Több órányi olvasás és tépelődés után, megpróbálom leírni az én történetemet. Minden tiszteletem a sorstársaimnak akik képesek voltak írásban megfogalmazni. Sajnos vagy nem sajnos nem sok mindenre emlékszem. Képek, hangok, szagok... simogatás nagyanyám által.

Kaptam gyógyszereket, bár nem emlékszem mire is.Túl sok a homály.Amire emlékszek azok a szemek.Képtelen vagyok bízni, és eléggé érdektelen vagyok.Az állatokkal való bánásmód amit ott tapasztaltam vezethetett oda hogy erősen állatbarát lettem,bár nem tudom.Semmit sem tudok,és már nem is kapok választ.Mindenki meghalt azóta és egy komolyabb stresszhelyzet után kezdtem emlékezni. Csakhogy ez nagyon kevés.

Semmilyen szexuális fóbiám nincsen,hacsak azt nem tekintem annak hogy nem nehéz kapcsolatot teremtenem, és ezzel enyhén fejeztem ki magam.A világ viszont számomra vagy fehér vagy fekete.Sok sok év múlva Édesanyám húgával találkoztam az utcán és azt mondta ne haragudjak,ő nem tudott mit tenni.El is hittem neki.Csúf és gonosz dolgok folytak ott.

Azt hittem sikerül leírni rendesen, de mégsem.