Sziasztok! Pár nappal ezelőtt találtam el ide "hozzátok". Jó érzéssel tölt/töltött el, hogy van egy ilyen oldal ahol "kibeszélhetjük" magunkat. Az én történetem is hasonló mint a többieké. Kis gyerekként kezdődött minden, a szüleim elváltak amikor én hat éves voltam, a nővérem pedig kilenc. Apukám miatt történt a válás, megcsalta anyut így mennie kellett.

Két évvel ezelőtt még fogalmam sem volt róla, hogy velem is történhetett ilyen, semmi emlékem nem volt... Hat évvel ezelőtt fordult meg először a fejemben a gondolat, hogy miért nem emlékszem 10 éves korom előttről semmire, miért nincsenek emlékeim a gyermekkoromból, csupán néhány emlékfoszlány a nagyis nyaralásokból, vagy az iskolából.

7 éves koromban történt amit leírok. Vannak amikről csak emlék töredékeim vannak, és van amire teljesen tisztán emlékszem. Apám anno vidéki vásárokba járt árusként, és mikor engem is magával vitt ismerősöknél (nálam jó pár évvel idősebb srác és a nagymamája) hagyott napközben, míg ő a vásárban volt.

Nem emlékszem, pontosan hány éves voltam, de már iskolás. Alsós. Volt a családunk baráti körében egy másik család, ahol az egyik fiú az én gyerekkori szerelmem volt. Egész kicsi korom óta rajongtam érte. Öt évvel idősebb nálam. Gyakran előfordult, hogy mi aludtunk náluk, vagy ők nálunk.

Azt hiszem, tényleg megtörtént. Nincs más logikus magyarázat. Nincs valódi okom kételkedni magamban, az emlékeimben. Sok szörnyűség történt velem, amik külön-külön is beküldhetők lennének ide. De csak egyet, a legrosszabbat és magam számára legfelfoghatatlanabbat írom most meg. Az emléket, ami serdülőkorom környékétől kezdve rémálomként kísértett éveken át, és minden alkalommal kiborít ma is, ahányszor csak eszembe jut.

Nem tudom hol kezdjem.Több évvel ezelőtt (vagy 7-8 évig tarthatott) a szexuális bántalmazásom.Mai napig frissen élnek bennem...és ahelyett,hogy idővel jobb lenne,csak egyre rosszabb az érzés bennem. Nem tudok tőle szabadulni.

Kiskoromban gyakran jártunk keresztanyumékhoz, imádtam, nagyon jó volt a kapcsolatunk és sokszor nála nyaraltunk. Kb. 5-6éves lehettem mikor épp nála nyaraltam, ő elment vásárolni, így én kettesben maradtam az élettársával. Kint játszottam a kertben, ő behívott, mondván, hogy szerinte már annyit voltam kint, hogy napszúrást kaptam, majd ő megvizsgál.

Lehet, többször is fogok írni, mert többen tették meg velem... nem vagyok képes velük szembenézni egyszerre. Nem emlékszem mindenre pontosan. Sokáig egyáltalán semmit nem tudtam, pár éve kezdtek előjönni, bevillanni emlékek, nem mindet tudom sorrendbe tenni.

Az én történetem nem olyan tragikus, mint a legtöbb történet a honlapon, de egyértelműen nyomot hagyott bennem, és minél idősebb vagyok, annál jobban foglalkoztat, hogy megelőzhettem volna-e, hogy ez történjen.

A nagymamival és a nagybátyámmal mentünk nyaralni. Én aludtam fenn az emeletes ágyon. A nagybátyám részegen mászott fel és meg akart erőszakolni. Végül sikerült lerugdosnom. A nagymami mindezalatt az alsó ágyon kuporgott és nem csinált semmit... az élete végéig az ő legjobb fiaként emlegette.

Az itt fellelhető rémtörténetekhez képest az én történetem nem olyan súlyos és mégis... 12 éves voltam, amikor egyik nap hazafele tartottam a suliból. Egy sokemeletes épület legfelső emeletén laktunk, szülők barátai és a barátnőm szintén abban az épületben laktak. Dél volt, éppen harangoztak mikor beléptem a házba.

Nagyapám úgy 4-5 évesen elkezdett molesztálgatni, az ölébe ültetett és szájon csókolt. Megpusziltatta velem egyszer a farkát. Rettegtem tőle, így telt el kb 10 év. Szerencsére nem gyakran láttam. 25 évig otthon volt, mert leszázalékolták, gondoltam felnőtt fejjel ettől lett bolond, ugyanakkor mint kiderült az anyámat is zaklatta telefonon (a saját menyét).

Nem is tudom, hogy hol kellene kezdeni, nagyon erőszakos környezetben nőttem fel, az apám ivott, pszichés terror megvolt, de ő nem molesztált. Nem tudom, hogy hogyan előkerült az emlék tudatom, ez hogy lehet, hogy egyszer csak itt van és bekopog? 

Órák óta olvasgatom ezeket a történeteket, valamiért foglalkoztat a téma, pedig tudtommal nem voltam abúzus áldozata, és nincs is okom azt sejteni, hogy csak elástam a történteket a tudatalattimba.

Nincs titok és nincs "nincs semmi probléma" többé. A történetek az én traumáim, lényem részévé váltak. Beszélnem kell, mert ha nem teszem, az olyan mintha nekem kéne cipelnem tovább a múltat, a bűnt és a felelősséget. Három történetet szeretnék elmesélni.