Nem volt különösebb előzménye. Az ágyán feküdtünk, iszogattunk. Az egyik pillanatban még a srácról beszélt aki tetszett neki, a másikban már a bugyimban matatott. Ellöktem, nevetett, és azt mondta: Bocs, a pia az oka. Elhittem. 

Következő héten megint átmentem. Ott aludtam. Arra ébredtem álmomból hogy csókolgatja a nyakamat és a csiklómat izgatja. Felugrottam, kérdőre vontam, úgy tett mintha mi sem történt volna, és a homlokomra nyomott egy puszit. Aznap a kanapén aludtam. 

Minden ott alvás során megismétlődött minden. Egy idő után nagyon erőszakos volt, lefogott, lebilincselte a karomat és a lábaimat, olyan dolgokat tett amik nekem nem estek jól, és sokszor addig csinálta amíg el nem sírtam magam. Az arcomra ült, nem hagyott, de nem mertem lépni, nem volt senkim, fiatal voltam, alig 15. Éreztem hogy ez nem oké, de fenyegetőzött, én meg féltem. 

Aztán egyszer csak szintet lépett. Mindenféle játékszert alkalmazott, lekötözött, az ágyra dobott. Fájt, sírtam, nem tudtam mihez kezdjek. Nem hittem el, hogy ez erőszak, hiszen mindketten lányok vagyunk. Azzal nyugtatott, hogy ez teljesen oké, tapasztalnunk kell. 

Megszakítottam vele a kapcsolatot, de sosem felejtem el ezeket a szörnyű éjszakákat, és még mindig érzem a szégyen szagát, ha ezekre az esetekre gondolok.