Kb 5-6 éves lehettem, mikor a nagymamám sógora kinézett magának. Egy családi összejövetelen valahogy kettesben maradtunk a szobában és én épp mutattam neki, hogy hogy tudok már írni. Nagyon figyelt és közben a bugyimba nyúlt és elkezdett tapogatni amennyire csak lehet. Próbáltam kijátszani... éreztem, hogy nem szabad, nem jó és kértem, hogy ő is mutassa meg, hogy ír.

Hát megmutatta, de a másik keze még mindig a bugyimban volt. Kértem, hogy a másik kezével is mutassa meg. Ügyesen kezet váltott. Nem tudtam leállítani... Nem emlékszem, hogyan lett vége. Gondolom, bejött valaki. Ez után többször előfordult, hogy mi voltunk náluk és mikor nem látott senki, akkor elővette a farkát, hogy lássam. És nagyon ügyesen tudta egy szempillantás alatt eltenni, mikor valaki belépett. Nagyon sokáig nem emlékeztem erre az egészre. Akkor jött fel, mikor az első barátommal próbáltunk volna szexelni és zsigerből mindig eltoltam a kezét, mikor hozzám akart érni ott. Először én sem értettem aztán valahogy feljöttek az emlékek.

Azóta férjhez mentem már és három gyönyörű gyermekem van. Ez a rémálom pedig mindig más formát öltve nehezíti meg az életemet, kapcsolatomat. A férjemmel egy nagyon hosszú utat jártunk be, míg addig jutottunk ahol most tartunk. Képes vagyok szexelni, hozzámérhet és sokszor nagyon jó is tud lenni. A kezdeményezés viszont csak az enyém lehet és valami azért mindig van, ami nem stimmel... és most kezdek rájönni.... nem bírom azt az érzést, amit előjátéknak hívnak. Lefagyok minden olyan érintéstől, simogatástól, amiről egyértelmű, hogy a szexhez tartozik, de előtte van.... borzasztó nehéz. 10 éves kapcsolatunkat folyton úgy érzem, ez fenyegeti, pedig nagyon szeretjük egymást, a férjem fantasztikus ember. Ismeri a történetemet és nagyon együttérző és türelmes. Jobbat el sem tudnék képzelni magamnak!