Új áldozat és pszichológus kapcsolat

Az én pszichológusom is fiatal, de talán pont ezért is jobb.

Lányok, a kor nem jelent semmit! Valaki 100 évesen is képes hülyén meghalni, és vannak 25 éves bölcsek is.

Igen Karácsony, jó is lenne, két ember is csak velem foglalkozna. El bírnám viselni!
KV teljesen igazad van.
Azt hiszem ha lehetőségem lesz vissza megyek a 2. pszichológusomhoz. Tekintettel arra, hogy mióta fennáll ez a lehetőség, teljesen fel vagyok dobva. A 3. pszichológusnál ilyet sosem éreztem, kötelességből elmentem, de nem éreztem a kötődést. Igaz. túl sok időt nem is adtam neki.

Ági, emlékezz (vagy olvasd újra itt a hozzászólásaidat!), a ketteskéhez sem kötődtél az elején. Idő kell az ilyenhez, főleg, ha már van összehasonlítási alap. Szerintem kettőhöz járni egyszerre nem jó ötlet. Elkezdesz szelektálni, ezt ennek mondom, ezt annak, aztán összegabalyodsz, mit kinek mondtál stb. Szóval döntened kell. Fel kéne mérned, melyik a jobb szakember, melyik módszere tetszik jobban, melyikben tudsz megbízni.

Ági40 írta: Igen Karácsony, jó is lenne, két ember is csak velem foglalkozna. El bírnám viselni!
KV teljesen igazad van.
Azt hiszem ha lehetőségem lesz vissza megyek a 2. pszichológusomhoz. Tekintettel arra, hogy mióta fennáll ez a lehetőség, teljesen fel vagyok dobva. A 3. pszichológusnál ilyet sosem éreztem, kötelességből elmentem, de nem éreztem a kötődést. Igaz. túl sok időt nem is adtam neki.

Szerintem az is fontos lenne, ők hogy viszonyulnak ehhez, ki mennyire nézi, hogy neked mi a jó. Arra gondolok, a 2. pszichológus elég váratlanul lépett ki az életedből, most meg váratlanul vissza. Ő keresett meg, hogy visszamehetnél hozzá? És tudja ezt a 3.? És mi lesz, ha 2. egyszer csak megint máshol praktizálna?

Azt nem gondoltam komolyan, hogy kettőhöz járjak, csak eljátszottam a gondolattal.
Átgondolom amiket írtok, és meglátom, hogy lesz. Van egy kis időm, mert ebben a hónapban szünetet tartok. Gondolom a 2. -el átbeszéljük alaposan, hogy mire számíthatok. Meglátjuk.
Köszönöm a hozzászólásokat, mindig segítenek ha épp döntésképtelen vagyok!

Ági, szerintem abban sem lenne semmi elítélendő, ha egyszerre kettőhöz járnál, legfeljebb szokatlan. A lényeg, hogy ők tudjanak egymásról. Ezt úgy gondolom, mint amikor egy gyerek jár egy iskolába, de közben mellette eljár egy másik tanárhoz, mondjuk korrepetálásra, vagy éppen felvételi előkészítőre. Attól még mindkét tanár lehet jó pedagógus, a jó szülő pedig ebben az esetben nem a pedagógus egóját mérlegeli, hanem a gyermeke jövőjére gondolva teszi meg a tőle telhető legtöbbet.

Arról senki sem beszélt, hogy elég megterhelő lehet egyszerre kettőhöz járni. Főleg, ha kétfelé dolgoznak vagy csak két módszerrel, több dolgon. Két terápiás ülés vagy minek nevezzük közt pedig érnie kell a dolgoknak. És joggal mondhatják, h válassz, mert a végén többet árthatsz magadnak, mint használsz. Én amikor hazamegyek napokig a hatása alatt vagyok, annyira dolgozom rajta, nem is tudok másra koncentrálni, csak az automatikus feladatokra. Ez olyan lenne, mint egyszerre járni francia és spanyol nyelvleckékre igen intenzíven. Megterhelő. És a végeredmény igen kétes lenne.

Ez aranyos, hogy ezen pörögtök, de Ági csak viccelt..
Amúgy nem rossz ezzel a gondolattal eljátszani, hogy van e két pszichológus tarcsiban, ha ennyiszer kidobják a pacienst.
Egyik nyáron én is ezen agyaltam, az előzőn, hogy ha hosszú szünet lesz én keresek valakit tartaléknak, nehogy összeomoljak. De szerencsére nem lett hosszú szünet.
És volt is egy összeomlásom épp a rövidebb szünetben. Ha magamra maradok, mindig történik vmi...lehet, ez sem véletlen. Ez is a terápia hatása.

Karácsony, lehet, hogy Ági viccelt, de én nem viccből írtam, amit írtam. Én tényleg két terápiára jártam egyszerre. A két vonal, merőben eltérő volt egymástól. Az egyik terapeuta az elmémen keresztül végezte a terápiát, a másik a lelkemen keresztül dolgoztunk. Mindketten tudtak egymásról. A pszichiáter az elme útján dolgozott és az ülés után, pontosan azok játszódtak le, amit KV is megfogalmazott és nagyon megterhelő volt. A másik terapeuta módszere, aki a lelkemet szólította meg, arra volt nagyon jó, hogy ezeket a „mellékhatásokat” semlegesítse. Így tudtam viszonylag gyorsan haladni úgy, hogy közben élhetőek maradtak a mindennapjaim. Számomra a kettő egymás nélkül szerintem nem is ment volna. Legalábbis így utólag visszagondolva, ha csak az egyiket vettem volna igénybe, még mindig terápiára járnék. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek ez használna. Ezek csak a személyes tapasztalataim.

Persze értettelek Kiscsillag, de kétféle helyre jártál. Ági viszont nem hiszem, hogy ilyen megoldás előtt állna.
Amúgy azt nem értem, hogy lehet részekre szedve gyógyítani. A holisztikus megoldásokban hiszek. Úgy látom, te is, és meg is oldottad ezt az igényed.

Karácsony, köszönöm az érdeklődésedet. Nem voltak ám ezek a dolgok egymástól különválasztva, mindkét helyen komplex megoldások keresése volt a cél, csak különböző irányból történt a megközelítés. Ezt úgy tudnám talán szemléltetni, mint amikor egy rákos beteg, aki számára elkerülhetetlen a kemoterápia, vállalja a kezelést, de a kemoterápia mellékhatásainak és mérgezéseinek csökkentésére kiegészítő terápiára jár, amivel nemcsak a mellékhatás tüneteit enyhíti, hanem a gyökérproblémákat is kezeli. A pszichiáterem egy nagyon jó szakember, de az anyagi helyzetem nem engedte meg, hogy hozzá heti rendszerességgel eljárjak vidékről (itt nem írnám most le, hogy milyen magas óradíjért). Viszont ő volt a kulcs az elmémhez. Mellette majdnem heti rendszerességgel jártam egyéni hangterápiára, ahol ötödrészét fizettem a pszichiátriai ülés óradíjának és hatását tekintve legalább olyan értékű volt, mint a pszichoterápia. A hangterápia a lelki egyensúlyom megteremtésében segített a legtöbbet és olyan felismerésekhez juttatott, ami elősegítette a tisztánlátásomat. A pszichoterápia a rám zúdult információk rendszerezésében, helyes „használatában” segített, valamint olyan technikákat tanulhattam, melyekkel saját védelmi rendszeremet elszigetelődés nélkül kiépíthettem. Ők ketten nem ismerték egymást, csupán általam tudtak egymásról. Mivel mindhármunk célja a gyógyulásom volt és az „együttes munka” ezt láthatóan elősegítette, nem akadékoskodtak. Szóval hála érte, hogy ugyan sok kitérővel, de a végén hozzájuk vezérelt az ég! És hála Nektek is, ezért a sok információért, amit itt megosztottatok!

Most csak gyorsan kérdezek, mert épp rohanásban vagyok, de te is hangtál meditáción vettél részt?
Imádom ezeket a hangokat, és hiszek a gyógyerejükben, hihetetlen, hogy mennyire odahatolnak, ahova kell.

Igen, így van ahogy mondod Karácsony!

Na ez megért volna egy külön topikot, kettőhöz járni egyszerre. Igaz, hogy viccesen mondtam én is, de tényleg elgondolkodtam rajta. Az egyikkel túl szakmai a viszonyom, amibe nem tudom magam teljesen beleadni. A másikat meg egyszerűen imádom. De lehet felvetem a témát ha megyek legközelebb bármelyikhez.
A dupla törődés azért nem lehet rossz. Jó kis téma !

Harmadik variációm egy pszichodráma csoport.
Nehogy már egyszerű legyen a döntés
Bár azt hiszem magamban már meghoztam a döntést.