Megdöbbenve olvasom a sok történetet. És ki tudja, hány van még a lelkek mélyén! Az én sztorim nem is az enyém... Mégis úgy érzem, le kell írnom, mert a zaklatók köztünk élnek, sok esetben igen magas pozíciókat töltenek be. Ha nem tesz semmit a felnőtt társadalom, ha összekacsintunk, félrenézünk, csak mert a haverom / gyerekem / ismerősöm gyereke tette, amit tett, akkor semmi nem fog változni!

Pest környéki községben (ma már kisváros), 80-as években zajlott az egész. Általános iskola 6. osztályában történt, hogy egy tornatanárunkat kirúgták. Nem volt publikus, hogy miért, hiszen édesanyja elismert pedagógus volt ugyanabban az iskolában.

Folyosói pletykákból tudtuk meg, hogy a 7.-es lányokat rendszeresen megleste óra után zuhanyzás közben. Bement az öltözőbe, és volt akit fogdosott is. Ma két gyerek apa, a fiával egy óvodába járt a lányom.

Következő tanévben a mi tanárunkról is ilyenek terjedtek. Engem sosem zaklatott, de rajtam nem is lett volna mit fognia akkoriban. Viszont több évfolyamtársamtól tudom, hogy bepróbálkozott náluk. Soha nem mertünk attól kezdve egyedül maradni az öltözőben.

Ez a második delikvens ma parlamenti képviselő, alpolgármester, köztiszteletben álló személy.

Nekem két lányom van. Szívből remélem, hogy van olyan a kapcsolatunk, ha bármikor is csupán a szele is megcsapná őket valami hasonlónak, szólnának nekem.