Új áldozat és pszichológus kapcsolat

Nem hülye kérdés, a kapcsolatot felvétel a leg nehezebb. Ha vissza mész kérdezd meg kihez járhatnál terápiára. Vagy ha tudsz magánhoz járni, nézz ki egy szimpi szakembert a netről. Van a pszichológus kereső oldal. Én ott találtam rá az enyémre. Bár bizalmatlan voltam, és utáltam, hogy nő , de mivel mondta róla az előző, hogy jó szakember, bele vágtam vele, és nem bántam meg.
Nem vagyok Budapesti, vidéken pedig ez nem könnyű.
Sok sikert.

Szti

én az elsőhöz úgy jutottam el, h egy belgyógyászati kontroll vizsgálaton a 120-as normál pulzus, IR, PCOS és egyéb finomságoknál az asztisztens volt csak bent, aki falubeli, és kérdeztem, h lehet-e pszichés oka minezeknek, és mondta, h szerinte igen és ismer egy nagyon aranyos fiatal pszichológusnőt, akivel tudok beszélgetni, ha szeretnék. Aztán kért nekem időpontot is egyből, mert mondtam, h oké. Nos, nála voltam 4x, de elköltözött BP-re, és utána máshoz nem akartam, viszont tartottuk a kapcsolatot emailben. Aztán két évvel később belőlem szakvizsgázott és találkoztunk és mondta, h ha akarom bármikor elintézi, h mehetek máshoz, de csak egy férfit ajánlott. Én férfit nem akartam, kizárt. De a találkozás után olyan remegés tört rám, amilyen még életemben nem és akkor felhívtam, h mégis hajlandó vagyok elmenni ahhoz a férfi pszichológushoz. Nos jártam hozzá bő egy évet, de aztán valahogy lelapult, meg nyomást gyakorolt rám, ami nem volt jó, feszültté tett, mert nem tudtam megfelelni, de legalább a tikkelésem (sűrűn pislogtam) elmúlt. Kb négy évvel később pedig egy osztályon látogatva megláttam egy nagyon szimpatikus fiatal nőt, aki úgy vonzott mint a mágnes és egyszerűen akartam őt, valami elemi ösztönnel, mert láttam a névkártyáján, h pszichológus, és onnantól fogva két hétig tartott míg próbáltam magam lebeszélni, h hiszen én már jártam egy évig és nem is értem, h miért kéne megint, de mégis, és aztán megbeszéltünk egy ismerkedős első találkozót és utána belecsaptunk a lecsóba. Most egy éve járok lassan hozzá és most valóban úgy érzem, h ez értem van. És nagyon jó. Elmondhatatlanul. Ja, és vidéken élek, és egy kisváros kórházába járok hozzá. És SZTK-ra vagy hogyan mondják, szóval nem fizetek, ő nem is fogad privát betegeket. És fél évig heti kétszer, most heti egyszer járok, de minden esetben dupla órákat is. És néha megterhel, nagyon is, de tudom és érzem, h értem van és látom a jó hatását is. És más is látja. Szóval vidéken sincs lehetetlen.

Sziasztok!
kv, Ági40 mit mondjak neki, hogyan avassam be, hogy miért szeretnék járni hozzá? Nem beszéltem élő szóban erről idegennek, párom is csak elolvasta. De a pszichiáternek nem adhatok a kezébe irományt....

Szerintem nem kell beavatni teljesen, ehez idő kell. Ilyesmit tudnék elképzelni, hogy van egy probléma az életemben, amit nem tudok egyedül megoldani.
Vagy , hogy segítség kéne egy ügy megoldásàban. Ilyesmi

Lehet félre értettem amit írtál. Ha már tudod kihez mész a legjobb ha elmondom, hogy bántalmazás ért. Én így tettem, de csak később beszéltem róla.
Tudom, hogy nehéz, de szerintem ha nem mondasz konkrét dolgot az elején akkor is venni fogja a lapot, hogy szeretnéd ha segítene.

Szti, én az első alkalommal beavattak az egyszerű ténybe, h apám zaklatott, mert ez az alap, és utána viszonylag egy hónapon belül az összes bántalmazót és mindent az életemről nagy vonalakban, és később meg jöttek azok, h kitűztük a célokat, h min szeretnék javítani. Amit nagyon szégyelltem, azt negyed vagy fél évre mondtam el, de az nem kapcsolódott a gyerekkori abúzushoz, viszont a következményeinek a része volt és addigra ez már világos volt és ezért is került szóba.

Amit ő is és az előző pszichológusommal is megbeszéltem az az, hogy ha nem vagyunk hozzá őszinték (és itt feltételezem azt, h találtál olyat, aki szimpi és akiben bízni tudsz) akkor semmi értelme járni hozzá, h csak találgasson, h mi a bajunk. Én egyenesen mondtam neki, h apám zaklatott, nem emlékszem a kezdetekre, de vannak elég konkrét emlékeim, h ne kételkedjek benne, és nem voltam amúgy sem szűz az első fiúmnál. Aztán az életem többi minden mellékesnek tűnő részletéről is beszélünk, mert minden összefügg mindennel. És lehetne azt mondani külsősként, h könnyű mindent az abúzusra fogni, de minden rossz gyökere ott van.

Mert amúgy most komolyan, ha csak kertelünk ott és várjuk, h kitalálja, h miért is mentünk, akkor most vizsgáztatjuk vagy segítséget szeretnénk? Szerintem, valódi segítséget csak úgy tud nyújtani, ha engedjük belelátni a legbensőnkbe. Nekem amúgy is nehéz megnyílni, de vele valahogy könnyű.

Szti!
Hogy vagy ? Hogy alakult a dolog a pszichológussal?

Sziasztok!
Volna egy kérdésem, kíváncsi lennék a véleményetekre. A volt pszichológusomnak tegnap volt a születésnapja, aki nem tudná ő férfi, és elég zavaros volt vele a kapcsolatom. De túltettem magam rajta. Még a facebook ismerőseim közül is képes voltam kitenni 2 év után. Így a szülinapjára sms-t tudtam csak írni. A facebookon eddig is felköszöntöttem. A lényeg, hogy nem jelzett semmit vissza a köszöntésre. Próbálok nem kiakadni rajta, hogy ekkora paraszt nem lehet, hogy nekem sosem válaszol. Talán nem is kéne vele foglalkozni, de azért mégis izgat hogy most akkor mi van?
Tiszta hülye vagyok!

Ági40 írta: Sziasztok!
Volna egy kérdésem, kíváncsi lennék a véleményetekre. A volt pszichológusomnak tegnap volt a születésnapja, aki nem tudná ő férfi, és elég zavaros volt vele a kapcsolatom. De túltettem magam rajta. Még a facebook ismerőseim közül is képes voltam kitenni 2 év után. Így a szülinapjára sms-t tudtam csak írni. A facebookon eddig is felköszöntöttem. A lényeg, hogy nem jelzett semmit vissza a köszöntésre. Próbálok nem kiakadni rajta, hogy ekkora paraszt nem lehet, hogy nekem sosem válaszol. Talán nem is kéne vele foglalkozni, de azért mégis izgat hogy most akkor mi van?
Tiszta hülye vagyok!

Ági, az egyetlen jó, amit tehet, az az, hogy nem válaszol. Ettől még biztos jól esett neki, de tudod jól, hogy nehéz volt az elválás, nem kell azt a kapcsolatot már bolygatni.

Igen értem. Azért egy köszönöm nem jelent semmit.
Vagy de?

Van, aki rajtam kívül még mindig jár pszichológushoz??? Három éve járok, segít, szeretem, támogat, hisz nekem... Csak azon aggódom, hogy normális-e ennyi ideig járni....

Május írta: Van, aki rajtam kívül még mindig jár pszichológushoz??? Három éve járok, segít, szeretem, támogat, hisz nekem... Csak azon aggódom, hogy normális-e ennyi ideig járni....

Teljesen normális. Én ennél tovább jártam, és szerintem még mindig járnék, ha nem költözik el Angliába...

Hát én lassan öt éve járok, igaz volt fél év kihagyás a két pszichológus között, meg amúgy is két hetente járok, így nem is olyan sok. Így vissza gondolva, tényleg sok, de tart ameddig kell. És járnék mindig, ha nem alakulnának úgy a körülmények, hogy be kell fejezni. Furának tarto mikor azt olvasom, hogy valaki önszántából mond le a terápia ajándékáról.

Annyira de annyira bánatos vagyok! Decemberben volt 3 hét szünetem a pszichológussal. Elfogadtam, mert ünnepek, család, pihenés. Ma mentem volna 3 hét után, erre elromlott az autónk. Vonattal nem tudtam menni, csak később, neki viszont vissza kellett utaznia Budapestre. Most megint 3 hetet várhatok. Ez annyira kataszrófális. Már annyira vártam a találkozót, és nem tudtam menni. Most olyan árvának, és elhagyatottnak érzem magam! ((

Ági40 írta: Annyira de annyira bánatos vagyok! Decemberben volt 3 hét szünetem a pszichológussal. Elfogadtam, mert ünnepek, család, pihenés. Ma mentem volna 3 hét után, erre elromlott az autónk. Vonattal nem tudtam menni, csak később, neki viszont vissza kellett utaznia Budapestre. Most megint 3 hetet várhatok. Ez annyira kataszrófális. Már annyira vártam a találkozót, és nem tudtam menni. Most olyan árvának, és elhagyatottnak érzem magam! ((

Te szegény! Ez mióta van így, hogy csak három hetente tudsz menni?