Utána nem is emlékszem, csak, hogy valamiért a falhoz mentem. Ő meg valamit matatott. 6os voltam, tizenéves... sosem felejtem el ami akkor történt. Olyan erővel lökött a falhoz, hogy láttam a csillagokat. (elkezdtem most remegni és zilálni....) Nagy erőben volt, izmos és nagyobb gyerek, mindig sportolt.... Odanyomott a falhoz és nem tudtam menekülni hiába nyúltam hátra, semmit nem tehettem. A bal karjával a nyakam nyomta a falnak... szétrúgta a lábaim és testével a testem nyomta. A másik kezével letépte a nadrágomat, egy az egyben leszakította rólam és az alsót is. Belémhatolt és annyira fájt, mintha vécéznék és benyomta. Annyira rossz volt és sírtam, hogy hagyja abba. Óráknak tűnt, amíg csinálta... de csak pár perc lehetett... egy idő után nem tudtam ellenkezni. Csak nem akartam, hogy eltörje a nyakam. Amikor befejezte, elengedett, csak zokogtam. Fogta a gatyáját és lógott a szerszáma. láttam, hogy óvszer volt rajta. Készült rá biztos. Lehúzta és megfenyegetett. Hogy elteszi és ha szólni merek, akkor elküldi levélben a szüleimnek és az iskolában is. Elment. Térdre rogytam és sírtam. Amikor felálltam kimentem a fürdőbe. Vér csurgott le a lábamon. Véres volt a nadrágom és az alsóm is. Anyukám előbb jött haza és meglátta a folyosón a ruhákat. megkérdezte, hogy mi történt. Mondtam hazafelé megcsúsztam és egy kőre estem. Nem tudom, elhitte-e.. pár napig nem mentem suliba sem. Ősz volt, szünet is...

2 hét múlva amikor mentem vissza találkoztunk. nem is bírtam látni. Kerültem, meg minden. talán a délután szakkörök előtt bementem a WCbe. Ő is ott volt. Úgy csinált mintha semmi sem lett volna. Úgy siettem, mintha halni mennék. Másnap megismétlődött. Megkérdezte, hogy Most nem szólsz hozzám? . Válaszoltam - De. befejezte a pisilést és odajött. azt mondta, hogy Most kisz*****od fényesre, vagy megtudja mindenki, hogy egy buzi vagy!. Megragadta a nyakam és belökött az egyik wc-be. Lefejeltem a csempét... a Wc-re lökött és a számhoz nyomta. Sosem felejtem ezt sem el sosem. Undorodtam tőle. nem egyszer történt meg utána. menekültem utána, kerültem mindent, ahol ott lehet, sport csoport, kreatív műhely, drámakör... A tanáraim is észrevették a változást és még a szüleimet is behívták, hogy milyen családi probléma miatt fordultam be. Nagyapám meghalt, erre fogtam. Könyörögtem és imádkoztam, hogy ne történjem meg többet, de már-már heti lett. Undorodtam magamtól és a gyengeségemtől, hogy nem merek szólni. De annyira féltem. Végül elballagott és vége lett a terrornak. Legalábbis azt hittem. Pár hónap múlva csengettek egy szombat délelőtt. Anyám szólt, hogy jöttek hozzám. Ő volt. kezében pár alibi újsággal. Úgy csinált, mint régen, mintha semmi sem lett volna.

Ez párszor megtörtént. Nem nyúlt hozzám, tényleg. Egyszer mentem este haza a könyvtárból és megszólított. Az anyja szeretne nekem adni egy könyvet a felvételihez. naívan bementem. De nem adta ide a könyvet, hanem levette a pólót. Már tudtam, hogy mi következik. Ki akartam az ajtón szaladni, de benyomta az ajtót előttem. Bezárta és elkezdtem remegni. Elment ugye középsuliba rendőrnek tanulni. Nyilván még nagyobb lett a testi ereje. Úgy a földre lökött, hogy azt hittem beszarok. Azt hittem, hogy eltörtek a térdeim. Elkezdtem kúszni és sírni. Rálépett a hátamra és odamondta, hogy sikíts buzi, senki sem hallja. Ledobta a nadrágját és megerőszakolt. Újra és úgy, olyan erővel, mint az első alkalommal. Sajnos ez m ár nagyon sokéig tartott. Amikor végzett lefényképezett és megfenyegetett, hogy ha szólok elküldi a képet előhívatja és elküldi mindenkinek. Amikor azt hi8ttem nem lehet ennél rosszabb, nagyot tévedtem. Odaszólt, hogy ne öltözz, te kis ringyó, még nem végeztünk. Rágyújtott és akkor azt hittem földbegyökerezik a lában. Annyit szólt, hogy a tiétek a buzi. Bejött a szobába 2 nagy állat, késöbb megtudtam az új osztálytársai, és elkezdtünk dulakodni. Majd levertek a szarba és megerőszakoltak mindketten. egymás után. Mindig az egyik lefogott, a másik csinálta. Egy idő után M bejött és leült és jól szórakozott. magához nyúlt és élvezkedett. UNDORÍTÓ. a mai napig képtelen vagyok ezen túllépni. Utána az utcára nem léptem ki egyedül. nem is találkoztunk, mert letagadtam, ha jönni akart anyámmal üzentem, hogy nem vagyok otthon.

Felvételiztem és végre elkerültem otthonról. A középiskola sem volt a legjobb, de senki sem erőszakolt meg. Az a legrosszabb, hogy ezek az események gyerekként történtek meg, még általános iskolás voltam. :( Amikor haza mentem hétvégente akkor sem mentem ki a házból sosem. Gyűlöltem hazamenni. A nyári szünet alatt is diákmunkáztam, csak, hogy ne kelljen hazamennem. amikor vonatra kellett szállni rámjött a hasmenés, a remegés... Senkinek sem kívánom ezt.

Utána lediplomáztam és az életem megy azóta is. Egy barátom sem tudja mi is történt. Senki sem, csak 1-2 pszichomókus. 30 évesen nem tudok WCzni pisszoárba, ha van bent valaki nem tudok bemenni sem a WCre. Mindig bezárkózok és csak ott tudok valamit produkálni. Nincs egy értelmes kapcsolatom sem, mert ha valaki átölel sem tudom elviselni és ellököm magamtól. Hogy emiatt-e vagy már eleve, de meleg vagyok. Jól nézek ki, egészséges vagyok, izmos, minden adott, de nem tudok semmire sem jutni, mert képtelen vagyok kialakítani 1 kapcsolatot. Szedhettem Xanaxot, rivotlilt... akármit is, de attól még rémálmaim vannak és zihálva ébredek. 30 évesen évente 1-2 alkalommal bepisilek, annyira előjön. Pánikrohamok törnek rám és félek a legapróbb emberi mozdulatoktól is. 2x is megpróbáltam öngyilkos lenni, mert már annyira nem ment semmi sem. Sajnos nem sikerült egyik sem.

Teljesen tönkrementem. Az életem csodás lehetne, van jó munkám, több hobbim, mindig valamit csinálok, nehogy emlékezni kelljen. De valahol benn meghaltam. Örökre meghalt az a részem. Talán az a legrosszabb az egészben, hogy látom, hogy aki ezt tette velem az 100%ban boldog. Láttam vagy 3 hete őt, a feleségét és a 2 gyerekét. Mosolyogva integetett az út túloldaláról. Közben én meg tönkrementem.

Nem volt kinek mernem szólnom és itt vagyok magam. Örülök, hogy van egy ilyen hely, ahol le tudtam írni. Ha látja valaki és elolvassa, talán beszél a gyermekével, gyermekeivel, hogy ha bárki ellene(ük) tesz bámit is, az SZÓLJON! legyen kinek szólnia. A hangjuk legyen hangos és merjék elmondani. Köszönöm, hogy elolvasta, aki elolvasta. Veled is megtörténhet. Beszélj róla!