Nem emlékszem, mikor kezdődött, de azt tudom, hogy már a kisdobos avatáson bepisiltem, aztán később is kisiskolásként, amíg az anyám egyszer rám ripakodva meg nem fenyegetett, hogy ha holnap reggelre is bepisilek, akkor megyünk az orvoshoz. Onnantól kezdve már nem pisiltem be, de a szorongás és a vissza-visszatérő rémálmok 40-en túl is elkísértek. 

Nem használok álneveket, aki rám ismer, vagy a bántalmazómra, legalább megtudja, hogy min mentem keresztül, és ki az elkövető. Nem szégyenlem magam, nincs rá okom! 

Az én történetem körülbelül 7-8 éves koromban kezdődött. Falun éltünk, szigorú erkölcsű nagy családban. Egy nagyobb városból le szoktak járni nyaralni a falunkba pár évvel idősebb unokatestvéreim. Az egyik egyszer azt mondta nekem: gyere, mutatok valamit! Követtem egy félreeső helyre.

12 éves voltam mikor bántalmaztak, de akkor nem tudtam, hogy az bántalmazás. Azt sem tudtam, hogy nem helyénvaló, ami történik. Csak legbelül éreztem magam furcsán, éreztem, hogy ezt senkinek sem szabad elmondani, mert nem egy jó dolog és borzasztóan szégyelltem akkor magam.

Most találtam rá erre az oldalra. Eddig soha senkinek nem beszéltem erről. Egyrészt mert nem gondoltam, hogy ez ennyire elterjedt probléma, másrészt mert nem mertem. Engem a dédnagyapám molesztált. Nem volt túl komoly, hisz "csak" meg kellett fognom őt ott, de azért gyerekfejjel (6-7 éves lehettem kb) először csak fura volt, aztán kissé kellemetlen is.

Azt hittem hosszú évekig, hogy egyedül vagyok a fájdalmammal. Elolvastam sokatok történetét, már látom, hogy ugyanaz a tragédia kínoz minket. Nagyon sokáig nem voltak emlékeim róla, mintha meg sem történt volna. De mégis előkúsztak ezek az emlékek, egyre több és több részlet. Nem emlékszem a koromra, 10 év körül lehettem, talán még fiatalabb. Nagyszüleim vigyáztak rám mindig, szüleim sokat dolgoztak.

10 éves voltam, a húgom 7, a bátyám pedig 16-17. A velem egykorú unokatesómmal mi hárman lányok poénból táncolgattunk, ahogy a filmekben láttuk, a 3 bátyám meg nevetett rajtunk, ők is poénra vették. Később a legidősebb bátyám áthívott magához már csak kettőnket a húgommal (azonos kertben, egy kisebb házban lakott Nagymamámmal), hogy táncoljunk még. Elkezdett fogdosni, a bugyinkat "tangává alakítani".

Sokszor gondolkoztam azon, hogy van-e kihatással az életemre a gyermekkoromban történt megaláztatás, és annyi átsírt éjszakák. Anno sokszor gondoltam úgy, hogy én vagyok a hibás. Nem tudtam elkülöníteni melyik tett volt az én hibám, melyik az övé. Mai napig cseng a fülemben saját lelkem sikítása. Az imák amiket a nyugalomért, és édes családomért morzsoltam. Amikor arra gondoltam, hogy csak engem bánt, miért csak engem sebez meg?

Soha nem meséltem el az egészet senkinek még. Olvastam a történeteket és nagyon sokban felismertem magam. Úgy döntöttem kiírom magamból én is. Bár nem hiszem,hogy bármi változna. Úgy 4-5 éves lehettem,amikor elkezdődött anyám apja volt az... Több eset is történt velem. Az első anyukám apja akit öregnek fogok hívni. Úgy 5-6 éves lehettem amikor elkezdődött,bár ki tudja mikor kezdődött, de erre már emlékszem.

12 éves koromban kezdődött. Családdal együtt megismerkedtünk egy férfival, de rajtam keresztül lettünk vele jóban. Akkoriban az iskolában se voltam „otthon”, nem tudtam rendesen beilleszkedni, a társaim és a tanáraim többsége is ellenem volt, nem éreztem magam biztonságban, nem voltam szeretett környezetben. A továbbtanulás miatt itthon is gondok voltak, rendszeres volt a veszekedés, úgy éreztem, kezdem elveszíteni a szüleimet, hogy távolodunk egymástól. Az a férfi (aki akkor nagyjából két és félszer volt idősebb nálam) viszont megértett, segített nekem, és végre azt kezdtem hinni, hogy van, aki szeret.

10 éves koromban kezdődött számomra az a rémálom, aminek hatása mind a mai napig elkísér... Családi nyaraláson voltunk...A szüleim és a két testvérem (öcsém és bátyám...). Mi gyerekek külön szobában voltunk...Ekkor kezdődött...Reggel mikor felébredtem, észrevettem hogy a pizsamám összes gombja ki van gombolva...nem értettem...hiszem világosan emlékeztem hogy begomboltam az összeset lefekvéskor..., ugyanez megismétlődött a következő reggelen is...Onnantól kezdve nyugtalanság fogott el...Mondtam anyunkak is, de ő rögtön mondta hogy rosszul emlékszem... 

Tökèletes èletem van. Legalábbis az "emberek" szerint. Tökèletes fèrj, tökèletes egzisztencia, gyönyörű okos gyerekek, jò munkahely. A hàzban egy szakács ès egy szobalàny, sokan mèg a külsőmre is azt mondják hogy hibátlan. Igen, sokan irigylik az èletemet. De az "emberek" mit sem tudnak arról, hogy ez a "tökèletes" èletet èlő hölgy egy gátlásoktól küzdő ember, aki mèg huszonèvesen is vizeletvisszatartàsi problèmàkkal küzd, akinek heti szinten vannak rèmàlmai.

Sziasztok Szeretném leírni a történetemet. Az én történetem 8 éves koromban kezdődött...egy átlagos nap volt Itt voltak az ismerőseink..a felnőttek kicsit többet ittak..főleg az apám. Bejött a szobámba,én már alváshoz készültem Emlékszem benyúlt a pólóm alá, és a nemi szervemet fogdosta.. Levette rólam a bugyimat... Nem tudtam mi történt,és miért csinálta ezt,de azt hittem nem csinálja többé.

Az én történetem kb. 4-5 évesen kezdődött. Sokat voltam a nagyszüleimnél, ahol a nagybátyám is élt, gyakran ott is aludtam délutánonként. Az egyik alkalommal a nagybátyámmal mentem lefeküdni, aki elkezdett ott lent csiklandozni. Nagyon kellemes érzés volt, sokat nevettünk. Más nem történt. Valószínű, hogy semmi jelentőséget nem tulajdonítottam akkor a dolognak, sőt "élveztem is"a játékot, mert a szüleimnek sem beszéltem róla, pedig nagyon szerető és féltő családom van, soha sem voltak igazán titkaim.

Körülbelül 4-5 éves lehettem, amikor egy családi összejövetel során az egyik családtagom mondta, hogy menjek be vele a fürdőbe. Ott levetkőztetett, és mindenre emlékszem amit tett velem, egyedül az illető arcára nem. Minden szavára, a kérésére, hogy erről sosem beszélhetek senkinek sem és hogy ez a mi kettőnk titka marad örökre, soha senki nem tudhatja meg.