A történetem közel sem olyan durva mint sok másunké, mégis most tudok róla beszélni és reménykedem hogy ezek után megkönnyebbülök. Az időben vissza térve kb ovis lehettem. Egy kis faluban éltünk. A szüleim gondoskodók és fiatalok voltak még, én nagyon sok időt a nagyszüleimmel töltöttem.

Akivel mégis történtek a dolgok, apukám öccse volt. Én kb 4 éves lehettem, ő 10. Sokszor ott volt nálunk. Nincsen meg minden dolog, csak emlékfoszlányok.

Az első az, hogy nyár volt, egy 101 kiskutyás fürdőruhában ültem az ágyon és bejött, elkezdte simogatni a nunimat hogy ugye milyen jó érzés... Akkor nem fogtam fel miről van szó és nem esett rosszul így nem gondoltam, hogy ez rossz dolog. Később és most is belegondolva a hányinger kerülget és göcsbe rándul a gyomrom.

Akkoriban alig vártam, hogy jöjjön és megint simogasson. Később volt, hogy már dörgölőzött is hozzám közben simogatott.

Aztán elköltöztünk onnan egy tömb lakásba. További 2 alkalomra emlékszem. Az egyik, hogy náluk voltam. Az ő szülei (apai nagymamámék) dolgoztak, így vele maradtam otthon. Akkor már megkért, hogy nyúljak be a nadrágjába. Ekkor már nagyobb voltam, kb 9 éves, gondoltam hogy nem jó dolog ez de megtettem. Többre nem emlékszem.

Viszont egyszer anyukám mikor mosott, bejött a szobába hogy mitől véres a bugyim... A fenekemnél... Nem tudtam, a mai napig nem tudom. Nem emlékszem, hogy ezeken kívül más történhetett-e.

Soha nem fenyegetett, ha elmondom akkor mi lesz. Talán egyszer mondta, hogy ne mondjam el anyuéknak. Nem mondtam el. Szégyelltem magam és olyan furcsa érzés volt, így inkább magamba tartottam. Egyszer csak abba maradhatott a dolog. De utána ha jött hozzánk mindig féltem nehogy elmondja anyuéknak.

A mai napig ha találkozunk egy undorító érzés kerít magába. Lehet ő nem is emlékszik rá, nekem pedig ez az egész megpecsételte az életem.

20 év kellett hozzá, hogy beszélni tudjak róla.A szexuális életem nincs rendben. A kapcsolat elején jó minden, de ahogy halad az idő egyre kevésbé igénylem a szexet. Van, hogy utána elsírom magam. Ha a páromhoz kell érnem ott, akkor hirtelen egy zavarbaejtő érzés kerít hatalmába.

Megtaláltam a társam, egy éves a kislányunk. Most tudtam elmondani neki. Nem részletesen csak hogy ez volt. Leírni könnyebb.

A kislányom, rettegek nehogy vele ilyen történjen. Mindenkire figyelek. Van egy 8 éves öcsém akit nagyon szeretek, de soha nem engedném hogy felügyelet nélkül maradjon a kislányommal.

Remélem egyszer halványodni fognak az emlékek és nem sírom el magam ha eszembe jut...