Sziasztok,régen voltam itt.Úgy érzem,muszáj irnom valakinek,kiirni magamból ami bennem van, 2,5 hónapja szingli vagyok,ki tudtam lépni bántalmazó kapcsolatokból,bő 1 hónapja költöztem el otthonról a szüleimtől,nagy változások ezek,barátkozom az önállósággal és a szabadsággal,érdekes hogy milyen fura az élet, 8 hónapig jártam terápiába,sok mindent átbeszéltünka pszichológusommal,most a héten újra kezdtük,mert azt éreztem,hogy szükségem van rá,írtam korábban,hogy beleszerettem anno valakibe, az egyetlen emberbe aki tudja/tudta a titkomat a vetélésemről,8 hónapig a terápia alatt megbirtam állni,hogy ne találkozzunk,ne keressem,ahogy véget ért,rá két héttel,megkerestem ezt a bizonyos úriembert mert azt éreztem,ez kell ahhoz hogy letudjam zárni a múltamat.Ez a találkozás felkavart rendesen,vissza is estem,de most már még jobban tudom,hogy el kell t engednem,hogy lehessen jövőm.A dolog ami miatt főként írok,a szálláson ahol vagyok van egy iszonyat ellenszenves biztonsági őr,mindig is utáltam őket,nem tudom hogy miért,de ő iszonyú ellenszenvet vált ki belőlem,mikor ő van legszivessebben a szobámból nem mozdulnék ki,most is jó beteg vagyok,múlt héten meg a fájó lábam miatt ítéltem magam szobafogságra,érdekes pont az ő napjain.És beugrott egy gyerekkori emlék,hogy lehet hogy arra hasonlít,aki 8 évesen zaklathatott az iskolában és akiről túl sok emlékem nincs.Azért gondolok erre,mert a napokba volt egy álmom, egy liftben voltam ezze la bizonyos biztonsági őrrel s volt még mellettem egy nagyon ellenszenves úriember aki elkezdett fogdosni,ez a másik jó ember próbált megvédeni,iszonyú dühöt éreztem.Ma mentem volna amúgy elöször szervezett randi estre,olyan szinten náthásodtam be,hogy nem mertem elindulni,tudom,még nincs itt az ideje.Hétfőn találkozom a pszichológusommal,csak az még messzinek tűnik.érdkes igy hogy nem vagyok jól,nincs kedvem hazamenni hétvégére,inkább itt fent egyedül.
