Elolvastam minden egyes történetet az oldalon, az elejétől a végéig. Nagyon nehéz volt olvasni, és mint sokan mások előttem, tűnődtem megírjam-e a saját tapasztalataimat. Ugyan azok a dolgok, amik velem történtek nem olyan súlyosak, mint sok áldozaté/túlélőé az oldalon, de úgy vélem korántsem normális, hogy ilyen dolgok történhetnek akár családon belül, akár ismerős vagy idegen keze által.

Olvasás közben tűnődtem: hogy lehetséges, hogy egy-egy ember akár többször is zaklatás, erőszak áldozata lesz élete során, különböző személyek által. És bizony belegondolva velem sem egy eset történt meg. Gondolkodtam: mennyi ennek az esélye? Miért ők, miért mi?

Gyerekkorom nem volt túl fényes, alkoholista apa, 6-7 éves korom körül váltak a szüleim, és voltam olyan dolgoknak szem-és fültanúja, valamint elszenvedője, amik nagyon mély nyomokat hagytak bennem. De ez nem fűződik közvetlenül a velem történtekhez, csupán háttér információ. Próbálok időrendben haladni a történtekkel, de az emlékeim többségében homályosak és nem túl részletesek. Talán jó is így.

Az első "esetnél" óvodás voltam. Egy nálam idősebb társam zaklatott folyamatosan azzal, hogy húzzam le a bugyimat, és mutassam meg a puncimat. Folyamatosan félre vonszolt, de én mindig elszaladtam. Ez elég "elhanyagolható" dolog, csupán vehetjük kezdetnek.

Második emlék: kiskoromban nagyon sokat voltam mamáméknál, imádtam ott lenni. A szomszédban volt egy néni, neki két nálam idősebb gyereke, egy fiú és egy lány. Valamint nekik egy velem egykorú unokatesójuk, szintén lány. Nyaranként ő is jött látogatóba, ilyenkor mindig átmentem hozzájuk játszani. Volt egy kis medencéjük, abban pancsoltunk a másik kislánnyal. Talán olyan 8-10 éves lehettem, nem emlékszem. A szomszéd hölgy fia (aki biztosan volt már 15 éves, ha nem több) ilyenkor mindig kint volt a kertben velünk. Többször tett megjegyzéseket rám, hogy milyen jó a testem és milyen szexi a bikiniben (kislányoknak való bikini). Legjobb tudomásom és emlékeim szerint sosem ért hozzám, de sokszor előfordult, hogy kétértelmű megjegyzésekkel illetett.

Harmadik eset: anyukám szülei falun éltek,és gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem ott nyaranként. Volt két unokatesóm, fiúk, az egyikük velem egyidős, a másikuk pár évvel idősebb. Imádtam velük lógni, sok időt töltöttünk együtt. Egyszer úgy alakult (talán 11-12 éves koromban), hogy az idősebb unokatestvéremmel sétáltunk a faluban, csak ketten. Felhozta a szex témát. Én próbáltam hárítani, nem akartam beszélni semmi ilyesmiről vele. De ő csak folytatta, mesélt a barátnőjéről, ők hogy szokták csinálni,és megmutassa-e. Mondtam, hogy nem. De nem szállt le a témáról: akárhányszor elsétáltunk egy fa, bokor,árok mellett, mindig rákérdezett, hogy akarom-e? Most? Na, most? Nagyon idegesített és undorított a dolog, ezért mondtam, hogy menjünk vissza mamámék házához, nem akartam vele kettesben maradni, gondoltam ott csak nem próbálkozna. Egy hintaágyon ültünk, és megint rákezdett. És mikor sokadjára mondtam, hogy nem, akkor mondta (amit a Táblák részben már megosztottam), hogyha a fenekembe rakja, nem fog fájni, mert a barátnője is szereti. Szerencsémre nem nyúlt hozzám, mert mamám kijött a házból, de azóta is a mai napig undorodom tőle, és soha nem lennék vele kettesben. Senkinek nem meséltem el pár évvel ezelőttig egy barátnőmön kívül, neki is csak azért, mert vele is történt hasonló. Még most is nagy bennem az undor és a szégyen, ha csak rágondolok.

A negyedik esetnél még általános iskolás voltam, 12-13 éves. Egy barátnőmmel sétáltunk egy mellékutcán hazafelé, amikor jött velünk szemben két felnőtt férfi. Az egyikük minden előzmény nélkül, egy pillanat alatt kezeimet lefogva a falnak szorított és próbált megcsókolni (fényes nappal, délután volt, hozzáteszem). Nem sikerült neki, mert nagyon összeszorítottam a számat, így csak nyalogatni tudta. Undorító volt. Kristálytisztán emlékszem, hogy kétségbeesetten bámultam barátnőmre, hogy csináljon valamit, miközben az a disznó a képemet nyalogatta. De ő csak állt. Később azt mondta, azt hitte ismerem őket...Hát nem ismertem.

Teljesen leblokkoltam, de akkor ocsúdtam fel, amikor a másik férfi mondta a társának, hogy kérdezze meg tőlem, szabad-e dugni. Na akkor megmozdultam, ellöktem a pasit, és istentelenül nagyot sikítottam. Ekkor megijedtek és elszaladtak. Utána percekig mozdulni sem bírtam, meg voltam döbbenve és undorodtam. Emlékszem amikor lefogott a pasi, nem hittem el, hogy velem történik. Szinte komikus volt: egy büdös, koszos idegen erőszakosan nyalogatja a számat, én pedig állok és nem hiszem el. Akkor bele se gondoltam, mennyire közel voltam ahhoz, hogy valami ennél is szörnyűbb történjen velem. Amikor hazaértünk, anyáméknak nagy vonalakban elmeséltem, de vagy nem figyeltek vagy nem vették komolyan, ma is emlékszem, mennyire rosszul esett. Felmentem a fürdőbe, és egy fél tubus fogkrémet tömtem a számba és kentem szét az arcomon, vagy egy órán keresztül súroltam. Azután vettem fel egy máig élő szokásomat: ha egyedül sétálok valahol, a kulcscsomót mindig úgy fogom a markomban, hogy egy-egy kulcs mered az ujjaim közül. Több, mint a semmi.

Hát velem ezek történtek. Vagyis egészen pontosan van egy emlékképem apámról, de 90%-ban biztos vagyok benne, hogy csak álom volt. Ha pedig nem álom, akkor inkább nem is akarok tudni róla. Azért hagyok 10% esélyt arra, hogy nem csak képzelődök, mert másnap volt egy érdekes megjegyzése (hogy milyen jó a seggem abban a farmerban), de semmi hasonló nem fordult elő azóta, így inkább ezt nem bolygatnám.

Mindenkinek kitartást kívánok ahhoz, hogy fel tudják dolgozni a velük történteket!