Érdekes volt számomra a felfedezés, mikor rájöttem, hogy valamilyen módon én is áldozat vagyok. Bár 17 éves koromig blokkolva voltak az emlékeim, még utána is küzdöttem a saját gondolataimmal: akkor én most szexuálisan bántalmazott vagyok? Vagy ez még nem számít annak? A mai napig nem tudom, hogy hol is helyezkedem el ebben az egészben.

Tavaly ősszel olvastam egy hírt, amiben az állt, hogy a szülővárosomban eltűnt egy 10 év körüli kislány. Nyomon követtem az eseményeket, és megtalálták a kislány tetemét egy tóban, majd kiderült, hogy megerőszakolta egy rokona, és megölte őt. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy lehet jobban járt, mert nem kell átélnie az utóhatásait ennek a szörnyűségnek. Majd mivel Google jó barátom, beütöttem a keresőbe a gyerekkori szexuális bántalmazás szavakat és megdöbbentem, hogy azért ilyen az életem amilyen, ami velem történt...

48 éves vagyok, ápolónő, három gyerek édesanyja. De senki sem tudja, hogy ki vagyok. Belefáradtam a titkolózásba. Olyan régen történt, olyan kicsi voltam, hogy nem is emlékszem igazán, hogyan kezdődött. Az apám volt… Amikor nagyobb lettem, azt mondogatta, hogy az isten is erre teremtett, nem mertem ellenkezni. Azóta is próbálom megérteni, hogy mi történt velem.

Láttam egy dokumentumfilmet, a készítők szemmel láthatóan nem jöttek rá, ami számomra világossá vált összerakva az egészet, hogy a kislányt zaklathatta a nevelőapa, néma volt és szökött, az anya ellenséges volt vele, olyan , mint egy rivális... aggasztó volt, hogy egy jó pedagógus, elemző karizmatikus szociális segítő volt a forgatás fő hajtóereje, és ő sem látta, ami számomra nyilvánvaló volt... nem szóltam... nem tudom, mit kellett volna tennem...

Szerintem 5-6 éves lehettem, mikor még közös szobánk volt a bátyámmal. Nem emlékszem, hogy kezdődött az egész, részletekre emlékszem. "Játszottunk" olyat, hogy nekem kellett őt simogatni. Olyat, hogy ő felvilágosított, milyen részei vannak a nemi szerveknek. Aztán olyat, hogy aki elkapja a másikat, bármit tehet vele... természetesen esélyem nem volt megmenekülni.

4 éves voltam. Szüleimmel egy Bács-Kiskun Megyei faluban éltünk 6 éves koromig. Apám szinte soha nem volt itthon, ha mégis szinte állandóan csak veszekedtek. Nyár lehetett, már nem emlékszem pontosan. Anyunak el kellett mennie, be a városba... És itt ezen a napon tette tönkre az egész gyerek koromat és felnőtt korom egy részét a "kedves szomszéd bácsi". Mindenki a mai napig isteníti, hogy milyen kedves, hogy szereti a gyerekeket.

6 éves voltam, amikor a 3 évvel idősebb bátyám molesztálni kezdett. Ő a család kedvenckéje, mióta csak az eszemet tudom. Már igen fiatalon nagy megbecsültségben áll, mondjuk úgy, hogy kitaposott úton jár. A családunkban soha nem volt szó szexualitásról. Anyám azt se mondta el soha, mire való a tampon, betét. Amikor elkezdtem menstruálni, és magam mostam a véres fehérneműmet, üvöltözött velem, miért nem mondtam el neki. És amikor elvesztettem 16 évesen a szüzességem (másodjára...) szintén.

Először is köszönöm, hogy létezik ez az oldal. Mivel ezzel a témával kapcsolatban is, már gyerekként elnyomtam az érzéseimet, így nem nehéz róla beszéljek. Sőt, fontosnak tartom erről is beszélni, mert sajnos többen érintettek ebben a dologban, mint azt el tudnánk képzelni. Már egy blogban leírtam, de mindenhová le szeretném írni, mert fontos, hogy aki akár most van benne, akár már régen tudják, hogy a problémájukkal nincsenek egyedül.

Még rettenetesen nehéz írnom, még sosem beszéltem erről... De lehet, segíthetek a történetemmel másoknak. Nem tudom, hány éves voltam. Talán 4? 5? A szomszéd bácsi egy alkalommal odanyomkodta... amikor vigyázott rám............. De ez csak a kezdet volt. Ebben az időben kezdődhetett az igazi abúzus.... Bár nem emlékszem pontosan, csak emlékfoszlányaim vannak.... Nem akarok emlékezni.... Egyelőre.

Nagypéntek volt, a tavaszi szünet első napja. A gyerekeket korábban elhoztam az iskolából, de még rengeteg munkám volt. A lányom inkább anyámhoz akart menni, aki egy közeli boltban dolgozott, a fiam pedig úgy döntött, az én munkahelyemhez közel eső gyerekkönyvtárba menne inkább, kicsit olvasgatni, számítógépezni. Máskor is történt már így, az ismerős, szinte baráti könyvtáros nénik és az inspiráló, színes közegben jól érezte magát. Megbeszéltük, hogy ott vár meg, egy-két órányi munka után érte megyek.

Hároméves voltam, amikor anyám megismerkedett a leendő férjével, azzal az emberrel, aki tönkretette az életem. Elég hamar összeházasodtak, és odaköltözött hozzánk. Négyéves lehettem, nyár volt, amikor egyszer kettesben voltam otthon vele. Ebéd után bekísért lefeküdni. Játszani kezdtünk, össze-vissza csikizett. Meleg volt, egy szál bugyiban voltam. Aztán azt is levette rólam, és simogatni kezdett…

Hat-hét éves lehettem, a szomszéd néni vigyázott rám, volt egy 16 éves fia. Egyszer bevitt a szobájába, és arra kényszerített, hogy szopjam le. Nem tudom másképp mondani. Még most is elönt a szégyen, de akkor nem fogtam fel, hogy mit kér. Néha arra gondolok, hogy nem is történt meg, hogy csak képzelődöm, de minél jobban próbálom tagadni, annál jobban emlékszem rá. Aztán köhögni kezdtem, a szomszéd néni átkiabált, hogy jól vagyok-e, és én nem szaladtam ki, a fia fejbe is vágott, nehogy eláruljam, úgyhogy nem mondtam semmit. Utána annyira szégyelltem az egészet, hogy nem beszéltem róla senkinek.

9 éves voltam, amikor elkezdődött és 13, amikor véget ért. A mindenki által imádott bátyám éveken át kihasznált, ahányszor csak egyedül voltunk. Folyton fenyegetőzött, hogy hagyjam, hogy fogdosson. Pornót is nézetett velem, hogy „kedvet csináljon hozzá”. Szájon csókolt, simogatta a mellemet, egyszer orális szexre kényszerített. Soha nem éreztem magam olyan piszkosnak. Próbálok együtt élni a gyerekkori emlékekkel. Azóta férjhez mentem, van egy kisfiam, de érzem, hogy egyre nehezebb eltitkolni ezt. De hogyan beszélhetnék róla? Mindenkit megbántanék, és nincs is hozzá elég bátorságom. Örülök, hogy legalább itt elmondhatom.

Az egész hatéves koromban kezdődött. Csak azért tudom ilyen pontosan, mert akkor költöztünk új lakásba. Bárcsak azt is tudnám, mennyi ideig tartott. Hónapokig, évekig? Erre már sosem fogok rájönni. Az unokatestvérem hat évvel volt idősebb nálam, nagyon zűrös kamasz volt. Ő avatott be a felnőttek világába, ő mondta el, hogyan lesznek a kisbabák.