Új áldozat és pszichológus kapcsolat

Karácsony, a Kötetlenben írtál a pszichológusodról. Ti végül tisztáztátok a múltkorit? Ha jól emlékszem, azt írtad, hogy még időpontot is alig adott. Most hogy álltok?
És Jelen, te sem heti rendszerességgel mész? Neked is költözött a pszichológusod, mint Áginak? Az is érdekelne, mi van Áginak az új pszichológussal.
Nem tudom, miért, de nagyon érdekel, kinek milyen a kapcsolata a pszichológussal, és nem értem, miért, de valahogy egyre jobban úgy látom, ez a nyitja az egésznek, hogy a kapcsolat milyen. Mintha az lenne a megoldás egy csomó mindenre. Nem is az, hogy mit mond, hanem hogy ő milyen. Hogy mit bír el belőlem. Ha ő elbírja, amit mondok, akkor én is. Persze lehet, hülyeség ez.

Igen. Kaptam időpontot, de nem alig akart adni, hanem azt mondta, nem lesz bent. De aztán mégis be kellett mennie így mehettem és akkor nem egészen, de tisztáztuk.
Igen ez a vele való konfliktus előhozta azokat a régi csalódásokat, mint h maximálisan megszeretek valakit, hiszek és bízom benne és aztán pofára esek. Nagyon kifordultam tőle. Féltem, hogy amit nyújtott felém, amit éreztem belőle, az a tiszta szeretet, amit kaptam tőle hamis volt és már nem láttam tisztán, hogy akkor most mi van. Miért mondja azt, hogy nem tudja mi segíthetne. Aztán utána szétkombináltam magam és azóta sem szeretnék soha többet senkihez sem kötődni. Nem tudom kezelni ezeket a dolgokat. És szerencse volt, hogy felhívott, mert nagyon rosszul voltam pont aznap hajnalig és sötét gondolataim voltak és nem akartam volna elmenni az időpontra. Ilyet még sosem csináltam. Meg vívódtam is rendesen. Azért nem akartam volna menni, hogy megadja a bodyworkos elérhetőséget. Tuti kikészültem volna! Úgy váltunk el a kikészülésem napján, hogy én gondolkozzak el ezen, és azt is mondta h a beszélgetős terápiának eljön a vége, mert nem alkalmas mindenre és nem akarja húzni az időmet. Szerintem félreértett engem vagy nem tudom. De ezt akkor nem kellett volna mondania. Macska leszek. Ennyi.

Karácsony, én is macska vagyok!

Kiscsillag írta: Karácsony, én is macska vagyok!

Én meg kettő!

Karácsony, tudtam, hogy tisztázni fogjátok. Szerintem folytatni kell a konfliktusotok mentén, miért is volt az, mit értelmeztetek másképp, ez sokat vihet előre.

Május, nagyon izgalmas szerintem is a pszichológus-páciens viszont. És nagyon sokat elmond a páciensről. Az is izgalmas lehet, ha valaki több hosszú terápiát csinál különböző pszichológusnál, vajon hasonló kapcsolatot alakít-e ki az ember különböző szakemberekkel? Én úgy képzelem, akárkihez is mennék, rögtön "beleszeretnék" az illetőbe. Biztos nagyon árulkodik ez a kapcsolódás rólunk, nem?

Macskafarm

………………………………
…………………………………
………………………………..
…………………………………

Ha a gyerekkori pszichológust is beleszámítom, ez a negyedik terápia az életemben, de az első, amiről én döntöttem. A gyerekkori cuki volt, szerettem vele játszani, de a két felnőttkori rémálom, nagy sérüléseket okoztak. Hát, ez a mostani, ezt ismeritek, hullámzó, most felfelé megyünk talán. Őszintén belegondolva, én az ő helyében már feladtam volna, elküldtem volna magamat. Talán nem ő volt ellenséges velem, hanem én vele, de ezt csak titokban mondom nektek. Még mindig nem merek teljes szívvel kötődni hozzá, mindig várom, mikor ejt pofára, szövetkezik ellenem, mikor fordul ellenem, mikor botránkozik meg rajtam, mikor tesz olyat, amit nem akarok. Mint a szüleim, náluk sosem lehetett tudni, mire számíthatok tőlük. Csak a pszichológus megbocsátóbb náluk, vele megtapasztaltam olyat, hogy még a nagy viharok is elmúlnak, a végzetesnek tűnő konfliktusok is tisztázhatóak. De persze belül az örök kétely: meddig????

Hát meg tudlak érteni Május
Szerintem addig, amíg belülről azt nem érzed, hogy tudsz járni az életedben egyedül is. Ez szerintem soha nem fog bekövetkezni úgy igazán. Mindig is vágyni fogsz arra, hogy valaki segítsen, hogy veled vagy melletted legyen.
Akinek van párkapcsolata az is ugyanígy van ezzel. Aki sérült az nem biztos, hogy ezen a téren gyógyítható.

………………………………
…………………………………
………………………………..
…………………………………
………………………………………..
……………………………………………..
…………………………………………….
…………………………………………….
……………………………………………..
………………………
………………………………

Azt megkérdezted tőle egyenesen, hogy ez az egész azt jelenti, hogy vége? Mert egyszer nyilván végetér minden terápia, erről lehet is beszélni, de ezek szerint az nem tiszta, hogy ő miről beszél. Vagy félreértem?

Nem. Volt az a nagyon rossz nap, amikor nagyon rossz passzban voltam. Úgy értelmezte az én viselkedésem, hogy megtört felé a bizalmam. Ezt tisztáztuk azóta, hogy én csak ezek után éreztrm ezt. ………………………………
…………………………………
………………………………..
…………………………………
………………………………………..
……………………………………………..
…………………………………………….
…………………………………………….

Karácsony, Pipaccsal értek egyet, hogy jó lenne rákérdezned. Te ismered őt, te tudod, mennyire őszinte veled, mennyire adhatsz a szavára. A bizonytalanság meg a kételkedés a leggyötrőbb, magamról tudom, és szerintem jobb tisztán látni, még ha esetleg fáj is, amit látsz, de valahogy azt gondolom, nem fogsz rosszat látni.

………………………………
…………………………………
………………………………..
…………………………………
………………………………………..

Hülyének néztek, ha azt mondom, mégiscsak jófej a pszichológusom? ??? Annyit szidtam már itt, annyit cirkuszoltam már vele, nem is értem, hogy van hozzám idegrendszere.... De ma úgy beszélgettünk, mint régen. Rá is tudtam nézni, ilyen ezer éve nem volt. Elmondtam neki egy szörnyű gyerekkori dolgot, és nagyon meglepő dolog történt: elnevettük. Nem kinevetett, hanem együtt elnevettük, hogy ez milyen iszonyú, hogy lehetett kibírni. Nagyon felszabadító volt.

Terápiában nevetni annyira jó, annyira bensőséges... nekem csak ritkán megy, mert mindig nagyon feszült vagyok. Az összenevetés az felengedés szerintem. Úgyhogy örülök neked.

(Ez a ránézés dolog sem megy mindig nekem sem! De a szoba berendezését már nagyon jól ismerem. )

Ti a bántások MINDEN részletét elmondtátok a pszichológusnak? Azt is, ami taszító meg undorító és szégyenteljes? Eddig titkolni akartam, ami nagyon ocsmány, most meg mondani akarok minden részletet, hogy tudja valaki, csak nem tudom, meddig mehetek el, mennyit bír egy pszichológus undorkodás nélkül. Mert ha beszélek, leomlik a rólam kialakított képe, hogy mégsem vagyok ártatlan, hanem nagyon is mocskos.