Kiskoromban gyakran jártunk keresztanyumékhoz, imádtam, nagyon jó volt a kapcsolatunk és sokszor nála nyaraltunk. Kb. 5-6éves lehettem mikor épp nála nyaraltam, ő elment vásárolni, így én kettesben maradtam az élettársával. Kint játszottam a kertben, ő behívott, mondván, hogy szerinte már annyit voltam kint, hogy napszúrást kaptam, majd ő megvizsgál.

Lefektetett az ágyba, először hozott testápolót (mai napig bevillan ahogy tekeri le a kupakot a helia day krémről), azt mondta leégtem a napon, bekeneget, vetkőzzek le. Aztán mindenfelé simogatni kezdett. Mikor feldugta az ujját a hüvelyembe, emlékszem, hogy sikítottam, hogy fáj. Azt mondta, hogy igaza volt, beteg vagyok, de nem napszúrást kaptam, hanem vakbélgyulladásom lesz, de oda nyúl még egyszer, hogy biztos legyen benne. Akkor is jeleztem, hogy fáj. Ekkor szerencsémre hallottuk, hogy nyílik a kapu. Persze mondta, hogy ne mondjam el senkinek, nehogy megijedjenek, hogy beteg vagyok mert akkor vége a nyaralásnak. Szaladtam keresztanyum felé és elújságoltam neki, hogy J. megvizsgált és vakbélgyulladásom van. Értetlenül nézett majd kérdezte hogy vizsgált meg, elmondtam. Ekkor mondta, hogy maradjak kint játszani. Hallottam a veszekedést.

Senkinek nem beszéltem még erről. Kb 15 lehettem mikor az első kép bevillant. Addig semmi. Aztán idővel a teljes esemény. Sokáig bepisiltem, még huszonéves koromban is előfordult. Nem tudom, hogy a szüleim tudtak-e erről bármit. Azt tudom, hogy keresztanyum és az élettársa külön váltak, de csak utólag villant be, hogy ez lehetett az oka. Azon szerencsések közé tartozom, akinek hittek, bár nem tudtam, hogy rossz az, ami történt. Sok történetet elolvastam és elszomorít, hogy mennyi emberrel történik meg mennyi minden. Van egy 2 éves kisfiam és a legnagyobb félelmem, hogy vele is megtörténik. A statisztikákat olvasva sajnos elég nagy rá az esély.

Már a környezetünkben a potenciális elkövetőket keresem, féltem az apjától is, rászólok ha szerintem a fürdés előtti előkészületeknél megfogja a fenekét, vagy hozzáér a kukijához. Szerintem teljesen hülyének néz már emiatt. 4en vagyunk lányok testvérek, nem tudom a többiek is átmentek-e ezen. Lehet, hogy ők sem tudják, hogyan hozzák elő a témát. Apukánk szerencsére nagyon rendes ember. Még véletlenül sem akadt olyan helyzet, hogy úgy nézett volna ránk. Mikor már önállóan öltöztünk, fürödtünk be sem jött a fürdőbe sem. Emiatt nagyon szerencsésnek érzem magam. Elképesztő amiket olvastam milyen apák vannak.