Csupán 12 voltam, mikor anyám akkori élettársa először megvert és megerőszakolt. Azt hittem egyszeri eset lesz, de hónapokig tartott.

Az erőszak minden vélt és valós formáját alkalmazta. Zsarolt a nagymamámmal. A szart is kiverte belőlem és ha már ily módon kiszórakozta magát, jött a legrosszabb. Rendszeresen kényszerített vaginális, orális és anális szexre.

Akkor nem látott napvilágot az eset csak lelépett, én pedig ottmaradtam a történtekkel. Rettegtem bárkinek a közelébe menni. Féltem a buszon az iskolában. Egy prevenciós előadás után amit az iskolánkban tartottak, odamentem a rendőrnőhöz és segítséget kértem mert már meg akartam magam ölni. Elkezdték kivizsgálni az esetet engem pedig pszichológus várt. Innen született a gyógyszerfüggőségem.

16 éves voltam mikor kezdtem megtalálni magam a világban, de ezt megelőzte a komoly önpusztítás. Az sem segített, hogy az anyám a mai napig azt állítja hogy hazudok.

Ma már házas nő vagyok és két csodás gyerek édesanyja. Soha nem fogom tudni elfelejteni. Haragszom mert elvette a gyerekkorom. A férjem megértő és mindennél jobban szeret. Az akadályok viszont van amiben örökké ott tudnak maradni. Irtózom az érintésektől mindmáig...