Én nem igazán tudom, hogy ez mennyiben számít abúzusnak...Velem egy egészen más helyzet állt fenn, mint a többiekkel...Szóval régen volt egy nagyon jó barátnőm,még óvodás koromban...A családjával rendszeresen összejártunk,mondhatni nagyon jó kapcsolatot ápoltunk.

Szóval úgy négy éves lehettem.Szoktunk ilyen papás mamást játszani és ezt úgy kell érteni,ahogy mondom...Csókolóztunk és levetkőztünk...még most is ha eszembe jut,borzalmasan szégyellem magam...Soha senkinek nem beszéltem róla...

Azóta csak fiú barátaim,párjaim voltak ha ilyenekre gondolok,vagy arra az egy egy dologra,ami néha néha feldereng,még most is szégyellem magam és kicsit undorodom...Mármint magamtól.Nem tudom hova tenni a dolgokat.A párkapcsolataim többsége elfogadható,viszont egyszerűen vannak nem normális dolgaim...Lehet beszélnem kéne valakivel?!
Valaki segítsen!