10 éves voltam, a húgom 7, a bátyám pedig 16-17. A velem egykorú unokatesómmal mi hárman lányok poénból táncolgattunk, ahogy a filmekben láttuk, a 3 bátyám meg nevetett rajtunk, ők is poénra vették. Később a legidősebb bátyám áthívott magához már csak kettőnket a húgommal (azonos kertben, egy kisebb házban lakott Nagymamámmal), hogy táncoljunk még. Elkezdett fogdosni, a bugyinkat "tangává alakítani".

Sokszor gondolkoztam azon, hogy van-e kihatással az életemre a gyermekkoromban történt megaláztatás, és annyi átsírt éjszakák. Anno sokszor gondoltam úgy, hogy én vagyok a hibás. Nem tudtam elkülöníteni melyik tett volt az én hibám, melyik az övé. Mai napig cseng a fülemben saját lelkem sikítása. Az imák amiket a nyugalomért, és édes családomért morzsoltam. Amikor arra gondoltam, hogy csak engem bánt, miért csak engem sebez meg?

Soha nem meséltem el az egészet senkinek még. Olvastam a történeteket és nagyon sokban felismertem magam. Úgy döntöttem kiírom magamból én is. Bár nem hiszem,hogy bármi változna. Úgy 4-5 éves lehettem,amikor elkezdődött anyám apja volt az... Több eset is történt velem. Az első anyukám apja akit öregnek fogok hívni. Úgy 5-6 éves lehettem amikor elkezdődött,bár ki tudja mikor kezdődött, de erre már emlékszem.

12 éves koromban kezdődött. Családdal együtt megismerkedtünk egy férfival, de rajtam keresztül lettünk vele jóban. Akkoriban az iskolában se voltam „otthon”, nem tudtam rendesen beilleszkedni, a társaim és a tanáraim többsége is ellenem volt, nem éreztem magam biztonságban, nem voltam szeretett környezetben. A továbbtanulás miatt itthon is gondok voltak, rendszeres volt a veszekedés, úgy éreztem, kezdem elveszíteni a szüleimet, hogy távolodunk egymástól. Az a férfi (aki akkor nagyjából két és félszer volt idősebb nálam) viszont megértett, segített nekem, és végre azt kezdtem hinni, hogy van, aki szeret.

10 éves koromban kezdődött számomra az a rémálom, aminek hatása mind a mai napig elkísér... Családi nyaraláson voltunk...A szüleim és a két testvérem (öcsém és bátyám...). Mi gyerekek külön szobában voltunk...Ekkor kezdődött...Reggel mikor felébredtem, észrevettem hogy a pizsamám összes gombja ki van gombolva...nem értettem...hiszem világosan emlékeztem hogy begomboltam az összeset lefekvéskor..., ugyanez megismétlődött a következő reggelen is...Onnantól kezdve nyugtalanság fogott el...Mondtam anyunkak is, de ő rögtön mondta hogy rosszul emlékszem... 

Tökèletes èletem van. Legalábbis az "emberek" szerint. Tökèletes fèrj, tökèletes egzisztencia, gyönyörű okos gyerekek, jò munkahely. A hàzban egy szakács ès egy szobalàny, sokan mèg a külsőmre is azt mondják hogy hibátlan. Igen, sokan irigylik az èletemet. De az "emberek" mit sem tudnak arról, hogy ez a "tökèletes" èletet èlő hölgy egy gátlásoktól küzdő ember, aki mèg huszonèvesen is vizeletvisszatartàsi problèmàkkal küzd, akinek heti szinten vannak rèmàlmai.

Sziasztok Szeretném leírni a történetemet. Az én történetem 8 éves koromban kezdődött...egy átlagos nap volt Itt voltak az ismerőseink..a felnőttek kicsit többet ittak..főleg az apám. Bejött a szobámba,én már alváshoz készültem Emlékszem benyúlt a pólóm alá, és a nemi szervemet fogdosta.. Levette rólam a bugyimat... Nem tudtam mi történt,és miért csinálta ezt,de azt hittem nem csinálja többé.

Az én történetem kb. 4-5 évesen kezdődött. Sokat voltam a nagyszüleimnél, ahol a nagybátyám is élt, gyakran ott is aludtam délutánonként. Az egyik alkalommal a nagybátyámmal mentem lefeküdni, aki elkezdett ott lent csiklandozni. Nagyon kellemes érzés volt, sokat nevettünk. Más nem történt. Valószínű, hogy semmi jelentőséget nem tulajdonítottam akkor a dolognak, sőt "élveztem is"a játékot, mert a szüleimnek sem beszéltem róla, pedig nagyon szerető és féltő családom van, soha sem voltak igazán titkaim.

Körülbelül 4-5 éves lehettem, amikor egy családi összejövetel során az egyik családtagom mondta, hogy menjek be vele a fürdőbe. Ott levetkőztetett, és mindenre emlékszem amit tett velem, egyedül az illető arcára nem. Minden szavára, a kérésére, hogy erről sosem beszélhetek senkinek sem és hogy ez a mi kettőnk titka marad örökre, soha senki nem tudhatja meg.

Még mindig kétségeim vannak afelől, hogy tényleg lehetek mérges azért, ami történt. Anyám volt az, aki bántott, a családom pedig elegánsan nem vett róla tudomást. Nem fér bele egy anya-lánya viszonyba az, ahogyan ő kezelt engem. 18 éve meghalt már. Nem hiányzik, nagyon nem, mert most már legalább nem tud bántani. Nem emlékszem pontosan, mikor történt, már vagy 13-14 éves voltam.

Az én történetem talán egy kicsivel más, mint a többieké, nekem nem a családban történt meg, habár apám sosem volt mintaapa, de nem zaklatott szexuálisan. Egy családi baráttal történt meg a dolog. A férfi felesége anyukámmal együtt dolgozott, ezért gyakran voltunk náluk, nem is tudom miért mentünk oda akkor, amikor ez megtörtént. Nem tudom, hogy mennyi idős lehettem, talán alsó tagozatos általános iskolában, arra emlékszem csak, hogy milyen volt a szoba.

Sziasztok. Nemrég találtam erre az oldalra, és ez egy kis vigaszt nyújt, mert mindig azt éreztem, hogy ami velem történt azt senki sem értheti meg… Mert nem élték át. Talán csak ti, akik valószínűleg hasonló cipőben jártok, mint én, érthetitek csak meg, hogy min mentem/megyek keresztül, épp ezért gondoltam, hogy megosztom veletek történetemet, akármennyire fáj is felidézni, akármennyit is fogok sírni és remegni e sorok írása közben.

Sziasztok! Végigolvastam minden egyes történetet (volt mikor sírva), s mélyen meg vagyok döbbenve hogy Isten ilyen "embernek" nevezett "állatot" enged élni hagyni ebben a világban köztük az én "édesapámat" !!!! A történeteteket elolvasva gondoltam meg magam s írom meg az enyémet is,igaz sokszor kezdetem neki,de hátha ezzel segíteni tudok így leírom...

Az én történetem elég régre nyúl vissza és még mindig elevenen él bennem. Szüleimmel és két testvéremmel elköltöztünk a nagyszülőktől egy családi házba. Minden olyan szépen indult, a szüleim a lakásunkkal szemben megismerkedtek a szomszédokkal egy 34 éves családapa (későbbiekben Kázmér) a 30 éves felesége, és két pici fiúk. Annyira jó barátság alakult ki a felnőttek között, hogy a szüleim gyakran mondták hogy közelebb állnak hozzájuk mint a saját testvéreik.

Sziasztok! Sajnálattal látom, hogy mennyien vagyunk akikkel szörnyű " események" történtek. Nem emlékszem mikor kezdődött, kicsi voltam , emlékeim az óvodai ballagasig vezethető vissza ahol mar addigra biztos sokszor estem át a molesztalason.