Nem is tudom, hol kezdjem. Engem a saját apám molesztált, már egész kis korom óta. Körül-belül 8-9 éves lehettem, mikor először próbálkozott. Akkor még nem tudtam, hogy mi folyik ott, ezért sajnos azt tettem, amit mondott (vagyis inkább mutatott): megragadta a kezem, és a farkához húzta. Ő akkor épp kiverte magának.

Nagyon undorodtam a dologtól, de végül hagytam magam, hisz "Apa szeretné, ha megtenném neki, mert ez jó". Ekkor rontottam el mindent. Ebben a pillanatban kellet volna hogy szóljak bárkinek. De nem tettem. Azt mondta, hogy ez egy titok, és fontos hogy megőrizzem. Attól a naptól sajnos nem voltam gyerek többé. Minden férfiben ezt láttam, ha a lányához ért. Undorodni kezdtem a felnőtt férfiaktól.

Egy idő után neki nem volt elég, hogy én fogdosom őt..egyszer csak elkezdte fogdosni a melleimet (amik természetesen nem nagyon lehettek olyan idős koromban). Ez már nagyon nem tetszett. De ő megint szerette, ha ez történt. Mivel apu évekig nem nézett felénk, nagyon vágytam egy apára, amit úgy látszik nem a tervezettként kaptam meg.

Egy ideig ezzel megelégedett, de ez sem tartott sokáig. Elkezdett egyre lejjebb csúszni a keze, míg elért "oda". Onnantól nem volt visszaút. Soha életemben nem éreztem magam olyan rossznak, piszkosnak, mint azután hogy hozzámért. Ezt évekig tette velem, sőt. Van egy halvány emlékem arról is, hogy seggbe akar dugni konkrétan. Nem tudom, hogy lett e abból valami. Erre már nem emlékszem.

Ezek a dolgok majdnem mindennapossá váltak. Minden reggel oda kellett hozzá mennem, és hagynom hogy azt tegyen velem, amit akar. Ha nem így tettem, akkor megfenyegetett, hogy az állataimnak nem vesz többé kaját, vagy hogy kilövi a macskáimat. Túlságosan is szerettem a macskáimat ahhoz, hogy hagyjam meghalni őket. Ez már 3-4 évvel később volt. Itt már tudtam sajnos, hogy nem szólhatok senkinek, hogy mi folyik itt, hiszen ha már ennyi ideje "hagyom" hogy ez így menjen, akkor miért most jut eszembe szólni? Ettől a kérdéstől rettegtem akkoriban a legjobban. Ekkor már én is bűnös voltam.

Az én történetem 4 hónapja ért véget. Kiderült hogy a nővéremmel is ugyanezt tette, és ő feljelentette őt. Akkor derült fény mindenre. Azóta tart a nyomozás, apu előzetesben van. Nekem pszichológushoz kell járnom, ami nem segít sokat,ugyanis én nem tudok megnyílni egy idegennek. Apu minimum 10 évet fog ülni, és mi végre nem rettegünk a hazajöveteltől.

Köszönöm, hogy kiírhattam a történetem, és azt is, ha elolvassátok. Tudom nem az enyém a legrosszabb gyermekkor, de örülök hogy végre leírhattam!