APUKA történetét olvastam. Nagyon elszomorított. Ugyan ezt a helyzetet élem át én is, mint nagyszülő. Akinél elhelyezik a gyermeket /felháborító már az is, hogy egyik szülőnél elhelyezik!!!!/ úgy él vissza a helyzetével a továbbiakban, ahogyan csak akar. Senkit nem érdekel. Azért helyezik el nála, mert már akkor is minden hazugságot, cselt "bevet" a másik szülő ellen, aki ugyan úgy szereti a gyermekét normális esetben.

Tehát mindenféle módszerrel akadályozza a kapcsolattartást a másik szülővel és nagyszülőkkel egyaránt. Azt akarja elérni, hogy egyáltalán ne legyen kapcsolattartás, holott jól tudja, látja, hogy a gyermek mennyire ragaszkodik a másik családhoz jobban, mint hozzá. A gyermeket egyáltalán nem kíméli. A gyermek hiába panaszkodik, hogy verik, kicsúfolják, kinevetik, nem törődnek vele, alkoholizálnak, már ő is ivott, és sorolhatnám még mi mindennek kiteszi a gondozó szülő. Ennek ellenére minta szülő mind a gyámhivatal, mind a családsegítő, gyermekjóléti, ill. az óvoda, iskola szemében is. Még akkor is, amikor felmerül a szexuális molesztálás gyanúja. Ki sem vizsgálják, a bizonyítékok nem érdeklik, el sem fogadják, sem ők sem rendőrség nem csinál semmit.

Közben a másik családot, szülőt megöli a kétségbeesés, hogy mi történik a gyermekkel és tehetetlenül kell végignézniük. A gyermek elmondja, hogy csókolózni szokott, meztelenül alszik a szülőjével és bizonyos helyeken is csókolgatni szokta szülőjét. Ilyen tartalmú rémálmai vannak, ennek tanúi is voltunk. Kiverte a fogait, szájon veri, bottal veri, bezárja sötétbe, egyedül hagyja otthon és még sorolhatnám, de felesleges, úgy manipulálja a gyermekét, ahogy csak akarja. Ez vonatkozik az egészségi állapotára is. Több alkalommal tanúi voltunk, hogy a gyermek 13-16 órákat aludt egyfolytában. Előtte nyugtatót íratott magának. Ez mind nem érdekli a gyermekvédelmi szerveket. Egyáltalán.

Úgy, ahogyan az APUKA írja, még őt marasztalják, el, hogy miért is jelentget, hiszen ott nincs semmi probléma, a szülő mindent megtesz neki, amit kér tőle. Ha telefonon behívja megjelenik, stb. Eszméletlen dolgok történnek meg, ami megoldhatatlan helyzeteket teremt, a gyermek pedig tönkremegy, kikészül. Ráadásul oly mértékben a másik szülő és család ellen tudja nevelni, mert alig van kapcsolata a másik családdal, hogy már bennük sem bízik és segítséget sem kér, tud kérni, mert hiába kért nem tudtunk segíteni neki, sőt a bejelentés okán még a kapcsolattartástól is megfosztanak, min. felfüggesztik, ha valamiért is szólni mer az ember. A gyermeket pedig úgy megfélemlíti, hogy sokszor meg sem mer szólalni órákig. A lényeg, hogy a látszat meg legyen, aztán, hogy otthon a négy fal között mi történik, senki nem tudja, nem gondolja, és egyszerűen bizonyíthatatlan. Ezért megtiltanám, hogy így elszigeteljenek egy kisgyereket a másik családtól, szülőtől. Szinte 100%, hogy őt szexuális abúzus éri, a testi - lelki terrorról nem beszélve. Ezekre itt nem említett bizonyítékok is vannak.

Tönkremegy a gyermek és egy egész család ebben és a hasonló helyzetekben. Biztos, hogy van rá megoldás, csak senki nem akarja. Nem tudom miért. A gyermekvédelmi szerveknek egyáltalán nincs semmi értelmük. Bár csak ne is lennének, mert semmit nem tesznek, a gyermek érdekében biztos, hogy nem. Ez nem csak az én véleményem.