Új áldozat és pszichológus kapcsolat

Alicia, én is nagyon örülök Neked, azt gondoltam már soha nem találkozunk....
Amiket írtál Csernusról, amikor mentem hozzá, akkor még ezeket nem tudtam. Egyezik a véleményünk abban is, hogy aki nem hozzáértő az abúzus témához annak tovább kellene irányítania a pácienst. Ezt el is mondtam annak, akihez utána jártam. Mondtam neki, úgy gondolom, hogy bármi miatt fordul szakemberhez valaki, ha ilyen kiderül, szerintem fontos tájékoztatni a pácienst arról, hogy ez kezelendő. Ezt tudnia kellene minden szakembernek!
Ági, biztatlak, hogy a férjeddel beszélgess erről. Nekem is számtalan félelmem volt, de a mai fejemmel azt mondom, hogy bár korábban beszéltem volna ezekről! Másik topikban majd még írok erről. Kedves vagy, hogy gyógyulást kívántál , de köszönöm jól vagyok. Én már nem járok terápiára, tavaly nyáron fejeztem be, mert jól voltam. Azóta minden nap hálásan gondolok rá, hogy végigjártam az utat, mert a mostani már egy merőben más életminőség. A pszichiáterem búcsúzóul elmondta, hogy bármikor lehet nehéz élethelyzetem és az is megeshet, hogy kibillenek az egyensúlyomból. Ha ez megtörténne, akkor nyugodtan menjek vissza és az nem jelenti azt, hogy visszaestem. Azóta nem éreztem szükségét, hogy felkerestem, ha eszembe jut valamiről, akkor szeretettel gondolok rá. Azt is mondta, hogy a segítségkérés nem a gyengeség, hanem az erő jele.

Biztos unjátok, én is, de nem bírok másra gondolni, és nem tudom kinek mondani
Holnapra van időpontom a pszichológushoz, és szétvergődöm magam, mit csináljak. Még mindig iszonyúan haragszom, hullámokban jön rám a gyűlölködés meg a félelem, aztán meg iszonyúan szégyenlem magam, nem tudom, mi lesz most, érdemes-e erről beszélni, tudok-e erről beszélni, meg fog-e hallgatni, elege van belőlem, elküld, ráborítom az asztalt, meg ha mondjuk beszélünk, attól még a nyoma rajtam marad ennek, ami történt köztünk, és nem tudom, képes leszek-e folytatni vele, vagy már mindig ezt a haragot meg csalódást fogom érezni, és tényleg sunnyog egy régi dologról. Időnként azt gondolom, el kellene felejtenem ezt az egészet, mármint azt, hogy valaha ismertem őt. Á, tele a hócipőm!!!!!!!!

Persze hogy menj el!!!

karácsony írta: Persze hogy menj el!!!

Elmentem. Szerinte nem jól látom a dolgokat, ő nem baszogatott, de attól még érezhetem így. És elküldött pszichiáterhez, mert szerinte nagyon szorongok, és nagyon hosszú ideje.

Majus menj el oda is! En tuti mennek ha epp ezt tanacsolnak. Hogy erzed most magad? Ez az iszonyat szorongast en sporttal probalom oldani. Most eppen jobban vagyok azert vagyok ilyen bolcs

Jelen, annyit sportolok, hogy lassan indulhatnék az olimpián!
És mitől vagy jobban? Vagy mi az, hogy jobban?

Május, akkor sikerült elmondanod, ami miatt kiakadtál? Tisztáztátok?
Hát próbáld meg a pszichiátert, bár vizet prédikálok, mert talán én vagyok itt az egyetlen, aki kidumálta magát ez alól.
Amúgy én hetek óta nyugtató teákon élek. Érzem hogy fogy az erőm és most nincs annyi energiám..minimális dolgokon felb.om magam. Hiába látom a megoldást jön a rossz érzés én meg nem érzem, hogy ehhez most van még energiám. A vizsgaidőszakomat végig valamilyen nyugtató hatású teával csináltam meg. Egész álló nap ittam.
Most meg munkahelyi gondjaim vannak, amik érzelmileg is rosszul érintenek és nem tudok mit csinálni.
Viszont eljutottam abba a stádiumba h ha a tea sem fog használni elmegyek a pszichiáterhez is.

Karácsony, nehéz a vizsgaidőszak, de még annál is nehezebb, mikor vége van. Nyilván te is tapasztalod... Nincs fókusza a szorongásnak, hát keres. Vigyázz magadra!

Kedves Karácsony és Május! Ha van rá lehetőségetek, akkor csak biztatni tudlak Benneteket a pszichiáter felkeresésében. Most így utólag úgy vagyok vele, hogy bár hamarabb felismertem volna, hogy segítségre volt szükségem. Ismeritek a mondást: "Aki időt nyer életet nyer." Mind a három pszichiáter volt, akiknél jártam, pedig nem szedtem gyógyszert, inkább gyógyfüvekkel kúráltam magam (bár alkalmaztam párhuzamosan más módszereket is). Szerintem, ha egy helyben topogás van, akkor nem érdemes leragadni, vagy legalábbis utána kell nézni más módszer után is. Az iskolában is osztályt váltunk, ha már megtanultuk az ottani tananyagot, mert ha ottmaradunk akkor nem fejlődünk tovább. Attól még a tanító néni lehet jó tanár, meg is látogathatjuk és gondolhatunk rá szeretettel.

karácsony írta: Május, akkor sikerült elmondanod, ami miatt kiakadtál? Tisztáztátok?
Hát próbáld meg a pszichiátert, bár vizet prédikálok, mert talán én vagyok itt az egyetlen, aki kidumálta magát ez alól.
Amúgy én hetek óta nyugtató teákon élek. Érzem hogy fogy az erőm és most nincs annyi energiám..minimális dolgokon felb.om magam. Hiába látom a megoldást jön a rossz érzés én meg nem érzem, hogy ehhez most van még energiám. A vizsgaidőszakomat végig valamilyen nyugtató hatású teával csináltam meg. Egész álló nap ittam.
Most meg munkahelyi gondjaim vannak, amik érzelmileg is rosszul érintenek és nem tudok mit csinálni.
Viszont eljutottam abba a stádiumba h ha a tea sem fog használni elmegyek a pszichiáterhez is.

Hát csak részben beszéltük meg, mert szerinte az egyik téma nem alku tárgya, mert nem engem és nem őt érinti. Meg végig sírtam.
Meglepett, hogy megfordult a fejedben a pszichiáter, mert tudom, hogy gyógyszerfóbiád van.
Nekem sok aggályom van a pszichiáterrel:
1. szerintem nem szorulok rá
2. valahol szégyennek, megbélyegzésnek érzem.
3. félek, a gyógyszerszedésnek sosincs vége. Próbáltam, majdnem rámentem.
4. elbizonytalanodtam, hogy 2,5 év terápia után hogy jutottam ide. Hogy nem jobban vagyok, hanem ...

Te most mitől borultál meg, tudod?

Anoni Mara írta: Karácsony, nehéz a vizsgaidőszak, de még annál is nehezebb, mikor vége van. Nyilván te is tapasztalod... Nincs fókusza a szorongásnak, hát keres. Vigyázz magadra!

Köszi Mara. Igen éreztem az utsó vizsgáig ezt, de utána pár napig nagyon boldog voltam, mert minden vizsgán remekeltem és kellett ez a siker. Aztán vhogy visszazuhantam...

Május írta:

karácsony írta: Május, akkor sikerült elmondanod, ami miatt kiakadtál? Tisztáztátok?
Hát próbáld meg a pszichiátert, bár vizet prédikálok, mert talán én vagyok itt az egyetlen, aki kidumálta magát ez alól.
Amúgy én hetek óta nyugtató teákon élek. Érzem hogy fogy az erőm és most nincs annyi energiám..minimális dolgokon felb.om magam. Hiába látom a megoldást jön a rossz érzés én meg nem érzem, hogy ehhez most van még energiám. A vizsgaidőszakomat végig valamilyen nyugtató hatású teával csináltam meg. Egész álló nap ittam.
Most meg munkahelyi gondjaim vannak, amik érzelmileg is rosszul érintenek és nem tudok mit csinálni.
Viszont eljutottam abba a stádiumba h ha a tea sem fog használni elmegyek a pszichiáterhez is.

Hát csak részben beszéltük meg, mert szerinte az egyik téma nem alku tárgya, mert nem engem és nem őt érinti. Meg végig sírtam.
Meglepett, hogy megfordult a fejedben a pszichiáter, mert tudom, hogy gyógyszerfóbiád van.
Nekem sok aggályom van a pszichiáterrel:
1. szerintem nem szorulok rá
2. valahol szégyennek, megbélyegzésnek érzem.
3. félek, a gyógyszerszedésnek sosincs vége. Próbáltam, majdnem rámentem.
4. elbizonytalanodtam, hogy 2,5 év terápia után hogy jutottam ide. Hogy nem jobban vagyok, hanem ...

Te most mitől borultál meg, tudod?

Hát túl sok volt a stressz. Kicsit tulvállaltam magam. És amikor jön az a nagyon erős roham, akkor nagyon fáradtnak és erőtlennek érzem már magam. Az ünnepek nehéz időszak, volt vmi, ami nagyon rosszul esett. Aztán jottek a vizsgák, most meg az, hogy nem jutottam egyről a kettőrr a hosszú évek alatt, pedig már annyit dolgoztam szívvel lélekkel és óraszámban is, hogy nyugdíjba mehetnék. És nem jöttek össze a dolgok...sehol.Az eddigi életem egy kuka.

Teljesen megértem a pszichiátertől való félelmet. Én már attól kiakadtam, hogy az új szakemberemnek a pszichiátriai osztályon van a rendelője. Aztán láttam az ajtóra kiírva, hogy pszichológiai tanácsadás, meg eszembe jutott a 2. régi szakemberem szava, hogy nem kell megijedni, ha a pszichiátriai osztályra kell menni. De igazság szerint felmentem a lépcsőn, és mikor megláttam, hogy hová kerültem, gyorsan leszaladtam a lépcsőn, vissza a földszintre. Ott toporogtam vagy negyed órát, már majdnem haza mentem, mert nem értettem, hogy mit mit keresek itt. Aztán rácsörgettem az új pszichológusra, rákérdeztem, hogy hová is kell menni pontosan. Aztán csalódottan vettem tudomásul, hogy jó helyen járok!

Ági én pszichológusnál is ezt éreztem. Első alkalommal, mikor szétcsúszva megérkeztem hozzá leültem amíg vártam és azt kérdeztem, hogy süllyedtem idáig. Meg hogy én inkább hazamegyek..de persze nem voltam abban az állapotban.

karácsony írta: azt kérdeztem, hogy süllyedtem idáig. Meg hogy én inkább hazamegyek..

Ó, én minden alkalommal ezt éreztem. Aztán mégiscsak felmentem a lépcsőn mindig, a jó ég tudja, miért