Még rettenetesen nehéz írnom, még sosem beszéltem erről... De lehet, segíthetek a történetemmel másoknak. Nem tudom, hány éves voltam. Talán 4? 5? A szomszéd bácsi egy alkalommal odanyomkodta... amikor vigyázott rám............. De ez csak a kezdet volt. Ebben az időben kezdődhetett az igazi abúzus.... Bár nem emlékszem pontosan, csak emlékfoszlányaim vannak.... Nem akarok emlékezni.... Egyelőre.

A nevelőapám számára egy gyöngyszem voltam. Nagyon vigyázott rám. Túlságosan is vigyázott rám..... :( 8 vagy talán 10 éven keresztül folyt az abúzus.... a mostohabátyám is "rám mozdult" egyszer, ekkor 10 éves lehettem, de csak tippelek... 13 évesen alig vártam, hogy nővé érjek. Tudtam, akkor majd ki tudok szállni a mókuskerékből, a nevelőapa karmai közül...

Évekig féltem minden egyes hónapban, hogy terhes vagyok-e.... Pedig tudtam, hogy nem lehetek.... Akkor már évek óta nem volt abúzus.....

Kis gimis voltam, amikor volt még egy férfi a villamoson, aki rendszeresen engem talált meg.... Újsággal leplezte, hogy taperol.... Szégyelltem magam, hogy megint én.... Mindig Lolitának éreztem magam.... Vonzottam az idősebb férfiakat. A mai napig is.

A pohár víz akkor telt be, amikor egy öltözőfülkében öltözve észleltem, hogy valaki telefonnal képeket csinál rólam titokban. Kiborultam. Nagyon. Tudtam, segítség kell. Azonnal. Megvettem Mara könyvét, megkerestem a megfelelő fórumot, felvettem a kapcsolatot az alapítvánnyal. Májusban megyek terápiára.....

Nem tudom, miért kaptam ennyi minden rosszat a sorstól.... De tudom, ha ezt nem oldom meg, örökké félteni fogom leendő gyermekeimet....