Új áldozat és pszichológus kapcsolat

Tegnap este pl egy krimit olvastam, amiben nehéz sorsú gyerekek is szerepelnek, és közben jött. Hirtelen elkezdtem látni képeket a gyerekkoromból, összevissza, nem pont bántalmazást, csak kimerevített képeket, az ágyamat, egy szánkózást, ruhámat, és elkezdtem sírni. Előző nap meg ültem a kádban, nem gondoltam semmire, tulajdonképpen jól voltam, és akkor megint ez történt, olyan rossz volt, hogy nyüszítettem. De néha utcán is van, ha pl kisgyereket látok. Vagy a pszichológusnál, ha beszélünk valamiről, olyan, mintha átváltozna körülöttem a szoba, a hely, ahol vagyok, két dolgot látok magam körül egyszerre, azt, ahol épp vagyok és közben peregnek a képek, és közben kívülről látom magam. Néha meg tudom állítani, próbálom elterelni a figyelmemet, arra gondolok, milyen év van, mit fogok csinálni, de nem mindig sikerül. Közben erősen szorongok. De olyan is van, hogy nincsenek képek, csak jön valami borzasztó rossz érzés, ami beszippant. Nekem sokszor kiborító.

Félelmetes.

Kedves sorstársak!
Bocs, hogy elhanyagoltalak benneteket, és szó nélkül eltűntem. Ha érdekel valakit most az van, hogy már egy hónapja nem voltam terápián, túl elfoglalt a mostani pszichológusom, már a leveleimre sem válaszol. Talán 16-án találkozunk egy utolsót, hogy elköszönjünk egymástól, ha egyáltalán elmegyek. Az újjal még nem beszéltem, csak lecsekkoltam facebookon Próbáltam olvasgatni az oldalt, de folyton csak bőgtem. Ezért nem foglalkoztam semmivel.
Látom, hogy nélkülem is mennek itt a dolgok amúgy is.

ui. Az is bántott, hogy itt nem velem foglalkozik mindenki, kicsit elhanyagoltnak érzem magam, és sz.rok mindenre Bocsi

Ági40 írta: Kedves sorstársak!
Bocs, hogy elhanyagoltalak benneteket, és szó nélkül eltűntem. Ha érdekel valakit most az van, hogy már egy hónapja nem voltam terápián, túl elfoglalt a mostani pszichológusom, már a leveleimre sem válaszol. Talán 16-án találkozunk egy utolsót, hogy elköszönjünk egymástól, ha egyáltalán elmegyek. Az újjal még nem beszéltem, csak lecsekkoltam facebookon Próbáltam olvasgatni az oldalt, de folyton csak bőgtem. Ezért nem foglalkoztam semmivel.
Látom, hogy nélkülem is mennek itt a dolgok amúgy is.

ui. Az is bántott, hogy itt nem velem foglalkozik mindenki, kicsit elhanyagoltnak érzem magam, és sz.rok mindenre Bocsi

Ági, kicsit igazságtalan vagy velünk, de értem a fájdalmad. És ha már ez az igazság órája: szerintem nem volt rendben, mikor úgy ránk ijesztettél. Szerintem ilyet nem szabad csinálni, főleg úgy, hogy tudtad, tehetetlenek vagyunk. Aztán nem adsz hírt magadról isten tudja meddig, majd a szemünkre veted, hogy nem foglalkozunk veled.... Amikor kiírtad azt az ijesztő üzenetet, több bejelentés is érkezett, hogy gyorsan-gyorsan csináljunk valamit, mert bajban vagy. Szóval enyhe túlzás, hogy senki nem foglalkozna veled.

De nyilván nagyon nehéz periódus ez most, és innen a keserűség. Honnan van az új pszichológus? Mit tudsz róla? Remélem, ez már jobban fog elsülni. Talán ezzel a másodikkal még nem mélyült úgy el a kapcsolatotok, nem?

Ági40 írta: Kedves sorstársak!
Bocs, hogy elhanyagoltalak benneteket, és szó nélkül eltűntem. Ha érdekel valakit most az van, hogy már egy hónapja nem voltam terápián, túl elfoglalt a mostani pszichológusom, már a leveleimre sem válaszol. Talán 16-án találkozunk egy utolsót, hogy elköszönjünk egymástól, ha egyáltalán elmegyek. Az újjal még nem beszéltem, csak lecsekkoltam facebookon Próbáltam olvasgatni az oldalt, de folyton csak bőgtem. Ezért nem foglalkoztam semmivel.
Látom, hogy nélkülem is mennek itt a dolgok amúgy is.

ui. Az is bántott, hogy itt nem velem foglalkozik mindenki, kicsit elhanyagoltnak érzem magam, és sz.rok mindenre Bocsi

Ági, érdekel, hogy mi van veled, nagyon. Kerestünk, emlegettünk és hiányoltunk többször, állandóan nézegettem a profilképedet, hogy mikor voltál itt, hogy élsz-e még, nagyon-nagyon megijedtem. És örülök szívből, hogy megvagy. És teljesen megértem, hogy szarsz mindenre, és folyton bőgtél, ami veled történt, innen nézve eléggé cserbenhagyásnak látszik, és nagyon sajnálom.

Ha van erőd, próbálj meg elmenni 16-án, nem is csak az elköszönés miatt, hanem hogy elmondd neki, hogy érzed magad azok után, ami történt köztetek, mi fáj, miért fáj, mennyire fáj, hogy TUDJA. Le is írhatod neki, elküldheted, elviheted. Én ezt 15 évvel ezelőtt elmulasztottam egy pszichiáternél, és máig bánom, hogy csak én szenvedtem miatta, ő meg pszichiáterkedik tovább.

Nagyon meghatott, hogy mégis törődtetek velem. Tudom, hogy túlzás azt gondolni, hogy senkit nem érdekel mi van velem. Amúgy is én tűntem el, nem akartam rosszat senkinek, de tényleg nagyon kétségbe voltam esve. Ezt a másik, illetve harmadik pszichológust a régi ajánlotta, de mástól is hallottam, hogy jó szakember. Fizetnem sem kéne. Tudom, hogy fura, meg most már nem így látom, de tényleg azt gondoltam, hogy mindenki más fontosabb nálam, és tök mindegy, hogy élek vagy halok. Vannak ilyen időszakaim. Pedig engem sem érdekelt semmi, csak a saját fájdalmam.
Na most is rám jött a sírás....
Már hívtam az új nőt, de egyszer nem vette fel, egyszer meg ki volt kapcsolva, most megint gyűjthetem a bátorságot. Remélem holnap tudunk beszélni, és lenyugszom kicsit.
Szóval tudom, hogy szemét voltam, de azt sem tudtam mit csináljak kínomban, úgyhogy ezer bocs!

Ági40 írta: Nagyon meghatott, hogy mégis törődtetek velem. Tudom, hogy túlzás azt gondolni, hogy senkit nem érdekel mi van velem. Amúgy is én tűntem el, nem akartam rosszat senkinek, de tényleg nagyon kétségbe voltam esve. Ezt a másik, illetve harmadik pszichológust a régi ajánlotta, de mástól is hallottam, hogy jó szakember. Fizetnem sem kéne. Tudom, hogy fura, meg most már nem így látom, de tényleg azt gondoltam, hogy mindenki más fontosabb nálam, és tök mindegy, hogy élek vagy halok. Vannak ilyen időszakaim. Pedig engem sem érdekelt semmi, csak a saját fájdalmam.
Na most is rám jött a sírás....
Már hívtam az új nőt, de egyszer nem vette fel, egyszer meg ki volt kapcsolva, most megint gyűjthetem a bátorságot. Remélem holnap tudunk beszélni, és lenyugszom kicsit.
Szóval tudom, hogy szemét voltam, de azt sem tudtam mit csináljak kínomban, úgyhogy ezer bocs!

Semmi baj.

Én mindig mindenben kibírásra megyek, ezer éve próbáknak teszem ki maga, hogy kibírom-e. A hideget, a forróságot, a nem alvást, a nem evést, a nem pisilést, a nem ivást, a kiabálás, a bántást - egyik kibírástól a másikig élek. Mindig mindent kibírok, és mindig izgulok, mi lesz, ha a következőt nem. Elmondtam a pszichológusnak, milyen próbákat csinálok.
És azt mondta, mától legyen az, hogy minden napra jut egy jó is, direkt. Mert megérdemlem, és jár nekem. Ettől meghatódtam. És szorongok is, hogy most mi lesz.

Igen Május, valóban nagyon jókat lehet szorongani attól is, hogy jó dolgok várnak rád.

Freud
Hogy mondjam el mi bántja lelkemet
Az elmondhatatlant hogyan fedjem fel neked?
Hisz évek óta küzdök ellene
Részemmé vált a titok szelleme

Ne hagyj el! Könyörgök, ne hagyj magamra!
Rajtad kívül senki sem hallja meg szavamat
Nélküled végleg elbukok
Egyedül csak kárhozatra juthatok

Ha te nem lennél már én sem lennék
Évekkel ezelőtt lemészárolt volna egy emlék
Segíts! Kérlek, még ne engedd el a kezem
Magányomban elnyelne a sötét verem

Évekkel ezelőtt megmentetted az életem
Én ezt hálával, soha sem feledem
Elmentél, élted tovább az életed
De én sosem feledtem el, hogy létezel

Nem tudod ki voltál te nekem
Bizalmasom, barátom, társam az életem
Folyamatosan rajtad kattogott az agyam
Hogy vagy? Mit csinálhatsz most? Hallod-e még szavam?

Ha tudnád mennyi évet vártam rád
Elakadtam egyedül nem ment már tovább
Összetört a lelkem amióta nem vigyáztál rám
Ha velem vagy úgy érzem, már semmi se fáj

Évek óta várom a büntetést vagy a kegyelmet
Ezt csak Te adhatod meg, erre neked kell felelned
Mondd csak egy szóval, hogy nem vagyok bűnös
Vagy mondd ki, hogy hibáztál jogosan bűnhődsz

Hogy mondjam el mi bántja lelkemet
Az elmondhatatlant hogyan fedjem fel neked?
Ne hagyj el! Könyörgök, ne hagyj magamra!
Rajtad kívül senki sem hallja meg szavamat

Nagyon szep. Es nem, nem vagy bunos.

Nem akarom befagyasztani az összes topikot, egyszerűen csak közlésrohamaim vannak. De szerencsére Mara írt a másikba a rendezvénnyel kapcsolatban ami nagyon jó, hogy lesz és gratulálok, hogy ilyen klasszak vagytok, hogy megszervezitek. Szóval azt a topikot nem fogom tönkre tenni.
Viszont ide írok, mert a terapiámmal kapcsolatos.
A múltkor beszéltem először a terapomnak arról, h már első alkalomtól fogva vissza-visszatérően betör egy-egy vele kapcsolatos szexuális kép leginkább az hogy szoknyája közé hajolva orálisan kielégítem őt. Ilyenkor persze igyekszem máshova figyelni meg csak a hangját hallgatni, hogy eltűnjenek végre ezek a képek. Az orális kielégítést nem mondtam csak h mocskos képek jönnek fel kedves embereknél, és h nála is pl ennek az órának az elején. Direkt nőt választottam, mert tudtam h ez lesz ha férfihez megyek.
Sokszor csak ezek törnek fel válaszok helyett egy-egy kérdésre, persze még csak most mertem felhozni. Ilyenkor gondolom mocskosnak lát, és lehet h a jó viszony is megváltozik. Persze egy kedves nő, nem tenne ilyet, csak h lehet h tudatalatt perverz betegnek titulál majd és félni fog tőlem meg leír örökre. Aztán abba is belegondoltam h lehet h jogosan titulál perverzbetegállatnak.

Emma gyönyörű a versed!

Néha úgy érzem nem is közlés hanem hányásrohamaim vannak. Valahova ki akarom hányni ezt a sok mindent ami bennem van érzések meg minden szintjén. A temetőt ami bennem van a mélyen eltemetett emlékeket és érzéseket, melyeket sajnos mind a mai napig temetek tovább automatikusan, minden különösebb meggondolás vagy akár ráfigyelés nélkül. Érzéseimet és a napi történéseket élve ásom el újra és újra együttérzés nélkül tizenévek óta.
Nem akarok a hányásokért bocsánatot kérni, annyi ember észre se veszi h rám vagy másra hány, ők a bocsánatkéréstől fényéveknyi távolságokra vannak. Gyűlölöm ahogy a tudatlanokat felmentik. Hogy nekik szabad hányni bűntetlenül én meg érzéketlen szemétláda vagyok ha ilyenre akár csak gondolni is merek. Nem akarok mindig én lenni a hibás a kretén a gonosz az önző. Legyen elég mindenkinek az, h én legalább tudom h hányok, tudom h tönkre vágok beszélgetéseket meg befagyasztom a topikokat de egyszerűen hánynom kell, ítéljetek el, tartsatok kreténnek, hülyének, bunkónak meg seggfejnek.

Ági40 írta: Már hívtam az új nőt, de egyszer nem vette fel, egyszer meg ki volt kapcsolva, most megint gyűjthetem a bátorságot. Remélem holnap tudunk beszélni, és lenyugszom kicsit.

Na, Ági, elérted őt?