Új áldozat és pszichológus kapcsolat

Én mostanában rengeteget beszélek a pszichológusnál, csapongok összevissza, mindenfélét mondok, napi történéseket, gondolatokat, gyerekkori dolgokat. Néha még össze is írom előtte, hogy mit akarok elmondani...
Azon gondolkoztam, hogy vajon nem unja-e.... És van, amit muszáj többször elmondanom, elmondtam már ugyan régebben, de most újból muszáj részletesebben. Nem tudom, nektek van-e ilyen.

Kábé egy évvel ezelőtt olvastam egy könyvet, az a címe, hogy Minden nappal közelebb, és ez egy terápia története kétszer elmesélve, egyszer a páciens, egyszer a terapeuta szemszögéből. És a páciens írja valahol, hogy a terápia cikloterápia, ugyanazokhoz az élményekhez többször vissza kell térni, újra és újra. Mindig eszembe jut, amikor én is kényszeresen vissza-visszatérek régebbi témákhoz, ugyanazokat a sztorikat mesélem el szinte ugyanazokkal a szavakkal, mint előtte, de mintha új lenne. Úgy tűnik, hogy ez is a folyamathoz tartozik, ez ilyen. A terapeuta sosem szól bele, hogy de ez már volt, ezt már mesélte, hanem hagyja. És tudom, hogy mindenre emlékszik. Szóval ezek szerint ez kell. Koncentrikus körökben haladunk előre.

Yalom a szerző, ismerem! Most jelent meg egy új könyve, Terápiás hazugságok, most arra vadászom. Sokat gondolkodom rajta, vajon én miket hazudok a terápiában? Mi van, ha valamit rosszul, nem tényszerűen meséltem el, becsúszott valami hazugság, és nem is bántalmaztak. Nekem ez egy óriási félelmem, hogy egyszer kiderül az igazság: hazudtam.
Talán ezért akarok mindent elölről elmondani, hátha belátja a pszichológus, hogy nem bántott senki....

Az a könyv az openlibrary.org-ról kikölcsönözhető e-könyvben! Ha az angolod jó, akkor hajrá. Lying on the couch. Bár várólista van rá.

Május írta: Yalom a szerző, ismerem! Most jelent meg egy új könyve, Terápiás hazugságok, most arra vadászom. Sokat gondolkodom rajta, vajon én miket hazudok a terápiában? Mi van, ha valamit rosszul, nem tényszerűen meséltem el, becsúszott valami hazugság, és nem is bántalmaztak. Nekem ez egy óriási félelmem, hogy egyszer kiderül az igazság: hazudtam.
Talán ezért akarok mindent elölről elmondani, hátha belátja a pszichológus, hogy nem bántott senki....

Most vettem ki a könyvtárból, de még nem kezdtem el.
Pipacs, köszi, nem is ismertem ezt a könyvét. És kicsit el is szomorodtam, azt hittem, a Bűn vagy bűnhődés az egyetlen, ami két szemszögből láttat egy terápiát.

Annyira sajnos nem jó az angolom
Yalomtól A terápia ajándékát olvastam meg a Szerelemhóhért (ezek saját terápiás történetei), és nagyon érdekes volt észrevenni, hogy bizonyos dolgokat ugyanúgy "csinál velem" a pszichológusom, mint a könyvben. De szerintem jó könyvek, akit kicsit is érdekel, mi az a terápia, meg hogy "csinálja" a terápiát a terapeuta....

A Szerelemhóhért olvastam, de ez az új is érdekel, meg fogom szerezni.

Valahogy nagyon megcsúsztam a pszichiáter után. Ott tartok, mint 2 hónappal ezelőtt: nem tudom, lehet-e normális életem, van-e értelme a gyógyszernek, van-e értelme a terápiának. És nagyon félek, hogy elhagy a pszichológusom. Lehet, meg fogom ezt neki mondani. Azt is megmondtam, hogy jó volt, amikor megsimogatott, és jót beszéltünk róla. Én már nem bírom ezt a szorongást, inkább kimondom. Az is nyomaszt, hogy 2 dolgot elhallgatok előle, de az nem fog menni, hogy elmondjam, senki nem tud róla.

Én is mindig félek attól, hogy elhagy, megválik tőlem. Minden szünet után szinte rettegek, hogy bejelenti, hogy végeztünk.
Néha sikerül róla beszélni, utána azért egy ideig jobb.

pipacs írta: Én is mindig félek attól, hogy elhagy, megválik tőlem. Minden szünet után szinte rettegek, hogy bejelenti, hogy végeztünk.
Néha sikerül róla beszélni, utána azért egy ideig jobb.

Szerintem tíz páciensből 11 fél ettől.

Anoni Mara írta:

pipacs írta: Én is mindig félek attól, hogy elhagy, megválik tőlem. Minden szünet után szinte rettegek, hogy bejelenti, hogy végeztünk.
Néha sikerül róla beszélni, utána azért egy ideig jobb.

Szerintem tíz páciensből 11 fél ettől.

Ez igaz, nálam feljött, hogy kb egy évig fogok még járni. De fél napig sírtam utána, hogy mi lesz velem nélküle. Ezt, hogyan lehet kezelni??????

Ági, a jövőre nézve próbálj arra gondolni, ha akkor is szükségét érzed még, akkor majd keresel egy másik pszichológust. Egyébként én csodálkozva olvasom a hozzászólásaitokat, hogy szinte állandó verbális kapcsolatban vagytok a pszichológusotokkal? A másik, még ami eszembe jutott, hogy jártam több szakembernél is, de nekem soha egyik sem akarta megmondani, hogy meddig járjak, vagy ne járjak hozzá. Persze én akkor szerettem volna, hogy megmondják! Akár szépen vagy drasztikus módszerekkel, de mindegyikük arra ösztönzött, hogy ez legyen az én döntésem és felelősségem. Még amikor szóban terápiás szerződést kötöttünk, akkor is csak lehetőségeket vázolt fel (tényeket közölt) a pszichiáter, de döntenem minden esetben nekem kellett. Persze az, hogy kinél mi működik, az már egy másik kérdés, azt gondolom, a szakemberek tudják (vagy legalábbis tudniuk kellene), csak azért írtam le, hogy létezik ilyen verzió is. És ez nem jelenti azt, hogy én nem kötődtem, sőt a fejemben állandó párbeszédben voltam velük. Viszont jó, hogy távol laktam a pszichiátertől és számomra meglehetősen drága volt, mert így mire mentem addigra százszor átgondolnom, hogy mik azok a fontos dolgok, kulcskérdések, amit meg kell beszélnünk ahhoz, hogy tovább tudjak haladni. Olyan volt, mintha fizetős iskolába járnék. Az álmatlan éjszakákat, kudarctól való félelmeket is beleértve, minden alkalomra úgy készültem, mint egy érettségi vizsgára. De egyébként, ha jól belegondolok ez az is volt. A még gyerek részeim felnövesztése és érettségemnek megmérettetése történt.

Május írta: Az is nyomaszt, hogy 2 dolgot elhallgatok előle, de az nem fog menni, hogy elmondjam, senki nem tud róla.

Május, mondd ki bátran, neki azt meghallgatni szinte semmi, de neked elmondani lehet, hogy a mindent jelenti!

Kiscsillag írta:

Május írta: Az is nyomaszt, hogy 2 dolgot elhallgatok előle, de az nem fog menni, hogy elmondjam, senki nem tud róla.

Május, mondd ki bátran, neki azt meghallgatni szinte semmi, de neked elmondani lehet, hogy a mindent jelenti!

De nagyon szégyellem, nagyon. És nincs köze az abúzushoz. Jó lenne, ha valaki tudná azért, csak nem tudom mondani....De köszönöm a biztatást!