Az én történetem elég régre nyúl vissza és még mindig elevenen él bennem. Szüleimmel és két testvéremmel elköltöztünk a nagyszülőktől egy családi házba. Minden olyan szépen indult, a szüleim a lakásunkkal szemben megismerkedtek a szomszédokkal egy 34 éves családapa (későbbiekben Kázmér) a 30 éves felesége, és két pici fiúk. Annyira jó barátság alakult ki a felnőttek között, hogy a szüleim gyakran mondták hogy közelebb állnak hozzájuk mint a saját testvéreik.

Én is szerettem a párt, a gyerekeiket is, sokat vigyáztam rájuk. Kázmérra néha úgy néztem mintha az apám lett volna, mert apukám közös rendezvényeken kicsit többet ivott és akkor folyton velem kötözködött, Kázmér mindig kiállt mellettem, amiért hálás is voltam. Volt a szomszédasszonyunknak egy öccse, aki időnként ellátogatott, és annyira tetszett nekem ez a fiú, első plátói szerelmem 12 éves voltam, ő meg már 17 udvarolt, de nekem ez így rendben is volt hogy messziről csodáltam, hisz a mi korunkba még egy 12 éves lány nem is vágyott másra. Egy szombaton disznóvágás volt a szomszédba és megkért a szomszédasszony hogy vigyázzak már a fiúkra bent a szobában miközben ők kint dolgoznak a konyhába. Örömmel mentem, hisz ott volt segíteni a fiú is, meg imádtam a két kis gyereket akikre vigyáztam. Itt kezdődött kálváriám. Kázmér levette hogy nekem a sógora tetszik, és elkezdte mondani hogy a srácnak barátnője van, meg egyébként is neki teljesen más típusú lányok tetszenek, amilyen én sosem leszek. Tehát kellően megtépázta az önbizalmam, és közben többször bejött megnézni hogy hogy vannak a gyerekek cimszóval, mígnem egyszer megölelt és az ölelése illetve ahogy hozzám mért és ahová ért abban már semmi baráti nem volt. De nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak, mert azt hittem csak engem zavartak meg az érzékelőim, mert közben kedves és szeretetteljes volt, ezért sem esett le először a tantusz. De innentől megkezdődött kálváriám, minden alkalmat megtalált hogy a szüleimen keresztül átcsaljon, hogy vigyázzak a gyerekekre, holott egyedül volt otthon. Figyelte hogy mikor vagyok egyedül és jött át, olyat megtett, hogy mikor átjöttek kártyázni, akkor kiküldött kávét főzni (jó messze volt a konyha) ő meg azt mondta hogy megy haza valamiért és utánam jött. Soha nem erőszakolt meg, Soha nem akarta hogy én kontakba kerüljek az ő nemiszervével, semmilyen formába, de folyamatosan tapogatott,  mindenhol ahol én nem szerettem volna.

A szüleimnek nem mertem mondani, attól féltem hogy azt fogják gondolni hogy én is benne vagyok, pedig mindig csak a hideglelés kapott el ha tapogatott. De a szüleimnek sem esett le, pedig elvitte az az emlékkönyvemet és olyan idézeteket irt bele,  ami nem felelt meg az anyáék által látott kapcsolatnak.

Aztán anyáék csak úgy döntöttek hogy máshová költözünk, én ettől fellélegeztem, de örömöm nem sokáig tartott, mert rengeteget segített a szüleimnek amit kihasznált hogy ott van mellettem. Ekkor már 15 éves voltam. De aztán természetesen ritkultak a találkozási pontok, és én is egyre határozottabb lettem és már egyre kevésbé mert próbálkozni.  Persze ez az én éltemre rányomta a bélyeget, először nagyon lefogytam de még akkor is próbálkozott, akkor a hizás felé fordultam. A kapcsolataimból szépen kislisszoltam, ha kezdett komolyra válni és a szívemet is bele kellett volna jobban dobni (na ez sem volt sok vagy három) aztán hozzámentem egy emberhez akihez szinte csak baráti  szálak kötöttek, ugy gondoltam ez lesz a legnyugisabb. (persze mindezt csak már mai ésszel látom át, akkor nem ilyen határozott megfontolással cselekedtem). A szüleim talán akkor kezdték el sejteni, hogy amire célozgattam annak van alapja, amikor az esküvőnkön úgy gratulált a férjemnek a házasságkötőben hogy „Vigyázz erre a lányra, mert én ezt nagyon szeretem!” Mire a férjem mondta hogy nem jobban mint én ! Mire Kázmér „Hát ezen vitatkoznék!” És mindezt a kamera előtt.  A szüleim ezt követően minden kapcsolatot megszakítottak velük. Közben terhességem után visszamentem dolgozni munkahelyemre ekkor felvették Őt dolgozni a céghez.  De hál istennek (akkor azt gondoltam hogy azért hagy már békén mert jól meghíztam) közben meg csak azért mert már nem voltam elég fiatal neki. Mert aztán anyukám ekkor már elmesélt olyanokat, hogy a Kázmér apja kikezdett a saját menyével. Illetve Kázmérnak (amikor ők is átköltöztek egy másik faluba) akkor több ilyen esete volt, ami ki is derült. Szóval egy beteg állatról beszélünk, aki közben már meg is halt, ott álltam a temetésén a koporsója mellett, de valahogy akkor sem tudtam megbocsájtani neki, mert bár soha nem erőszakolt meg, de a zaklatásaival teljesen átalakította az egész életemet. Egy gátlásos ember lettem, amit próbáltam leplezni, mert kifelé mindig azt mutattam hogy egy közvetlen segítőkész ember vagyok, lehet sokat nem is gondolnák rólam, hogy egyébként meg egy milyen zárkózott ember vagyok, pláne ha a szexualitásról van szó. Soha nem engedtem még el magam. Közben már rátaláltam egy Bach virágterapeutára, akivel többször oldottuk már a történetet, és már elég sok vonalon érzem a javulást, már azt is megengedtem magamnak hogy lefogyhassak, és hogy nőnek érezzem magam. Nekem már ez nagy eredmény. De itt vagyok benne egy rossz házasságban, ami nem a szerelemre épült, ez meg is látszik a viszonyunkon.

Soha senkinek nem mondtam még el ezt a történtet, most készülődöm rá, mert van egy fiú barátom (csak jó barátom) aki érzi hogy valami van bennem és szeretné ha a bizalmamba fogadnám. De ha ezt megteszem, lemeztelenedem teljesen. Vállalhatom-e ezt?