Próbálom elmondani, hogy milyen az, amikor egy tizenkét éves fiú úgy érzi, hogy egy felnőtt felnőtt számba veszi. Hogy milyen bizalmat ad, hogy egyenrangúként beszélnek vele, bármilyen témáról. Még a lányokról, a szexről is.

14 éves voltam, első gimnazista. Az egyik nap, suli után mentem haza a 6-os villamoson iszonyú tömegben utazva. Éreztem, hogy egy férfi dörgölőzik hozzám, amennyire a tömeg engedte arrébb húzódtam tőle, de csak jött utánam. Akkor még nem a hátizsák, hanem a kézbe fogott táska volt a divat, és nekem is ilyen volt. Az egyik kezembe fogtam a táskát, és a másikkal próbáltam kapaszkodni.

Megpróbálom leírni, mert elmondani nem tudtam senkinek. Olyan sokáig őriztem magamban a titkot, hogy nem tudom kimondani. Az első alakalom, amire tisztán emlékszem, egy filmet néztünk az ő szobájában, én az ágy mellet voltam lekuporodva ő pedig az ágyon feküdt. Lassan a kezét a lábam közé engedte, észre se vettem.

10 éve jártam először terápiára, és akkor írtam róla először. Ahogy újraolvastam a saját írásomat a ti történeteitek után, talán még hálás is voltam, hogy apám nem vert meg soha, egy pofon kivételével, amit előre beígért, így számítottam rá. De az olyan volt, hogy azt hittem, leszakad a fejem a helyéról. Mert el mertem menni a barátnőmmel a városba fagyizni a szigorú tiltása ellenére is.

Napokon keresztül a ti történeteiteket olvastam. És most is csak ülök a gép előtt és azon gondolkozom, hogy is írhatnám le. Én sokszor elmeséltem már a történetemet. Voltam pszichológusnál (jelenleg én is annak tanulok), elmondtam néhány barátomnak, az aktuális páromnak... Mindenkinek, akiről azt gondoltam, nem fogják elmondani a családomnak.

Rettenetes történeteket olvastam,az enyém nem ennyire durva (vagy nem emlékszem?) Normál,kétszülős családban nőttem fel,egy öcsém van. A hetvenes évek végén,9 évesen kezdődött...

Sziasztok! Pár nappal ezelőtt találtam el ide "hozzátok". Jó érzéssel tölt/töltött el, hogy van egy ilyen oldal ahol "kibeszélhetjük" magunkat. Az én történetem is hasonló mint a többieké. Kis gyerekként kezdődött minden, a szüleim elváltak amikor én hat éves voltam, a nővérem pedig kilenc. Apukám miatt történt a válás, megcsalta anyut így mennie kellett.

Két évvel ezelőtt még fogalmam sem volt róla, hogy velem is történhetett ilyen, semmi emlékem nem volt... Hat évvel ezelőtt fordult meg először a fejemben a gondolat, hogy miért nem emlékszem 10 éves korom előttről semmire, miért nincsenek emlékeim a gyermekkoromból, csupán néhány emlékfoszlány a nagyis nyaralásokból, vagy az iskolából.

7 éves koromban történt amit leírok. Vannak amikről csak emlék töredékeim vannak, és van amire teljesen tisztán emlékszem. Apám anno vidéki vásárokba járt árusként, és mikor engem is magával vitt ismerősöknél (nálam jó pár évvel idősebb srác és a nagymamája) hagyott napközben, míg ő a vásárban volt.

Nem emlékszem, pontosan hány éves voltam, de már iskolás. Alsós. Volt a családunk baráti körében egy másik család, ahol az egyik fiú az én gyerekkori szerelmem volt. Egész kicsi korom óta rajongtam érte. Öt évvel idősebb nálam. Gyakran előfordult, hogy mi aludtunk náluk, vagy ők nálunk.

Azt hiszem, tényleg megtörtént. Nincs más logikus magyarázat. Nincs valódi okom kételkedni magamban, az emlékeimben. Sok szörnyűség történt velem, amik külön-külön is beküldhetők lennének ide. De csak egyet, a legrosszabbat és magam számára legfelfoghatatlanabbat írom most meg. Az emléket, ami serdülőkorom környékétől kezdve rémálomként kísértett éveken át, és minden alkalommal kiborít ma is, ahányszor csak eszembe jut.

Nem tudom hol kezdjem.Több évvel ezelőtt (vagy 7-8 évig tarthatott) a szexuális bántalmazásom.Mai napig frissen élnek bennem...és ahelyett,hogy idővel jobb lenne,csak egyre rosszabb az érzés bennem. Nem tudok tőle szabadulni.

Kiskoromban gyakran jártunk keresztanyumékhoz, imádtam, nagyon jó volt a kapcsolatunk és sokszor nála nyaraltunk. Kb. 5-6éves lehettem mikor épp nála nyaraltam, ő elment vásárolni, így én kettesben maradtam az élettársával. Kint játszottam a kertben, ő behívott, mondván, hogy szerinte már annyit voltam kint, hogy napszúrást kaptam, majd ő megvizsgál.

Lehet, többször is fogok írni, mert többen tették meg velem... nem vagyok képes velük szembenézni egyszerre. Nem emlékszem mindenre pontosan. Sokáig egyáltalán semmit nem tudtam, pár éve kezdtek előjönni, bevillanni emlékek, nem mindet tudom sorrendbe tenni.

Az én történetem nem olyan tragikus, mint a legtöbb történet a honlapon, de egyértelműen nyomot hagyott bennem, és minél idősebb vagyok, annál jobban foglalkoztat, hogy megelőzhettem volna-e, hogy ez történjen.