A statisztikák, a történetek még jobban elkeserítenek. Hogy történhet ennyi szörnyűség a világban? 12 éves voltam, amikor elkezdődött az egész. Sokat jártunk vidékre anyukám akkori férjének/nevelőapámnak (aki azóta már nem él) szüleihez. Már másfél éve ismertem őket, tudtam, hogy az apjának vannak problémái az alkohollal, de azelőtt nem történt semmi, vagyis nem emlékszem.

Igen megdöbbentő történeteket olvastam itt, és kívánom mindenkinek, hogy egyenesbe jöjjön az élete. Tudom, hogy van remény, hogy az ember ezek után normális életet élhessen, megtanuljon újra bízni, lehessenek újra céljai, megvalósítsa álmait. Szeretném megírni, velem mi történt, és azt is, mi segített talpra állni. Az én történetem talán nem annyira durva, de nekem elég volt ez is ahhoz, hogy nehéz legyen talpra álni.

Kb 5-6 éves lehettem, mikor a nagymamám sógora kinézett magának. Egy családi összejövetelen valahogy kettesben maradtunk a szobában és én épp mutattam neki, hogy hogy tudok már írni. Nagyon figyelt és közben a bugyimba nyúlt és elkezdett tapogatni amennyire csak lehet. Próbáltam kijátszani... éreztem, hogy nem szabad, nem jó és kértem, hogy ő is mutassa meg, hogy ír.

Az én történetem 6-7 éves koromban kezdődött, pontosan nem emlékszem. Az anyukám apukája molesztált. Három lányunokája közül én voltam a legkisebb, a középső lány pedig a kedvence. Egyik alkalommal, amikor a nagymamáméknál voltam, arra kért a mamám, hogy vigyek egy pohár sört a szerelőhelységben dolgozó tatámnak.

Az én történetem más az itt leírtakhoz képest, azért is, mert fiú vagyok és azért is, mert igazi erőszak nem történt. 7. osztályosok voltunk. Volt egy osztálytársam, akivel sok időt töltöttünk együtt. Egyszer valamiért nálunk aludt. Este amikor lefeküdtünk, megkérdezte, hogy szoktam-e már húzogatni a kukimat.

Az én történetem akkor kezdődött, amikor még beszélni sem tudtam. Talán ezért is nehéz szavakba öntetni azt az iszonyatot, ami akkor eltöltött és ami máig elviselhetetlen. Még kicsi voltam, amikor apám meghalt, ez vetett véget az abúzusnak. De emlékszem a szagokra, érintésekre, érzésekre és hogy mit kellett vele csináljak és ő mit csinált velem.

Hosszu evek ota nem lattam a szuleimet, es megis tul a negyedik X-en is ugy viselkedem neha mint az a kislany, akit megfelemlitettek, kihasznaltak, erzelmileg es fizikailag bantalmaztak.. Kezdjuk az elejen: kisiskolas koromban a csaladi emlekekrol beszelgettunk.Az osztalytarsaim versengve meseltek az emlekeiket,en pedig szorongva ultem es neman azon imadkoztam magamban, hogy ne szolitson fol a tanitonenim.

Mindig különcnek éreztem magam. Kb. 12 éves lehettem, én így emlékszem, hogy akkoriban apu ment éjszakára dolgozni, ahol egyedül volt, és nekem néha mennem kellett vele, ott őrzött valamit. Emlékszem, hogy ezen a helyen volt olyan, hogy simogatott, mindenhol, lábam közt, bugyimba benyúlt, a hülye vigyorára emlékszem, a hangjára, az illatokra, inkább szagokra.

Nem is tudom, hol kezdjem. Engem a saját apám molesztált, már egész kis korom óta. Körül-belül 8-9 éves lehettem, mikor először próbálkozott. Akkor még nem tudtam, hogy mi folyik ott, ezért sajnos azt tettem, amit mondott (vagyis inkább mutatott): megragadta a kezem, és a farkához húzta. Ő akkor épp kiverte magának.

Elmúltam ötven éves. A "történetről" még most sem tudok részletesen beszélni. De itt megismerve mások elbeszéléseit, rádöbbentett arra, hogy az elhallgatás, elfojtás a lehető legrosszabb amit teszünk és elindít egy lavinát ami megállíthatatlan... bizonyítja azt, hogy lehet tönkretenni azzal a bizonyos tettel nemcsak egy, hanem több ember életét.

Sziasztok, férjként írok Nektek. Nagyon sok történetet olvastam el itt, végül arra jutottam, hogy érdemes lehet megosztani néhány gondolatot egy kicsit más aspektusból is. Tisztában vagyok vele, hogy ezen a fórumon nagyon nagy többségben olyan nők állnak, akiket férfiak bántottak és tudnotok kell, hogy a legnagyobb tisztelettel vagyok a női nem iránt. Ezen felül azzal is tisztában vagyok, hogy olyan sorokat is olvashattok majd, ami elsőre ellenkezést vált majd ki Bennetek, de felvállalom, hogy férfi szemmel közelítek a témához.

Körülbelül fél éve találtam meg ezt az oldalt, és azóta gondolkozom leírjam-e a történetem. 18 éves vagyok, és 2 éve fejeződött be (kb. 7 évig tarthatott) az évekig tartó abúzus (nem vérszerinti) nagybátyám által. Úgy derült ki az egész, hogy Karácsonykor húgomnál is bepróbálkozott, és ő elmondta anyának, aki engem is megkérdezett, és én elmondtam, először csak azt hogy szóban, egy éve pedig, hogy simogatások, erőszakos csókok, megmutatta a nemiszervét, fogdosás is történt.

4-5 hónapos terhes lehettem, mikor felerősödtek a rémálmok, és egyik éjjel majdnem nekirohantam a szekrény sarkának. Álmomban vagy egy pók ereszkedik rám, vagy undorító bogarak jönnek az arcom felé, vagy valaki behatol a lakásunkban, vagy egy idegen a szobába jön, mellettem áll, én eszeveszetten kelek fel, és ordítok magamból kikelve, rúgkapálok, ami a mellettem alvó férjemnek sem a legkellemesebb élmény éjnek idején.

APUKA történetét olvastam. Nagyon elszomorított. Ugyan ezt a helyzetet élem át én is, mint nagyszülő. Akinél elhelyezik a gyermeket /felháborító már az is, hogy egyik szülőnél elhelyezik!!!!/ úgy él vissza a helyzetével a továbbiakban, ahogyan csak akar. Senkit nem érdekel. Azért helyezik el nála, mert már akkor is minden hazugságot, cselt "bevet" a másik szülő ellen, aki ugyan úgy szereti a gyermekét normális esetben.

Sok-sok vivodas kozott,elhataroztam,hogy leirom en is a tortenetemet.Megindulva olvastam a veletek tortenteket es kivanom,hogy mindenki talalja meg a vigasztalast,remenyseget minden, kilatastalannak tuno helyzetben is! Hogy megertsetek,min mentem keresztul eletem folyaman,kezdem egy nehany gondolattal gyermekkorombol...Szuleim zuros maganelete miatt,nagymamam nevelt 6 honapos koromtol.Kesobb szuleim elhunytak,mindketten,balesetben.