6- 7 éves lehettem, amikor apámmal elmentünk egy családi baráthoz akinél ott volt az idős szomszédja is.. áthívott minket magához, de apám még beszélgetett az ismerősünkkel és mondta, hogy menjünk addig át az ismerősünk szomszédjával majd ő is jön utánunk.. így is lett.. kézen fogott és átmentünk hozzá.. emlékszem, hogy bezárta a kaput és az udvaron volt egy szék ahova leült és odahúzott.

Engem először kb. 7 évesen molesztáltak. A család egy "barátja" tette. Egy meleg nyári nap volt, mindenki körülöttünk volt, de senki se vette észre. Bár szerintem de, csak anyám egy gyáva alak, és ha elmondtam volna neki, engem vert volna meg. Apám alkoholista és sosem védtek volna meg, sőt, évekig bántottak, szavakkal, tettekkel.

Némán zokogj!

Némán zokogj te törékeny kisleány
Ne tudja meg senki mi történt azon az éjszakán
Ne tudják meg! Mi értelme volna?
Visszafordítani ezt már senki sem tudja

Az én „gyógyulásom”, már ha lehet ilyenkor gyógyulásról beszélni… Ezt nem lehet elfelejteni nem lehet úgy csinálni mintha nem történt volna semmi és nem is lehet teljesen meggyógyulni. Ezzel meg kell tanulni együtt élni. A sebek begyógyulnak idővel, de hatalmas hegeket hagynak.

Az én történetem elég hosszú lesz. Több évet ölel fel, mert nem csak azt írom le, hogy mi történt velem gyerekként, hanem azt is, hogyan jöttem rá évek alatt. Köszönöm, ha elolvasod. 2 részből áll, az egyikre világosan emlékszem, a másikra (talán) szerencsére nem. Kezdem azzal, ami tisztán megvan.

A legrosszabb nem emlékezni. Nem mondom,hogy szerencsésebb az,aki emlékszik bármire is,de erre nem emlékezni,egyszerűen felemésztő. Tudod,hogy történt valami, érzed,hogy voltak dolgok,ám már kicsit sem tudod,hogy akkor mik. Nem emlékszem hány éves koromban kezdődött. Az egyik unokatesómnál tanultunk épp görkorcsolyázni.

A statisztikák, a történetek még jobban elkeserítenek. Hogy történhet ennyi szörnyűség a világban? 12 éves voltam, amikor elkezdődött az egész. Sokat jártunk vidékre anyukám akkori férjének/nevelőapámnak (aki azóta már nem él) szüleihez. Már másfél éve ismertem őket, tudtam, hogy az apjának vannak problémái az alkohollal, de azelőtt nem történt semmi, vagyis nem emlékszem.

Igen megdöbbentő történeteket olvastam itt, és kívánom mindenkinek, hogy egyenesbe jöjjön az élete. Tudom, hogy van remény, hogy az ember ezek után normális életet élhessen, megtanuljon újra bízni, lehessenek újra céljai, megvalósítsa álmait. Szeretném megírni, velem mi történt, és azt is, mi segített talpra állni. Az én történetem talán nem annyira durva, de nekem elég volt ez is ahhoz, hogy nehéz legyen talpra álni.

Kb 5-6 éves lehettem, mikor a nagymamám sógora kinézett magának. Egy családi összejövetelen valahogy kettesben maradtunk a szobában és én épp mutattam neki, hogy hogy tudok már írni. Nagyon figyelt és közben a bugyimba nyúlt és elkezdett tapogatni amennyire csak lehet. Próbáltam kijátszani... éreztem, hogy nem szabad, nem jó és kértem, hogy ő is mutassa meg, hogy ír.

Az én történetem 6-7 éves koromban kezdődött, pontosan nem emlékszem. Az anyukám apukája molesztált. Három lányunokája közül én voltam a legkisebb, a középső lány pedig a kedvence. Egyik alkalommal, amikor a nagymamáméknál voltam, arra kért a mamám, hogy vigyek egy pohár sört a szerelőhelységben dolgozó tatámnak.

Az én történetem más az itt leírtakhoz képest, azért is, mert fiú vagyok és azért is, mert igazi erőszak nem történt. 7. osztályosok voltunk. Volt egy osztálytársam, akivel sok időt töltöttünk együtt. Egyszer valamiért nálunk aludt. Este amikor lefeküdtünk, megkérdezte, hogy szoktam-e már húzogatni a kukimat.

Az én történetem akkor kezdődött, amikor még beszélni sem tudtam. Talán ezért is nehéz szavakba öntetni azt az iszonyatot, ami akkor eltöltött és ami máig elviselhetetlen. Még kicsi voltam, amikor apám meghalt, ez vetett véget az abúzusnak. De emlékszem a szagokra, érintésekre, érzésekre és hogy mit kellett vele csináljak és ő mit csinált velem.

Hosszu evek ota nem lattam a szuleimet, es megis tul a negyedik X-en is ugy viselkedem neha mint az a kislany, akit megfelemlitettek, kihasznaltak, erzelmileg es fizikailag bantalmaztak.. Kezdjuk az elejen: kisiskolas koromban a csaladi emlekekrol beszelgettunk.Az osztalytarsaim versengve meseltek az emlekeiket,en pedig szorongva ultem es neman azon imadkoztam magamban, hogy ne szolitson fol a tanitonenim.

Mindig különcnek éreztem magam. Kb. 12 éves lehettem, én így emlékszem, hogy akkoriban apu ment éjszakára dolgozni, ahol egyedül volt, és nekem néha mennem kellett vele, ott őrzött valamit. Emlékszem, hogy ezen a helyen volt olyan, hogy simogatott, mindenhol, lábam közt, bugyimba benyúlt, a hülye vigyorára emlékszem, a hangjára, az illatokra, inkább szagokra.

Nem is tudom, hol kezdjem. Engem a saját apám molesztált, már egész kis korom óta. Körül-belül 8-9 éves lehettem, mikor először próbálkozott. Akkor még nem tudtam, hogy mi folyik ott, ezért sajnos azt tettem, amit mondott (vagyis inkább mutatott): megragadta a kezem, és a farkához húzta. Ő akkor épp kiverte magának.