Amikor 11 éves voltam, anyám pár évvel azelőtt vált el az édesapámtól és össze jött egy másik férfival. Ő és a testvérei is közös vállalkozásba kezdtek anyámmal egy nyári táborban. Iskola után illetve nyáron is gyakran ott maradtam délután, hogy segítsek a tábor körül és a programokban.
A nyár folyamán volt egy hét mikor ottalvós csoport volt és nevelőapám testvére maradt ott velük éjszakára, hogy ha bármi baj történne legyen ott egy felnőtt is. Az ő buzdítására titokban rendeltünk pizzát a többi gyerekkel együtt de úgy hogy a anyukám nem tudott róla. Akkor ezt nagyon nagy dolognak tartottam, hogy egyedül titokban pizzát rendeltünk. Későre járt már és még mindig nem jött meg a pizza de anyukámék már indultak volna haza. Erre nevelőapám testvére legyen ezentúl Sz. megfűzött, hogy maradjak ott éjszakára és akkor kapok a pizzából. Úgy gondoltam, ha haza megyek valami hatalmas dologból maradok ki. Meggyőztem anyukámat hogy hadd maradjak mert olyan jól összebarátkoztunk a többi gyerekkel, hát beleegyezett.
A pizza valóban későn érkezett meg mert valami zűr volt a szállítással. Mikor együtt ettük a pizzát akkor is Sz. nagyon közel ült hozzám és folyton nézett engem. Mikor végeztünk az evéssel, mindenki elment fürdeni és aludni, én is így akartam tenni. Ekkor Sz. mondta hogy nagyon hideg van kint és hogy meg ne fázzak aludjak mellette. De nem igazán kérdésnek szánta. Így fürdés után mivel nem voltam ottalváshoz készülve csak a póló volt rajtam és a bugyim pizsama gyanánt.
Mellém feküdt az ágyba és szép lassan simogatni kezdte hátamat, majd örömmel mondta hogy: "Hohó, rajtad nincs melltartó!" (gyorsan fejlődtek ki a melleim, már 10 évesen melltartó félét hordtam). Mondtam, hogy alváshoz nem vettem föl, erre elkezdte nyomkodni és simogatni a melleimet. Közben pedig egyfolytában kérdezgette, hogy "Ügye nem baj, hogy csinálom? Te is élvezed ügye? Látom, hogy tetszik, úgy mint nekem." Majd lejjebb haladt a szemérem ajkaimhoz. Ott is elkezdte izgatni a csiklómat a másik kezével pedig a saját farkát cirógatta. Én meg csak ott feküdtem, se megszólalni nem mertem se megmozdulni. A lábamat próbáltam összezárni, de erővel szétveszítette azt. Folyton kérdezgettet, de nem érdekelte hogy válaszolok e vagy sem. Így ment ez percekig vagy órákig, már nem tudom pontosan, de akkor hagyta abba mikor elélvezett mellettem. Kicserélte a takarót egy tisztára, leoltotta a lámpát és mondta, hogy aludjunk, de ez maradjon a kettőnk titka. Én még órákig bámultam a semmibe, nem mertem mozdulni, se aludni.
Másnap egész nap kerültem, próbáltam minél távolabb kerülni tőle, de mikor mindenki kávézgatott a büfénél, akkor összefutottunk a mosdóknál. Újra mondogatta nekem, hogy ez maradjon a kettőnk titka és ne beszéljek senkinek se arról mi történt az éjszaka.
Pár évvel később mikor említettem anyámnak, hogy Sz. simogatott "ott lent", mikor 11 éves voltam, az volt rá a reakció, hogy biztos valamit ÉN félreértettem és hogy az nem az volt mint aminek hiszem. Ezek után soha senkinek nem beszéltem erről, hiszen úgy se hinnének nekem.