A kislányomról és rólam szól. Örökbe fogadtunk egy kislányt aki másfél éves volt, ő lett szemünk fénye. Az addigi családi, baráti kapcsolataink minősége komoly változásokon ment keresztül. Volt aki már nem látott szívesen minket kislányunkkal, volt akivel szorosabbra fűződött. Férjem családja közelebb került, míg édesanyámék távolodtak. Férjem szülei mindig nagy örömmel fogadták a kislányt. A látogatások mindennaposak lettek.

Nagyon közel lakunk egymáshoz, a hétköznapokban segítettük egymást, én bevásároltam nekik, ők vigyáztak a kislányunkra. Apósom és a kislányunk között nagyon erős lett a kötődés. Eleinte semmi rosszra nem gondoltam, férjemben bíztam, meg sem fordult a fejemben, hogy ez rossz irányba is fordulhat.Gyakran volt, hogy ők ketten elmentek sétálni, virágot nézni, szomszédba.Rossz érzésem akkor kezdett lenni, mikor az anyósom beteg lett, s ágyba került hosszú időre.Egyik nap a kislányunk lefeküdt a gyerekszobába a hasára, letolva kisnadrágját, és piros műanyagkést akart a fenekébe dugni.Azt hittem rögtön elájulok, tudtam, baj van.

Férjem nem hisz nekem,mély hallgatás, az anyósom azt mondta "csak nem gondolod, hogy a lányod "sz**ja a spanyolviaszkot". Beszélgetésünk rövid volt, elutasító, megalázó. Az ő családjukkal teljesen megszüntettem a kapcsolatot, nem mentem oda többé a lányunkkal. Szerepjátékban sok-sok durvaságra "fény" derült. SZERINTEM. Mert a kislányunkkal mindig is volt olyan játékunk, hogy : ----"játsszuk, anya, én póni vagyok te meg az anyapóni", s mindig élethűek voltak az általunk eljátszott szerepek. Azóta már eltelt 5 év, ezekben voltak nagyon nehéz időszakok is. Voltam a kislányunkkal pszíhológusnál, segítő alapítványoknál. Szerintük nagy valószínűséggel történhetett abúzus, rendőri feljelentés nem történt. Azóta is ott élünk, együtt. Úgy érzem, hogy rettenetes nehéz súlyú ez a titok, mert nyíltan nem lehet erről beszélni. Emészt, bánt. Engem is.A közvetlen környezet minket tart hibásnak, amiért már nem látogatjuk az időseket. Hogy mondjam el????????????????

Néhány barát tudja, a gyerek tanítója is. A sárba tiporva érzem a sérthetetlen gyermeki bizalmat. Akit óvni, szeretni kellene, ----- hogy tud valaki ilyen dolgot tenni ???????