Korulbelul 1 honapja lattam meg eloszor ezt az oldalt. Eppen nyaraltunk es alvas elott olvasgattam a neten amikor "veleltlenul" valaki FB-n posztolta az oldalt. Masnap elmeseltem a ferjemnek, hogy mit talaltam es lehet en is elmeselem a tortenetemet. Azota tepelodtem. Irjak? Ne irjak? Jobb lesz tole? Vagy csak feltepem a regi sebeket? Ma vegre (azota eloszor) raszantam magam. Megirom. Aztan megse... Aztan forumot olvastam, sirtam, aztan torteneteket olvastam, sirtam... Aztan most raszantam magam. Molesztalt az apam.

Az elso emlekem meg 5 eves korom elotti, ez biztos, mert 5 eves voltam amikor a hugom megszuletett es az elott koltoztunk uj hazba, ez az emlekem viszont meg az alberletbol valo. Hatalmas tollparnara fektetett hanyatt es vizsgalta a puncimat. Ennyire emlekszem. Erzeseket nem tudok hozza parositani. Aztan az uj hazban volt egy kulso WC-nk. Apam kisert el pisilni, kakilni... Emlekszem, hogy ott is tortentek dolgok. Mutogatta magat nekem, kerte, hogy fogjam meg a nemiszervet, benyult a bugyimba, simogatott. Olyan is volt, hogy onkielegitett elottem. Aztan ez az egesz folyamatossa valt. Mar nem csak WC-zes kozbeni dolog volt. Barhol, barmikor, amikor kettesben voltunk kepes volt "szeretgetni" engem. Legtobbszor ejjeli munkaja utan tortentek ilyenek. Anya 6-ra jart dolgozni, hugomat o vitte az oviba es igy en egyedul maradtam otthon. Apam hazaert, bemaszott mellem az agyba es simogatott, stb, stb... En altalaban ugy tettem, mintha aludnek, de persze nem aludtam. A legundoritobb eset az volt amikor analisan kozosult velem es belem elvezett el, majd raultetett a bilire, hogy kitisztuljak. Meg leirni is borzaszto erzest kelt ez bennem.

Az utolso eset 14 - 15 eves koromban tortent meg (nem emlekszem pontosan). Szinten alvas kozben jott be a szobamba. Ekkor mar nem allta meg, hogy ne tegyen magaeva... Szerencsere csak nagyon rovid idore sikerult neki bedugnia a nemi szervet, de igy is a szuzessegemet elvette... Szamtalan tortenetet feltudnek idezni, habar sorstarsaimhoz hasonloan en is probaltam oket jo melyre temetni. Sokaig ugy ereztem, hogy sirig orizni fogom a titkomat. Nem ertem a mai napig sem, hogy miert nem szoltam senkinek. Nem ertem. Homalyos emlekem van arrol, hogy a hugommal is probalkozott, de o rogton ahogy adodott alkalom elmondta anyanak. Ekkor vallottam en is szint, de ha jol emlekszem csak egy esetrol. Nagy balhe lett belole otthon, emlekszem, hogy a valas is napirendi tema volt a szuleim kozott. Vegul meg sem valtak el.

Persze a molesztalas mellett mas dolgokban is rengeteg atrocitas ert. Apam sokszor megvert, volt, hogy rosszalkodtam es azert kaptam, de olyan is volt, hogy rajtam vezette le az indulatait. Iszonyu mocskos szaja volt, allandoan karomkodott, sertegetett bennunket, gyalazott minket. Amit nagyon sokszor megkaptam tole, hogy "kar volt megszuletned", "kar beled a levegoert", "egy sarki kurva leszel", "annyit se ersz, mint a kormom alatt a piszok", es meg sorolhatnam...

Igy visszagondolva nem is tudom, hogy lett ember belolem. :) Anya orok harcban allt vele, hogy ne verjen, hogy ne szidjon engem - minket.

Vegul a kapcsolatunk ugy ert veget, hogy egy napon borzasztoan szidta anyat, mert nem talalt valami ruhat amiben dolgozni akart menni (anya nem volt otthon), mar hallgatni sem tudtam a mocskolodasat es elkezdtem nagyon sirni. Kitort belolem a kinkeserves siras, hogy az en egyetlen mentsvaramat, az edesanyamat szidja. Ekkor o ram uvoltott, hogy ne picsogjak, mert mindjart elver es akkor lesz miert sirnom. Erre en, a nagy szajhos ezt mondtam neki: "Tudod apa, az en konnyeim felszaradnak, de neked a lelked Isten elott kell tisztaznod majd!" Ekkor odalepett hozzam, a foldre tepert es fojtogatni kezdett, osszerugdosott, osszevert es elment otthonrol. Ezek utan o nem beszelt velem. En pedig rossznak ereztem magam. Bunosnek, mert tiszteletlen voltam vele. Bocsanatot kertem tole, de ram se nezett. Ugy eltunk egy legterben, hogy evekig nem beszelt velem, nem volt hajlando ramnezni.

Vegul 19 evesen megismerkedtem eletem szerelmevel es utana minden kezdett jora fordulni. Onnantol kezdve csak a fiummal foglalkoztam. 6 ev jaras utan osszekoltoztunk, tavaly osszehazasodtunk es van egy 1 eves kisfiunk. 2011 novebereben elhataroztuk, hogy szeretnenk gyereket. Nem jott ossze. Ugy hozta a sorsom, hogy lehetosegem adodott kiprobalni a homeopatiat. Sok valtozason mentem keresztul, eeeeees eloszor eletemben kimondtam, hogy molesztaltak. Napokig fajt a fejem (ahogy most is). Vegul 1 ev probalkozas utan teherbe estem es tavaly az eskuvonk elott a ferjemnek is eltudtam meselni a titkomat. Nagyon megviselte a dolog, de szerencsere elfogadta a multamat. Most barmikor ha ugy erzem beszelnem kell rola meghallgat. Egy kerese van. A gyereket soha nem akarja az apam kozelebe latni. (En sem!) Ezt nem lesz nehez teljesiteni, mert nem tartjuk a kapcsolatot apammal. Remelem soha nem is gondolja majd ugy, hogy szeretne "kibekulni", mert en nem szeretnek.

Elnezest, hogy hosszura sikerul a tortentem! Koszonom, hogy leirhattam!

U.I.: Vegul a szuleim elvaltak. Ennek mar 8 eve.