Az én történetem nem olyan tragikus, mint a legtöbb történet a honlapon, de egyértelműen nyomot hagyott bennem, és minél idősebb vagyok, annál jobban foglalkoztat, hogy megelőzhettem volna-e, hogy ez történjen.

Kb. 4 éves lehettem. Anyukám egyedül nevelt, és az akkori párja M. gyakorlatilag már együtt élt velünk a 30nm-es szoba-konyha lakásunkban. Fürdőszobánk nem volt, így a konyhában kis kádban mosakodtunk esténként. A konyhát és a szobát egy ablakos ajtó választotta el egymástól.

Rajongásig odavoltam M.-ért. Úgy képzeltem majd ha felnőtt leszek, elvesz feleségül. Állandóan rajta lógtam. Amikor egyszer standon voltunk és felvett emlékszem próbáltam minél jobban az úszónadrágjához dörgölőzni. Ha jól tudom ezt a korszakot 'ödipális konfliktusnak' nevezik szaknyelven. Azt hiszem ő volt az első "apamodell" az életemben.

Mivel csak anyukám nevelt, sose láttam előtte férfi nemi szervet így mindig leskelődni próbáltam a szobaajtó ablakán keresztül, amikor anyuék mosakodtak este. Anyu mindig nagyon mérges volt érte, és le is takarta végül az ablakot valamivel, hogy ne lássak ki.

Aztán egyik nap el kellett mennie valahová, és ketten maradtunk otthon M.-sal. Napközben volt, világos és ő mosta magát a konyhában, amit kissé furcsálltam, mivel csak este mosakodtunk, de egy 4 éves efölött hamar elsiklik pláne, hogy alkalmam volt leskelődni. Most így utólag belegondolva még tán a szobaajtót is résnyire nyitva hagyta.

Aztán M. bejött a szobába nem volt rajta alsónadrág. Lefeküdt az ágyra és hívott, hogy menjek oda. Mondta hogyha szeretném megfoghatom most, hogy anyu nincs otthon és megmutatta, hogyan masszírozzam a 'fütyijét', mert az milyen jó neki. Nem emlékszem, meddig masszíroztam, elélvezett-e vagy hogy bármi más történt volna.

Csak arra, a jellegzetes szagra, amit a nemi szerve árasztott és hogy utána nagyon lelkiismeret-furdalásom volt, féltem, nehogy kiderüljön, mert azt gondoltam, hogy akkor anyu biztosan megverne, és nem szeretne többé.

Talán 17 éves vagy már több is voltam, amikor rájöttem, hogy ezt elmondhatom neki, és nem fogok bajba kerülni érte. Anyu persze kiborult nagyon, hogy miért nem szóltam neki előbb.

És, hogy most kb 25 évvel később, hogyan érzem magam? Egyik felem tudja, hogy ez semmiképpen sem lehetett az én hibám, a másik felem viszont úgy érzi, hogy én kerestem magamnak a bajt.

Nagyon nagyon sokáig éreztem az orromban azt a jellegzetes szagot, amit a nemi szerve árasztott. Tinédzserként, amikor már volt barátom, és felfedeztük egymást, illetve későbbi partnereimnél is újra meg újra megcsapja időnként az orromat az a jellegzetes szag, amit akkor éreztem, és undorodok tőle.

Sose volt még rendes tartós párkapcsolatom. Gondok vannak a szexuális életemmel, és gondjaim vannak az orgazmus elérésével. Lehet ez az esemény is közrejátszik benne. De rengeteg más fizikai és verbális abúzus is ért életem során, amik azzá tettek, amilyen ember ma vagyok.

Vajon ha nem vagyok ilyen kis kíváncsi, akkor is megtörtént volna ez vagy valami hasonló? Én provokáltam ki, vagy tényleg csak M. hibája, hogy ezt történt? Tudom, hogy csak 4 éves voltam, de én dörgölőztem hozzá a strandon és én leskelődtem, amikor mosakodott.

És ha sikerül is 100%-ig elhinnem, hogy nem az én hibám volt, akkor is meddig fog még kísérteni az a 'szag' a szexuális partnereimnél?