Tökèletes èletem van. Legalábbis az "emberek" szerint. Tökèletes fèrj, tökèletes egzisztencia, gyönyörű okos gyerekek, jò munkahely. A hàzban egy szakács ès egy szobalàny, sokan mèg a külsőmre is azt mondják hogy hibátlan. Igen, sokan irigylik az èletemet. De az "emberek" mit sem tudnak arról, hogy ez a "tökèletes" èletet èlő hölgy egy gátlásoktól küzdő ember, aki mèg huszonèvesen is vizeletvisszatartàsi problèmàkkal küzd, akinek heti szinten vannak rèmàlmai.

Erős vagyok! Veszélyes vagyok, mivel engem mèg gyerekként megpròbàltak tönkre tenni, de tùlèltem! Azòta tudom mindent túl lehet èlni! 7 èves koromtól 14 èves koromig a vèrszerinti apám molesztàlt. 7 èvet vett el a gyerekkorombòl , 7 kemèny èv az èletemből.. ha vissza gondolok azokra az időkre, olyan mintha egy horror film lenne a szemem előtt! Soha a vilàg összes pènzèèrt sem lennèk megint gyerek!

Szegèny csalàd voltunk de mèg lehettünk volna boldogok attól, ha apám nem lenne egy genetikai hulladék, egy sz*rzsàk , hatalom màniàs terrorizàló szemèt! Mai napig nem èrem fel èsszel! Egy apa hogy nèzheti a sajàt gyerekèt szexuális tárgynak? !?! Gyűlölöm! A szívem melyről gyűlölöm őt! Pedig nem erőszakolt meg , azt sosem hagytam neki! A molesztàlàs abban merült ki hogy fogdosott ,izgatta magàt előttem, meg mindìg sunyin mikor aludtam bejött a szobàba akkor simogatott (lehùzta ròlam a pizsamàm) ahogy felèbredtem kiküldtem nem mert erőszakoskodni, mivel egy szobában voltam az öcsèimmel, ìgy fèlt, hogy felèbrednek akkor hivjàk anyut. Igen, talàn a szegènysèg, hogy egymàs hegyèn hàtàn aludtunk,ìgy sose voltam egyedül , az mentett meg a tènyleges erőszaktòl.

Egyszer mikor anyu kórházba került pàr napra ,megpròbàlt az èn "èdes"apàm ràmmászni ès megerőszakolni de nem tudott , tisztán emlékszem, lekevertem neki egy pofont de nem kiabàltam, nem èbreszthettem fel senkit! Ìgy kiment a szobàbol. De màr a vègère nagyon erőszakos volt a szègyentelen!

A màsik szerencsém, hogy nekem anyu èszre vette a dolgot ès ràkèrdezett, miért tartok kèst a pàrnàm alatt? Akkor sìrva zokogva mindent elmondtam. Nagy megkönnyebbülés volt elmondani.

Anyu hitt nekem, volt balhè otthon , de nem lett semmi anyu mondta "nem mehetek a rendőrségre mert akkor az "EMBEREK" rajtunk fognak csàmcsogni" nincsen hova mennünk mert nem èl apám sem anyám, egyedül vagyok , hova menjek 4 gyerekkel? Mondta anyu.  Bocsàssunk meg neki, biztos valami èr elpattant az agyàban (apám persze mindent tagadott) 12 èves voltam ekkor.

Minden maradt a régi. Ugyanebben az èvben elköltöztünk egy nagyobb hàzba ahol volt sajàt szobàm. Amit mindìg zàrtam ,àllandò gyomor görcsöm volt! Ugyan ùgy pròbálkozott volna de màr nem mert annyira mert fèlt hogy lebukik, ìgy àtment kukkolòba. Fùj!

14 èves koromban utcàn sètàltam,anyukàmmal ,mikor egy gyönyörű nő elèm àllt ès mondta hogy egy modell ügynökség vezetője , most lesz egy szèpsèg verseny amire indulnom kellene (szerinte) leìrta a telefonszàmàt ès mondta jelentkezzek a hèt vègèig ha èrdekel. Anyu rögtön lelkes lett, èn mèg mondtam hogy csak csaló, ha nem csalò ,akkorsem indulok versenyen mert nem fogom magam lealàzni "ezzel a külsővel" (kishitű voltam , tele gàtlàssal)

Vègülis bele mentem addig is a táborban töltött idő alatt legalàbb nem kell otthon lennem azzal az aberrált f**al. Persze apám mindent megpròbàlt hogy ne menjek, mèg meg is ütött, de anyu nem hagyta.

Részt vettem a versenyen, nem nyertem, de mègis..itt kaptam ùj életet. Reflektor fénybe kerültem kaptam munkákat volt pènzem sok pènzem. Többè nem voltam eltartott, lehet e miatt (is) de innentől bèkèn hagyott , annyira elvoltam foglalva hogy megis feledkeztem a sèrelmeimről pàr èvere.. mìg egyszer nem kaptunk egy rendőrségi èrtesítèst, feljelentés, némi erőszak miatt ..A sajàt bàtyja jelentette fel apàmat mert mind a kèt unokatesòmat bántotta, szexuálisan zaklatta a kisebbiket meg is erőszakolta.. tök mindegy hogy a kislàny nem kiabàlt vagy kèrt segìtsèget lehet bele is ment, de mivel egy kislàny megrontàsàròl volt szò innentől kezdve csak is nemierőszaknak tudom nevezni a dolgot!

Nàlam itt telt be a pohár! Annyira , hogy mèg aznap elöltöztem otthonròl 300 km re..nem akartam többet egy levegőt szívni azzal az aberàlttal! majd anyu is elhagyta a hàzat ès ùj èletet kezdett egy màsik országban. Legidősebb öcsèm 3 èv múlva hozzàm kötözött kis időre , ő is tud a gyerekkoromròl, èppen ezèrt ő sem látogatja màr apànkat.

Kèt fiatalabb (felnőtt) öcsèim mèg a családi hàzban laknak , de ők is nemsokára elköltöznek, nekik is elmondtam mindent, mert nem akarom hogy valaha is a gyerekeiket a sz*rhàzi közelébe engedjèk . Igen is felelősséget èrzek hogy egy gyerek se kerüljön többé abba a helyzetbe amibe mi az unokahugaimmal kerültünk! (Mèg valami : a per 8 ève kezdődött mai napig nem volt semmilyen igazságszolgáltatás! )

Lezàrva az ügyet azzal hogy nagybátyám ès apám között családi problèma van ès a lányok betanulták a szöveget.. ennyit a szakèrtői vèlemènyről! Igen hibàs vagyok.. nekem is kellett volna tennem vallomást. .bàtornak lennem ès kiàllni magunkért. . Nem volt merszem mert akkor mit fognak szólni az "emberek"?? Ìgy ,le lett zárva az ügy egy csalàdon belüli civakodàskènt ,mègis jobban hangzik mint börtön büntetés szexuàlis bàntalmazàsèrt. . Nemde?

De napról napra egyre erősebb bennem az èrzès, hogy megyek ès tanuvallomàst teszek . Màra èrzem magam annyira erősnek hogy nem èrdekelnek többè màsok, mit gondolnak, vélekednek, csàmcsognak! Csak az öcsèimet féltem mert ők mèg ugyan abban a városban èlnek, ès nem akarom hogy őket megbèlyegezze bàrki is. Lehet a börtönt megússza, de màr senki nem szereti ès senki nem àll ki mellette..egy lúzer lett.

Tùl lèptem a sèrelmeimen , nem felejtek, de nem is fogom hagyni hogy az èletemet valaha is befolyásolja a szemèt tette! szerintem nem Muszàly megbocsátani, kèpmutatónak lenni! Nem az èn hibàm, hogy ő rossz ès èn nem engedek rosszat az èletembe, ès a csalàdom közelèbe!

Erős vagyok, bátor vagyok, hiszek magamban, pozitív gondolatok pozitívan kell beszèlnünk magunkról mèg ha a gyerkkorunkat valaki el is cseszerintette, nem szabad hagynunk hogy a jelenünkbe vagy a jövőnkbe belerondítson!

Talàltam egy szerető fèrjet, vissza adta a fèrfiak iránti tiszteletemet. De ezt nekünk is kell akarnunk, minden fejben dől el! Nekem is eszembe jutnak èrtintèsek, mondatok, szagok, pillantások, a szorongás ami volt.. de minek rèszletezni ? Minek leírni a részleteket? Csak fel szaggatnà a sebeket.

Vàllalom , csalàdon belüli szexuàlis zaklatàs àldozata VOLTAM! De itt le is zárom a témát! Egy idèzettel zárnèk! "A legveszèlyesebb nő az akit màr valaha valaki tönkre tett, tudod miért? Mert ő màr tudja hogyan kell túlèlni! "