14 és voltam vagy 15, amikor az edzőm belökött az öltözőbe és rettenetesen vadul nekinyomott a falnak, erőszakosan csókolt meg, nem is ez a helyes kifejezés rá... falta a számat.. nekiszorított a falnak, fogdosott.. én akkor annyira megijedtem, féltem, riadt voltam, hogy semmit nem tudtam reagálni, megpróbáltam ellökni, de gyengébb voltam természetesen... egyszer csak elengedett, kiment.

Ez több percig tartott. utána ki kellett mennem mintha mi sem történt volna, beállni edzeni, napokig úgy tenni mintha ez az egész meg sem történt volna. egyszer aztán még akkor azon a héten (edzőtábor volt) megismételte.

nem mertem senkinek elmondani, tudtam, hogy mindig a lány a hibás, "biztos kellette magát"... már azóta eltelt 5 év, de még mindig eszembe jut... minden nap. félek a férfiaktól, barátként elvagyok velük, egy társaságkedvelő, jókedvű nő lettem, de amint valaki többet szeretne, szó szerint elkezdek félni, annyira zárkózott vagyok, hogy attól félek sosem lesz családom, pedig legnagyobb vágyam, hogy sok gyerekem és egy drága férjem legyen...