Nem tudom, mikor kezdődött. Ötödikes koromban vagy csak hatodikban? Esetleg korábban? Nem tudom. De arra emlékszem, hogy senki sem védett meg. Én pedig úgy gondoltam, túlreagálom a dolgot.

Végül is, csak fogdosott és simogatott. Nem erőszakolt meg. Csak belemarkolt a mellembe, vagy a lábam közé nyúlt. Nem kéne ennek olyan nagy feneket keríteni, igaz? Hiszen senki sem mondta, hogy ez is zaklatás. Hogy ez is rossz.

A tanárok, ha látták is, nem tettek semmit. Az osztálytársaim nevettek vele – rajtam. A szüleimnek nem mertem elmondani. Szégyelltem, hogy ennyi miatt is nyavalygok. A fiú hatodik év végén megbukott. Utána békén hagyott.