Igen megdöbbentő történeteket olvastam itt, és kívánom mindenkinek, hogy egyenesbe jöjjön az élete. Tudom, hogy van remény, hogy az ember ezek után normális életet élhessen, megtanuljon újra bízni, lehessenek újra céljai, megvalósítsa álmait. Szeretném megírni, velem mi történt, és azt is, mi segített talpra állni. Az én történetem talán nem annyira durva, de nekem elég volt ez is ahhoz, hogy nehéz legyen talpra álni.

A dolog ott kezdődött, hogy nem voltam jó alvó, nagyon nehezen aludtam el, így sok mindent hallottam a másik szobából. A szüleim házassága nem volt valami fényes, tiniszerelem volt, és csak azért házasodtak össze, mert jöttem én, ráadásul lány, így édesapám szemében dupla bűnöm volt. Részéről egy haszontalan, semmire se képes senki voltam. Ezzel a "felesleges vagyok" érzéssel nőttem fel. És sok mindent hallottam az álmatlan éjszakákon, ki mivel gyanúsítja a másikat, és hogyan zsarolják egymást, pl. apa anyát azzal, hogy ha nem elégíti ki itt és most, elmegy prostizni... meg ilyenek.

Volt egy szomszéd fiú, akire néha rábíztak, hogy vigyázzon rám. A fiú sajna akkoriban kamaszodott, így neki az volt az izgalmas, ha pornóújságokat lapozgattunk és pornóvideókat nézegettünk. Szerencsére nem ért hozzám és nekem sem kellett őhozzá, de végig kellett néznem, ahogy önkielégít, és nem értette, miért nem élvezem. Rá akart venni arra is, hogy én is nyúljak magamhoz de miután közöltem vele, hogy nekem ez fáj, nem erőltette. Végül is, legalább ez rendes dolog volt tőle, ha más nem is.

Néha anyu nővérééknél kellett nyaralnom. És néha volt olyan is, amikor az unokatestvéreim táborban voltak, így csak én voltam egyedül gyerek náluk. Mint már említettem, szokás szerint nehezen aludtam el, és akkor egyszer anyu nővérének férje bejött, hogy miért nem alszom. Mondtam, nem tudok. Megkérdezte, hogyan szoktak elaltatni. Mondtam, hogy simogatják a hátamat. Így történt, hogy fölém kerekedett, elkezdte simogatni a hátamat, de nem sokkal később már olyan helyeken járt a keze, ahol nem lett volna illendő. Teljesen ledermedtem, nem mertem megmozdulni, még a légzésemet is lelassítottam a szinte észrevehetetlenre. Majd reménykedtem, hogy ha azt hiszi, elaludtam, akkor abbahagyja, de hiába csináltam úgy, mint aki mélyen alszik. Talán a felesége kijött a fürdőszobából, nem tudom, de hirtelen abbahagyta és kiment.

Elég haloványak az emlékeim. Mintha még egy ilyen alkalom lett volna, hogy bejött, annak ellenére, hogy alvást tettettem. Ez óta meggyűlöltem a rokonlátogatásokat, és ha ott kellett aludnom, szorongva feküdtem le, nehogy egyszer bejöjjön hozzám megint.

Sokáig nem emlékeztem semmire. De a fentieknek meglett az eredménye. 10 éves korom óta reflux, migrénes fejfájások, szorongásos depresszió, rettegés az emberektől. Olyannyira, hogy volt olyan iskola, amit elkezdtem, és egy hét hiányzás után már nem mertem visszamenni, mert ahhoz, hogy pótoljam a tananyagot, szóba kell állni az osztálytársakkal és segítséget kérni. Megfordult a fejemben az öngyilkosság is, de az is, hogy apámat fenyegetem meg késsel, ha bántani merészeli anyámat, de nem voltam egyikhez sem elég bátor - szerencsére.

De azt hiszem, mégis csak szerencsés ember vagyok. Amikor 17 évesen egy 18 éves fiú észrevette a zsíros hajam, pattanásos arcom, és bő ruhám (ami alá rejtettem az egyébként szép alakomat) mögött azt, hogy ki vagyok (vagy lehetnék) valójában, az életem elkezdett megváltozni. Ő volt a világ legtürelmesebb embere. Nagyon nehezen jutottunk el odáig egyáltalán, hogy kézzel kielégítsük egymást, mert 2 évig egyáltalán nem engedtem be. Ráadásul akármikor nekem jó volt, bűnnek éreztem és zokogógörcsben törtem ki. De úgy voltam vele, hogy ezeknek a zokogógörcsöknek meg kell történnie, és tovább kell mennünk, mert tudom, hogy a fal mögött jó dolog vár rám. Az ő segítségével sikerült felhozni a fenti emlékeket is. Innen már ismertem az okokat, csak a megoldást nem. Ez után az összes eddigi kapcsolatomban már az elején elmondtam, hogy mi történt velem, és hogy emiatt gondok lehetnek, legyen velem türelmes.

A második párkapcsolatom a kémián alapult. Szinte semmi közös nem volt bennünk, de a kémia olyan szinten működött, hogy komoly előrelépés jelentkezett a szexuális hozzáállásomban. Nem volt ő sem rossz ember, csak nem illettünk össze. Sokat zokogtam akkoriban is, ráadásul egy színdarabban fejeket elcsavaró nőt kellett alakítanom. Komoly küzdelem volt, de végül sikerült, és ez a sikerélmény elkezdte erősítgetni a hitemet önmagamban. Ekkoriban mondtam el édesanyámnak a kedves rokon tettét. Azt mondta, sejtette, hogy valami ilyesmi lehet a rettegésem hátterében, de senkiről nem tudta volna elképzelni a családban. Ennyiben maradtunk.