Az én történetem elég hosszú lesz. Több évet ölel fel, mert nem csak azt írom le, hogy mi történt velem gyerekként, hanem azt is, hogyan jöttem rá évek alatt. Köszönöm, ha elolvasod. 2 részből áll, az egyikre világosan emlékszem, a másikra (talán) szerencsére nem. Kezdem azzal, ami tisztán megvan.

Mivel van egy idősebb bátyám, így már 14 éves koromtól eljárhattam vele hétvégente bulizni. Úgy alakult, hogy nagyon hamar az ujjai köré csavart egy férfi, akiről addig nem sokat tudtam. Valamivel később kiderült, hogy 34 éves. Ebben akkor nem láttam semmi kivetnivalót (pedig több mint 2x olyan idős volt mint én), tetszett is, h egy ilyen érett férfi akar tőlem valamit. Ugyanakkor tudtam, hogy nem helyes, ami történik. Tudtam, h otthon ezt titkolni kell. A bátyám nem szólt bele. Vele kialakult egy ilyen élni, és élni hagyni dolog közöttünk, hagytuk, h mindenki azt csináljon, amit akar. (Egyébként a mai napig vonzódom az idősebb férfiakhoz is.)

Egy szó, mint száz: 1 éven át kerülgetett hétvégenként a férfi. Persze nekem imponált az egész, nagylánynak éreztem magam, és az alkohol is felbátorított, amit a kocsmában ittam, merthogy lazán kiszolgáltak minket, kiskorúakat is.

Aztán egy este elvitt egy barátja lakatlan házához és megtörtént, aminek meg kellett történnie. Elég furcsa volt, h egyáltalán nem fájt, nem véreztem, nem is nagyon éreztem semmit. Akkor úgy gondoltam, h szerencsés vagyok... Egyben nagyon is furcsa volt, most, ahogy így olvasgattam mások történeteit, megértettem, h lélekben én is elmenekültem onnan. Persze biztos van aki azt mondja, h én tehetek az egészről, hisz végig benne voltam a dologban, de még csak gyerek voltam és lelkileg nem álltam készen. Miután megkapott a férfi, szakítottam vele, mert úgy éreztem, hogy nem szeretem, és hülyeség volt az egész. Tudom, hogy ezek nem túl logikus dolgok, de gyerekként ennyi tellett tőlem.

Ezt követően egy nagyon destruktív 5 év következett. Váltogattam a szexuális partnereimet hétvégéről hétvégére, voltak közte lányok is, fiúk is, csoportos szex is. Feketében jártam, gyógyszert lopkodtam otthonról, vagdostam magam, minden napos öngyilkossági gondolataim voltak, a tanulmányi eredényem megromlott. A szüleim ebből nem sokat vettek észre, vagy ha észre is vették, homokba dugták a fejüket. Inkább csak az zavarta őket, hogy rosszul tanulok. Végül gimnázium másodikban megbuktam, és évet kellett ismételnem. (Ezt senki sem tudja a környezetemben, még a legjobb barátaim sem, és jobban szégyellem, mint bármit, ami velem történt.. ) Az, ahogy a családom akkor elfordult tőlem, a mai napig feldolgozhatatlan számomra. Számtalan problémám volt, sok minden miatt éreztem szégyent, hisz tudtam, hogy az, ahogy élek szégyellnivaló, de valahogy mégsem tudtam leállni. Kellett az érzés, hogy élek, máskor pedig pont el akartam menekülni, és nem érezni semmit. De az, hogy a családom pont azért szégyellt, mert nem tudtam teljesíteni az iskolában, teljesen felőrölt. Már akkor is, és most is úgy gondoltam, hogy ha 14-15 éves koromban csak egy kicsit jobban a körmömre néznek, akkor az utána következő évek teljesen máshogy alakultak volna. A gimit végül úgy-ahogy jó eredménnyel zártam. Az új osztály, ahová lebuktam sokkal jobb volt, és megtaláltam benne életem egyik nagy szerelmét, akivel utána közel 5 évig együtt voltunk. Segített megküzdeni a démonaimmal, és helyes irányba terelgetett. Fokozatosan felhagytam a kicsapongó életmóddal is, a szüleim is újra szóba álltak velem, szóval valami jó azért ebből is kisült.

És most jön a történet második fele.

A gimi után a főiskolán egy segítőszakmát választottam. Akkor még csak úgy ráböktem, h jó lesz az nekem, hátha felvesznek, ma már úgy gondolom, hogy tudat alatt akartam azt a szakot, azt a foglalkozást. Sokat tanultam ott pszichológiát, tréningórákon sokat foglalkoztunk magunkkal, teszteket töltögettünk, és valahogy mindig kiderült, h valamiért defektes vagyok, valami nem oké velem. (például ott van a mások által már emlegetett farajz a benne tátongó oduval) Akkoriban kezdtem el jobban gondolkodni, hogy miért vagyok ilyen, amilyen. Például addig fel sem tűnt, hogy mennyire kerülöm a szemkontaktust, az érintést, mennyire nehezen bízom meg valakiben, aztán ha valaki mégis a figyelmével illet, utána mennyire rá tudok függni arra a személyre. Addig nem gondoltam bele, hogy nem normális dolog, hogy nem tudok normális emberi kapcsolatot teremteni a mindennapjaimban, csak akkor, ha szexről van szó. Aztán eszembe jutottak ilyen dolgok, hogy már óvodás koromban is rendszeresen maszturbáltam, és ami még durvább, hogy már akkor is mazochista gondolataim voltak. Előtte mindig azt képzeltem, hogy kínoznak, hogy a nemi szervemet injekciós tűvel bökdösik, szikével vagdossák, és ez felizgatott. Pár évvel ezelőttig nem is gondoltam ezekre, pedig biztos, hogy egy 5-6 éves gyerekkel ha nem történt korábban semmilyen abúzus, nem gondol ilyen beteges dolgokra. Egyébként azóta is többnyire csak akkor van orgazmusom, ha képzeletben arra gondolok, hogy kínoznak közben. Vagy ha arról fantáziálok, hogy éppen elveszik a szüzességem és ez fájdalommal jár. (ami ugye az én esetemben nem járt azzal, és ez is fura hiányérzetet vált ki belőlem).

Aztán körülbelül 2 évvel ezelőtt kezdtek rémálmaim lenni, ahogy gyerekként sírok, valaki lefog, és vmi elviselhetetlen fájdalmat érzek ott lent. Azóta többször is előtört bennem, és azóta úgy gondolom, hogy valamikor még 4 éves korom előtt valaki molesztált engem.

Minden amit leírtam, ami az elmúlt 10 évben történt velem, megmagyarázza az egészet. Nem tudom, hogy mi történt pontosan, igazából örülök is, hogy nem emlékszem, és minden nap azért imádkozom, hogy ne is emlékezzek. Nem érdekel, hogy ki tette, hogy mikor tette, igazából tippem sincs. Egyszerűen csak tovább akarok lépni. Az elmúlt években sokat fejlődtem szociálisan, érzelmileg is. Már sokkal kevesebbet gondolok öngyilkosságra, az állandó szexuális túlfűtöttségemet kontrollálni tudom, vannak rossz napok, rossz hetek, de azt hiszem, a nehezén már túl vagyok. Remélem, ez nem naivitás részemről.

Ezzel, hogy ezt ide leírhattam, úgy érzem, hogy bezárhattam magam mögött egy ajtót, és egyben kinyithattam egy másikat. Köszönöm, hogy megtehettem!